Budapesti Szemle. 1940. 259. kötet, 755-757. szám
755. szám - IRODALOM - 2. Regény az orvostudomány művelőinek magyarországi sorsáról. (Feliczián Vilmos: Fehérköpenyes rabszolgák.) – –df–-től
mind a kettő nagyjelentőségű tudományos felfedezésre jut, s mindkettejük felfedezését ellopja és Amerikában értékesíti egy-egy magyar kolleganő!! íme két hűtlen, önző, itthoni némber cselekedete miatt szórja vádjait szerzőnk a külföldi gazdag államok ellen s hullatja könnyeit a magyar tudósok mostoha sorsáért. A két tanársegéd és Bartók kisasszony egyszer benyit Bárány professzor szobájába, nem gondolván, hogy ő ott van ; hát látják, hogy a professzor a falon függő feszület előtt térdepelve és valamire ráborulva alszik ; a földön egy eltörött pohár hever, és a levegőben erős pálinkaszag terjeng ; a professzor előtt a munkaasztalon egy kis szekrény van, benne egy bőrpreparátum; t. i. Bárány eredetileg papnak készült, de egy leány miatt lemondott erről a tervéről; mint orvosjelöltek ketten együtt dolgoztak ,egy zseniális témám, s a már menyasszonyává lett leány, mikor útra készült Amerikába, leoperált a saját válláról, onnan, ahol Bárány olyan sokszor megcsókolta, egy pici részt és táptalajra téve odaadta emlékül a vőlegényének ; azóta már több évtized elmúlt, de a professzor még most is gyakran bezárkózik a szobájába (de természetesen ez egyszer nyitva felejti az ajtaját, hogy megtudhassuk a titkát) s bepálinkázva ábrándozik a bőrdarabka előtt, míg el nem alszik. — Orbán tanársegéd «rabszolgasága» is megérdemli a figyelmünket. Szegény Orbán a regény vége felé igazán nagy nyomorúságban tengődik : titokban és szabályellenesen az intézetben tölti az éjtszakákat is ; egyetlenegy inge van, ezt maga mossa ki időnként és ki is vasalja egy villannyal melegíthető sima vaslappal, melyet az intézet tudományos kísérlet számára vásárolt ; táplálkozása abból áll, hogy az intézetben kísérleti célra szolgáló tökmagkészletet dézsmálja meg és az ugyanott levő kukoricaszemekből a Bunsen-égen csinál pattogatott kukoricát ; maga stoppolja harisnyáját, maga varrja össze fehér köpenyének szakadásait (természetesen fekete cérnával), s hogy lyukas cipőjét ne kelljen megtalpaltatnia, régi folyóiratok papirosát összepréselte és külön e célra kieszelt módszerrel vízhatlanná impregnálta. Elfacsarodik a szívünk ekkora «orvosi» nyomorúság láttára, de csakhamar megtudjuk az okát : Orbán azért mondott le a lakásáról, a rendes étkezésről, a fehérneműjéről, cipője megtalpaltatásáról stb., hogy minden pénzét odaajándékozhassa útiköltség-pótlékul Bartók kisasszonynak, ennek a komisz kis bestiának, akinek Amerikában az lesz első dolga, hogy az Orbán rákbetegség-kutató munkásságának elcsent eredményét elárulja egy ottani professzornak, s vele el is vetesse magát feleségül. Hát várjon a tudománynak, az orvosi hivatásnak a rabszolgái-e, a «kis» magyar nemzet tragikus sorsának az áldozatai-e ezek a