Budapesti Szemle. 1927. 207. kötet, 599-601. szám
601. szám - A MONTENEGRÓI KÉRDÉS. — Bajza Józseftől
A MONTENEGRÓI KÉRDÉS. A világháború régi hatalmas birodalmakat darabolt fel, más államok területét megnövelte vagy megcsonkította, új országokat teremtett, de csak egyetlen államot szüntetett meg és ez csodálatosképpen nem a legyőzött központi hatalmak között keresendő, hanem a győztes szövetséges és társult hatalmak sorában : ez az eltörült állam a kis Montenegró. E körülmény magában is érdekessé tenné a montenegrói kérdést, ha az a mód, ahogyan Szerbia Montenegróval elbánt, nem volna a legkeserűbb szatíra a népek önrendelkezési jogára, nem volna annyira jellemző arra a szellemre, mely azokat a férfiakat eltöltötte, akik a központi hatalmak összeomlása után mint a világ urai döntöttek milliók és milliók sorsáról. Érhette volna Montenegrót rosszabb sors, ha ahelyett, hogy az első perctől fogva szövetségesünk volt, ellenünk harcolt volna ? — kérdezte Gladstone lord 1920 március 11-én az angol parlamentben . Győztes és legyőzött hatalmak immár nyolc éve küzdenek ezer bajjal nem annyira a világháború, mint a párizsi békék következtében. Nem csoda, hogy a kis Montenegró végzetén a közvélemény napirendre tért. Mindenkit elfoglal saját baja, kit érdekelne pár százezer ember rettenetes nyomora, embertelen elnyomása, még ha ez egy ezeréves dicsőséges múlttal bíró nemzet haldoklását jelenti is ? A rossz lelkiismeret el akarja hitetni, a dolgok felületes elintézéséért felelős kormányok szeretnék maguk is elhinni, hogy a montenegrói kérdés a délszláv egységgel megoldatott. Ami még hátra van, — mondják, —a montenegrói uralkodóház és az emigráció sorsa, az nem politikai, hanem humanitárius kérdés. A valóságban azonban nem hunyt ki a montenegrói kér- Budapesti Szemle. 207. kötet, 1927. dec. 21