Budapesti Szemle. 1936. 243. kötet, 707-709. szám

707. szám - PETŐFI PESSZIMIZMUSA. (II.) – Kornis Gyulától

PETŐFI PESSZIMIZMUSA. — Második közlemény.­ — IV. Er­körcsi pesszimizm­us. Petőfi túlzott érzékenysége. — Embergyűlölete. Az emberi gonosz­ság költészete. — Az őrült pesszimizmusa. — Petőfi lelki egészsége. — Goethe és Petőfi egyetemes humanizmusa. Az érzelmi pesszimista az életben a fájdalmat az örömmel szemben túlnyomónak érzi s ezért szerinte az életnek nincsen értéke. Minthogy azonban a legtöbb fájdalmat embertársai­nak gonoszsága s hűtlensége, rosszakarata s irigysége okozza, az érzelmi pesszimizmus rendszerint együttjár az erkölcsi (etikai) pesszimizmussal: az emberek erkölcsileg oly alávaló ragadozó állatok (homo homini lupus), hogy nem érdemes köztük élni. Petőfi annyit csalódik az emberekben, hite szerint oly rossz bánásmódban részesítik őt, kritikusai oly igazságtala­nul és rosszakarattal üldözik, hogy lelkét sokszor a legsöté­tebb embergyűlölet szállja meg, menekül előlük, ki akarja iktatni magát az emberi társadalomból. Pedig egészséges, romlatlan szíve gyökerében erős társas hajlandóságú. Szereti barátait, akikhez serdülő korától mély érzésű ódákat ír. Csa­ládi érzése, szülei és testvére iránt való szeretete, az emberek jóságának és önzetlenségének megbecsülése egész sereg re­mekbe készült költeményének valóban mélyen átélt ihlet­forrása. Az emberekben való súlyos csalódása azonban élete- 1 Az előbbi közleményt lásd a Budapesti Szemle 1936. évi 701­. számában. Budapesti Szemle, 243. kötet. 1936. október. 3

Next