Budapesti Szemle. 1932. 226. kötet, 656-658. szám
658. szám - IRODALOM - 2. Petőfi regényes életrajza. – (Harsányi Zsolt: Az Üstökös.) – Rubinyi Mózestől
irodalomtörténeti regénnyel, a Petőfi életének regényével plántálja át irodalmunkba az új divatot, tehát Mikszáth példáján okulva. Ezzel nemes magyar hagyomány kiépítéséhez járul hozzá, de másrészt nem kis nehézséget okoz saját munkájának. Mert Petőfi rövid élete oly ismert, oly részletezett pálya, melyhez hasonló az egész világ irodalmában sincs. Átlátszó, egyenes, fiatal. Ha csupa ilyen író dolgozott volna a világon, Freudék becsukhatnák a boltot. Valóban a véletlenen múlt, hogy Harsányi ezt a szép két kötetet megírhatta. Ha egy könnyebb tollú magyar irodalomtörténetírónak egyszer eszébe jutott volna egyszerűen, de összefogottan elmondani ennek a ragyogó ifjú életnek történetét, a valósághoz híven, pontosan, lelkiismeretesen, szépen, ha valaki, mondjuk , Ferenczi Zoltán kötetei, a Petőfi-könyvtár adalékai, Voinovich Géza Petőfi-jegyzetei, Horváth János Petőfi-pályaképe, Piedl Petőfitorzója alapján, minden betoldás, kitalált dialógusok nélkül, ízléssel megírta volna Petőfi életét egy kötetben , az húsz évre elintézte volna ezt a problémát. Harsányi Zsolt, kiben elmélyülés és ügyesség kellő harmóniában egyesülnek, nem ezt tette és sietünk megjegyezni, hogy költői elképzelései, színes leírásai sehol ellentétbe nem kerülnek azzal, amit Petőfiről tudunk. Harsányi ízléssel, tudással, tapintattal vonultatja fel előttünk a Petőfi-rajzok egész sorát : a gimnazista-diák, a katona, a szerkesztő, a szerelmes, a márciusi vezérsorban elvonulnak előttünk, filmszerűen peregnek az események, néha tán túlságosan filmszerűen. Nagy dicséret, ha azt mondhatjuk munkájáról, hogy adatai sohasem unalmas, elcsépelt ismeretközlések, mindig érdekesek. Az említett filmszerűség különösen a második kötetben feltűnő. Mintha valami rövidítés tünetei is érződnének lapjain. Szeretjük egyébként, hogy Harsányi nem csinál vásári zajt a költő «szerelmeivel». A Szendrey Ignáccal való történet okosan, hűen és újszerűen van elmondva. Júlia egyénisége még Herczeg Ferenc drámai beállítása után is érdekesen hat. Persze, arról lehetne beszélni, hogy mit dolgozhatott volna még fel az író. Nekünk pl. többek között hiányzott a Cancringi Emiliaepizód, melyet kitűnő korfestő alkalomnak használhatott volna fel az író. A mű minden szép tulajdonsága mellett bizonyos sietés hatását teszi (különösen a II. kötet). Néhol a «filmszerűség» már amolyan «a slagvortos» telegramm-stílusos sietés. Értjük. Nem az a gondja, mit meséljen el. Inkább az, mit hagyjon el. Talán egy sietés rossz emlékei némi stiláris elsiklásai és kellemetlen sajtóhibái. Csak így magyarázható, hogy e műben Petőfi glóriájának öregbítésére még jó