Budapesti Szemle. 1934. 233. kötet, 677-679. szám
677. szám - KÖLTEMÉNYEK - Egy pohár bor. – Áprily Lajostól
Bennem el nem apadnak, Mélységeid Mélységeimben kinccsel felfakadnak. Vadméheid A rétemen toroznak, Havasaid Nárcisszám csokrában illatoznak. Ösvényeid A két talpamban élnek, Harangjaid Hajnal körül a tornyomban zenélnek. Fellegeid Az én tetőmre szállnak, Viharaid Az én barlangjaimban orgonálnak. S ha hallgatok, Nem tudom : ritka csendem Bennem van-e, Vagy künn, a benned alvó rengetegben? S a nagy moraj, Nem tudom : hegycsuszamlás? Felleg-robaj ? Fa-döntés? Lélek-omlás? Egy pohár bor. Forma van a versem Egyszerű sorában : Ötvös volt az ősöm Brassó városában. Kalapácsolt, vésett Kohó-szikla mellett, Ezüst amponnákat, Űrvacsora-kelyhet. Kupák arany-ércét Képpel kifaragta, Drágakövet plántált Finom foglalatba. Boglárokba gyöngyöt, Türkizt, csudakéket, Kösöntyűket költött, Asszony-ékességet. Címert domborított Vén terem falára, Fejedelmi kannát Bethlen asztalára. Futtatója dongott, Kalapácsa csengett.