Budapesti Szemle. 1932. 227. kötet, 659-661. szám
661. szám - AZ INSTITUTUM GEOMETRICUM ÉS A TECHNIKAI FELSŐ OKTATÁS. (II.) – Zelovich Kornéltól
nagyszabású aldunai Széchenyi-út, a maga nemében egyedülálló nemzetmentő munka, valójában második honfoglalás, a Tisza-szabályozás megindítása a lángeszű Vásárhelyi Pál tervei szerint és vezetése alatt az Institutum Geometricumban kiképzett mérnököknek hatalmas munkája. A XIX. század első felében a dunai és tiszai fölvételeket végző számos kiváló magyar mérnök a pesti egyetem Mérnöki Intézetéből került ki. Az általuk végzett fölvételek a hidrotechnikának maradandó becsű művei. Széchenyi csupán a Lánchíd építésében szorult idegen szakértőre, de ennek a nagy műnek előkészítésében és végrehajtásában sem nélkülözhette a Mérnöki Intézetből kikerült mérnökök alapos munkáját. A többi párját ritkító alkotásaiban már nem gondol külföldi szakértőre, mert jól tudja, hogy azoknak sikeres végrehajtásához a kiváló szakképzettség mellett anyaföldbálványozás is kell. A kellő tudással és lelkiismeretességgel végrehajtott vízrajzi fölvételeknek tudományos szempontból való nagy jelentőségét épen a legnagyobb magyar tapasztalta, amikor a budapesti álló híd érdekében gróf Andrássy Györgygyel együtt 1832-ben Angliában fölkereste a legnevezetesebb mérnököket. Tierney Clark Vilmos, korának egyik legkiválóbb mérnöke, később a Lánchíd tervezője, ugyanis a Dunának Budapest határába és környékére eső, tájékozásul neki megmutatott, tökéletes vízrajzi fölvételeit «felséges dunai terv»-nek nevezte. Széchenyiék a budapesti Hídegyesülethez intézett jelentésükben büszkén írják : «Felette nevelték tekintetünket. . . azon tervek, mellyek a Buda és Pest közti Dunát minden átmetszésekkel s annak folyását Váctól Földvárig képezik. Budán a királyi főépítő kormánynál készültek s mellyeket ő Hercegségének a Nádornak kegyelmébűl nyertünk.» Gróf Andrássy Györgynek és gróf Széchenyi Istvánnak a budapesti Hídegyesülethez irányzott jelentése, amidőn külföldről visszatérének. Pozsony, 1833.