Budapesti Szemle. 1932. 224. kötet, 650-652. szám
652. szám - IRODALOM - 7. Rádióműsor – hangjáték – dramatizálás. – Vitéz Somogyváry Gyulától s a Szerk. megjegyzései
ban egyetlen eredeti sora sincs Petőfi költeményének, e mellett egészen új szereplők jelennek meg benne, sőt a cselekmény is másképen végződik, mint az alapul vett eredetiben. Hasonló esetek százait lehetne felsorolni, de talán elég, ha még csak Hevesi Sándor pompás Jókai-dramatizálásaira — mint a legjelentősebb ilyennemű munkákra — utalunk ; vagy hogy egészen közeli példára nyúljunk vissza, Mikszáth Noszty fiújára mutatunk, melyet szerkezet-, szöveg- és tartalomváltoztatással írt át nagysikerű színművé Harsányi Zsolt, mert így kívánta a színszerűség. Ezzel szemben a három dramatizált Arany-költemény közül a Pázmán lovag kilencven százalékban az eredeti költemény szövegével került mikrofon elé. A fülemüle ötven százalékban ugyancsak Arany eredeti szövegét adta. A szükségessé vált mellékszereplők beállítását a költő e sorai is indokolják : «Ez sem enged, az sem hagyja. S a két ház kicsinyje, nagyja . . .» Tehát a fiatalok szereplése egyáltalán nincs ellentétben a költemény szellemével. A dramatizált forma befejezése nem azonos ugyan az alapkölteményével, de mégis egybevág a vers gondolatával, mert maga Arany is utalt zárószavaiban a későbbi békességre. A bajuszt teljesen az eredeti gondolatmenetnek megfelelően dramatizálta Romhányi. Világos, hogy az átdolgozás során pregnánsabban léptek előtérbe a költeményben egy-két szóban megbúvó cselekményrészek és személyek («Ott ülne a bírószéken . . .», «S bajuszt kapván áldott nője, Elkergette vén korában.»Elővesznek egy nagy ponyvát . . .» «Ezalatt a pénzes bögre . . .» «Kalapácstól dong a donga . . .» stb.) A három darab átdolgozása során tehát csak az elengedhetetlen szükség határáig változott meg az alapköltemény. Ilyenformán meglehetősen méltatlanul érte az átdolgozót, vagy épen a rádiót az Arany szellemének kiforgatásával kapcsolatos vád. Legalább is sokkal több igazsággal vethetnék ezt szemére a legtöbb színházi átdolgozónak. S mégsem hallotta senki, hogy valaki Petőfi nagy szellemét hívta volna perbe Bakonyi, Heltai és Kacsóh ellen, vagy Jókaiét Hevesi Sándor ellen, avagy a «nagy palócét» Harsányi Zsolt ellen. Ellenkezően : aligha merné tagadni bárki is, hogy e dramatizálások igenis Petőfi-kultuszt, Jókai-kultuszt és Mikszáth-kultuszt szolgáltak a szó legnemesebb értelmében. A dramatizált Arany-versek nagy sikere után talán elmondhatjuk ezt a szóbanforgó esetről is. A rádió hallgatóközönségének legnépszerűbb kívánsága a