Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám
598. szám - IRODALOM - 3. Zilahy Lajos új regénye. — (Zilahy Lajos: A két fogoly.) — Kéky Lajostól
Egyébként az író nagyon határozottan érezteti az egyéni élet végzetszerűségét is. Hősei magyarázgatják s próbálgatják irányítani érzelmeiket, de látniok kell, hogy sorsuknak rabjai s csak arra mehetnek, amerre a végzet sodorja őket. A regény egészében kitűnő részlet-megfigyelésekben gazdag s aprólékossága mellett is érdekes lélekrajz arról, hogyan támad s a külső világ tömérdek hatása alatt hogyan hal el egy lobogó érzésvilágú párban egy szenvedélyes szerelem. Ez köti le mindvégig érdeklődésünket s mikor új szerelem kapcsolódik a hősök sorsába, akkor is annak az elsőnek a vergődését s lassú elhalását figyeljük ; az új szereplők csak epizódisták az első, az igazi, a nagy szerelem tragédiájában. Gazdag és változatos rajzot nyújt ennek az előtérbe állított párnak a környezetéről is. Bizonyára része van a szerző színműírói gyakorlatának is abban, hogy biztos szálakkal szövi az alakok sorsát egymáshoz, éreztetni tudja egymással való kapcsolatosságukat. A szerző előadásmódjában nagyon sok egyéni kedvesség van , de még így is kellemetlenül érint sok fölöslegesen nyers és érzéki jelenete. Különösen balul sikerültek azok a részletek, melyekben valami nagy jóság kifejezéseit akarná éreztetni Miett szerelmi ajándékait. Messze túlszaladnak a célon az olyan jelenetek, mint mikor a még szűzies érzésű Miett vőlegényének egy meghiúsult erőszakoskodása után azzal a gondolattal küzködik, hogy a kezével lassan lehúzza a ruhát válláról és kiszabadított keblét odaadja Péternek*. De különösen visszás hatású az a jelenet, melyben Mietta szelíden és ajándékozva odaadta magát* egy fiatal hadnagynak, kit a háború oly rémesen eltorzított, hogy, amint éppen elbeszéli Miettnek, még egy utcai leány is elszaladt tőle. A részvétnek ez a módja nagyon visszatetszően hat, különösen olyan diszkrét, magát az idegélet megmozdulásaiban is fegyelmező nőnél, mint Miett. Ellenben nem több jelentéktelen elírásnál, hogy Péter nővérének neve az I. kötetben Ilona, a II-ban Sári. Viszont vannak a regénynek igen szép részletei is, melyekből meleg szív és ihletett fantázia szól hozzánk. Ifjú szívek mozgalmainak rajzában olyan könnyedséggel s változatossággal árasztja a színeket és hangulatokat, mint a természet ifjúságának, a tavasznak egy-egy szép napja. Bennünket is átfűtő melegséggel érezteti a békeidők boldogságát két szép leány elpusztíthatatlan életkedvében s elragadó életörömében ; szívhezszóló a foglyok útjának s életének leírása a szibériai hómezőkön. A mult emlékeiből fakadó hangulatok elemzésében, az elevenítő részletekben, jellemző apróságokban kivételes képességnek nyújtja lépten-nyomon bizonyságát a szerző. A sok mellékalak is él regényében ; különösen Péter fogolytársai közt van