Budapesti Szemle. 1932. 226. kötet, 656-658. szám

658. szám - IRODALOM - 2. Petőfi regényes életrajza. – (Harsányi Zsolt: Az Üstökös.) – Rubinyi Mózestől

irodalomtörténeti regénnyel, a Petőfi életének regényével plántálja át irodalmunkba az új divatot, tehát Mikszáth példáján okulva. Ezzel nemes magyar hagyomány kiépítéséhez járul hozzá, de más­részt nem kis nehézséget okoz saját munkájának. Mert Petőfi rövid élete oly ismert, oly részletezett pálya, mely­hez hasonló az egész világ irodalmában sincs. Átlátszó, egyenes, fiatal. Ha csupa ilyen író dolgozott volna a világon, Freudék becsuk­hatnák a boltot. Valóban a véletlenen múlt, hogy Harsányi ezt a szép két kötetet megírhatta. Ha egy könnyebb tollú magyar irodalom­történetírónak egyszer eszébe jutott volna egyszerűen, de össze­fogottan elmondani ennek a ragyogó ifjú életnek történetét, a való­sághoz híven, pontosan, lelkiismeretesen, szépen, ha valaki, mond­juk , Ferenczi Zoltán kötetei, a Petőfi-könyvtár adalékai, Voinovich Géza Petőfi-jegyzetei, Horváth János Petőfi-pályaképe, Pi­edl Petőfi­torzója alapján, minden betoldás, kitalált dialógusok nélkül, ízléssel megírta volna Petőfi életét egy kötetben , az húsz évre elintézte volna ezt a problémát. Harsányi Zsolt, kiben elmélyülés és ügyesség kellő harmó­niában egyesülnek, nem ezt tette és sietünk megjegyezni, hogy költői elképzelései, színes leírásai sehol ellentétbe nem kerülnek azzal, amit Petőfiről tudunk. Harsányi ízléssel, tudással, tapintattal vonultatja fel előttünk a Petőfi-rajzok egész sorát : a gimnazista-diák, a katona, a szerkesztő, a szerelmes, a márciusi vezér­sorban elvonulnak előt­tünk, filmszerűen peregnek az események, néha tán túlságosan film­szerűen. Nagy dicséret, ha azt mondhatjuk munkájáról, hogy adatai sohasem unalmas, elcsépelt ismeretközlések, mindig érdekesek. Az említett filmszerűség különösen a második kötetben fel­tűnő. Mintha valami rövidítés tünetei is érződnének lapjain. Szeret­jük egyébként, hogy Harsányi nem csinál vásári zajt a költő «szerel­meivel». A Szendrey Ignáccal való történet okosan, hűen és újszerűen van elmondva. Júlia egyénisége még Herczeg Ferenc drámai beállí­tása után is érdekesen hat. Persze, arról lehetne beszélni, hogy mit dolgozhatott volna még fel az író. Nekünk pl. többek között hiányzott a Cancringi Emilia­epizód, melyet kitűnő korfestő alkalomnak használhatott volna fel az író. A mű minden szép tulajdonsága mellett bizonyos sietés hatá­sát teszi (különösen a II. kötet). Néhol a «filmszerűség» már amolyan «a slagvortos» telegramm-stílusos sietés. Értjük. Nem az a gondja, mit meséljen el. Inkább az, mit hagyjon el. Talán egy sietés rossz emlékei némi stiláris elsiklásai és kellemetlen sajtóhibái. Csak így magyarázható, hogy e műben Petőfi glóriájának öregbítésére még jó

Next