Budapesti Szemle. 1938. 248. kötet, 722-724. szám
724. szám - IRODALOM - 4. Petőfi. (Illyés Gulya: Petőfi.) – Keményfy Jánostól
Kár, hogy a könyv további része alig száz oldalra sűrítve mondja el a későbbi eseményeket. Magyarország itt már Masaryk árnyékába került. Horváth Jenő: Petőfi. Illyés Gyula: Petőfi. Nyugat könyvkiadó 1937. A Puszták népe írója szól e könyvben a puszta költőjéről, a «népfi» a nép fiáról, Babits segédszerkesztője Vahot egykori segédszerkesztőjéről, a sok ínséget, szegénységet látott ifjú a legnyomasztóbb ínséget átélt ifjúról, a radikális gondolkodású író a legnagyobb forradalmárról, a költők a költőről. A párhuzamot folytathatnók, de ennyi is elég arra, hogy a könyv írója s tárgya közötti belső kapcsolatot éreztesse és sejtesse a szeretetet, mi több : rajongást és hódolatot, mely a könyv szerzőjét műve megírásakor áthatotta. Illyés Gyulának, mint legtöbbünknek, Petőfi volt élete első és legnagyobb élménye, ez az élmény a lelki rokonságnál fogva tán még erősebb, mint a nagy költő oly számos tisztelőjé s ezért tartós visszhangot kelt az író bevezető sorait végző őszinte vallomás : «Boldog vagyok, hogy írhatok róla». E lírával teli vallomás egyúttal jelzi azt is, hogy nem afféle tudományos ízű könyvvel lesz dolgunk ; a szerzőnek nem célja, hogy akár adatok, akár felfogás tekintetében különösebb újsággal lepje meg olvasóját , inkább az, hogy lerója a nagy költő iránti háláját, mintegy prózában írt ódával tisztelegjen emléke előtt s hű fényképét vetítse elénk a költő élete, egyénisége, végzete és költészete keltette benyomásainak. Bár a nagyközönséghez szól, kerüli a retorikát, sőt nem is regényesíti el a költő életpályáját. Elég regényes az úgyis, hiszen a legtárgyilagosabb s épp ezért halhatatlan Ferencziéletrajzot a «legszárazabb» adatok és tények teszik a legérdekesebb «regénnyé». Illyés Gyula egyik érdeme is éppen az, hogy a ma divatos regényes életrajzok után végre oly «regényes» életrajzot ad az olvasó kezébe, melyben az élet regényes és nem a rajz. Azt lehetne mondani, hogy szépírónál feltűnő olvasottsággal, lelkiismeretesen és pontosan követi a költő életútját s így műve tulajdonképpen nem egyéb, mint egy évszámoktól, jegyzetektől s aprólékos adatoktól tehermentesített Ferenczi-életrajz, színes, könnyed, vonzó előadásban s a nagy költő iránt érzett csodálat hangulatával. Hogy az évszámokkal pl. mennyire nem rokonszenvez a szerző, azt már bevezetője második lapján elárulja, mikor Berzsenyit Petőfi születése napján negyvenkét