Budapesti Szemle. 1934. 232. kötet, 674-676. szám

674. szám - MEGEMLÉKEZÉS LOTZ KÁROLYRÓL. – Berzeviczy Alberttől

MEGEMLÉKEZÉS LOTZ KÁROLYRÓL. Az Akadémia 1933 december 18-i összes ülésén. Tekintetes Akadémia! Tegnapelőtt volt századik évfordulója nagy művészünk, Lotz Károly születésének. Lotz Károly személye szerint nem tartozott Akadé­miánkhoz, de én úgy vélem, hogy Akadémiánknak köteles­sége megemlékezni a magyar szellem minden nagy diadalá­ról a m­­vészet terén és úgy, mint a tudományban és a költé­szetben ; már­pedig Lotz Károly élete és munkássága az volt : egyik legnagyobb diadala a magyar szellemnek a mű­vészi alkotás körében. És ezenfölül mi Lotz Károlyt a mienk­­nek vallhatjuk azon a címen, hogy életének egyik legnagyobb és legnemesebb alkotása az Akadémia megrendelésére készült s Akadémiánk palotájának megbecsülhetetlen dísze ma is. Lotz Németországban, Hessen-Homburgban született tekintélyes német férfiúnak lelkes magyar asszonnyal való frigyéből, s mikor már alig négyéves korában elvesztette atyját, anyja gyermekeivel együtt visszaköltözött magyar hazájába, úgy hogy legkisebb fia, Károly, már egészen magyar nevelésben részesült. Mikor művészi hajlama korán meg­nyilatkozott, neki is, mint akkoriban minden magyar művész­nek, külföldön kellett magát kiképeznie. A bécsi képző­művészeti akadémiában főkép Rabinak lett kedves tanít­ványa, kinek művészi befolyása azonban nem akadályozta géniuszának teljesen önálló kifejlődését. A hetvenes évek elején visszatérve hazájába, itt az Alföld természeti jelenségei és népélete voltak az első művészi indí­tékok, melyek képzeletét megragadták. Majd a Nemzeti Múzeum és a Vigadó épületének belső művészi díszítése körül talált barátjával, Than Mórral együtt érdekes feladato­kat és foglalkozást, s bár e műveiben még nem látjuk ki­fejlődni későbbi, hatalmas lendületét, már e feladatok meg- Budapesti Szemle. 232. kötet, 1994. január. 1

Next