Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

613. szám - ZENE – SZÍNHÁZ. - 2. Színházi szemle. - Mirbeau: Az üzlet üzlet. – Rédey Tivadartól - Bayard Weiller: Mary Dugan bűnpöre. – Rédey Tivadartól - Fodor László: Bölcsődal. – Rédey Tivadartól - Egyed Zoltán: Az égő szoknya. – Rédey Tivadartól - Georg Büchner: Danton halála. – Rédey Tivadartól

a szövegen ugyancsak átütköző hervadásnyomokat, így még lehet belőle hatást kicsikarni, de érdemesnek így sem igen érdemes. Mirbeau «társ­adalomostorozó» színműve, Az üzlet üzlet, ma már szintén igen lagymatagon ostoroz. Hálás szerepeiben a jó színészi munkát, főleg Gál Gyula felsőséges tudását készséggel méltányoljuk, de a darab csinált problematikáját lelki ügyünkké át nem éljük. A Vígszínház a Mok­y Dugan bűnpöréve­l ráduplázott valamennyi darabra, amiben a tavalyi évad folyamán törvényszéki tárgyalást kaptunk a színpadon. Ezeknek jobbára csak végső kifejtése került a tárgyalóterembe, Bavard Weiller ott kezdi s ott is végzi. Érdekessége is pontosan annyi, amennyi egy «szenzációs» per tárgyalásáé. Az ítélet felől már eleve tisztában vagyunk, hanem azért feszülten figyelünk a szálak kibogozására. Ebben a szerző tagadhatatlanul ügyes, s a Vígszínház gárdájában derekas segítségre talál. A színház első magyar újdonsága Fodor László Bölcsőd(tl .című vígjátéka. Nem túlságosan új leleményből szövődik itt az érzelmes, könnyű játék, melyet kelletlenül keresztez az erőszakolt élcelődés Molnár Ferenci hagyománya. Az alakok az író valódibb művészi érdeklődésébe bele nem kerülnek, inkább csak úgy­­— rendelkezésére állnak. Rendelkezik is velük, mint sakkmester a figurákkal. A játsz­mát az döntötte el, hogy a szerző a legfontosabb fordulón — Varsányi Irénnel léphetett. Ez a nagy színésznő néhány vázlatos körvonalat páratlan művészi épséggel és igazsággal töltött ki. A fiatal Zombory Mercedes első bemutatkozása is komoly figyelmet keltett. A Magyar Színház magyar szerzőt tessékelt új évada játék­rendjének élére, egy új színpadi írót, Egyed Zoltánt. Nem volt vele szerencséje. Nem is olyan mű ez Az égő szoknya, mely írói törekvései­vel rácáfolna erősen ponyvaízű címére. Hatásra pályázik minden­áron és minden eszközzel. Keveréke mindenféle stílusszélsőségnek, egészében maga a megtestesült stílustalanság. «Túlfűtött» darab kíván lenni a szónak manapság felkapott értelmében, de az érzésünk akár megfagyhat mellette. Sok buzgó színészi munka prédálódott el benne, az üres és hamis indulatokat a jeles előadók sem voltak képe­sek a súgólyukon túlra juttatni. Az égő szoknyát azután egy egész lángba borult világ váltotta fel ezen a színpadon a Georg Büchner-féle Danton halálának előadá­sain. Ezt a százéves újdonságot Reinhardt felfedezése telepítette át ezekre a deszkákra, rendezését is egyik tanítványára, Karlheinz Martinra bízták. Merőben rendezői «anyag» lett is belőle, magyarán egy kissé — Csáky szalmája. Rendező, jelmezszabó, díszletfestő és

Next