Budapesti Szemle. 1940. 259. kötet, 755-757. szám
755. szám - IRODALOM - 3. A Hűség Diadalma. – (Kozocsa Sándor: A Hűség Diadalmának első kidolgozása.) – Gálos Rezsőtől
Abban azonban nincs igaza Kozocsának, hogy két kidolgozásról beszél. A Gyulai Pál kiadta szöveg — az egyetlen, amelyet ismertünk — csak másolata a most megismert fogalmazványnak. A kiadó a két szöveg viszonyáról nem szól, de könnyen megállapítható, hogy a másolatban a költő csak az első nyolc és az utolsó öt sort írta újra s magát a Viki-éneket toldotta meg egy 11 soros versszakaszszal ; egyébként a két szöveg mindvégig teljesen egyezik, helyenként egy-két szónyi s mindösszesen 5-6 egész sornyi, tehát annyi eltéréssel, amennyi másolás közben önkéntelenül vagy javításképpen futott a költő tolla alá. Tévedés azt állítani, hogy a most megjelent szöveg «a félbehagyott sorokkal együtt» 861 sorral gazdagabb, mint Gyulaié — ez a 861 sor mind kihúzott, újra írt és megint kihúzott sorkezdés.Ezek nélkül a fogalmazvány inkább pár sorral szegényebb és rövidebb, mint az eddig ismert szöveg. Ebből az is következik, hogy Teslér nem olvashatott két kidolgozást, mert második nem is volt, hanem csak, mint maga mondja, ismét, tehát másodszor is elolvasta a «darabot». Ennyit a szövegről. A bevezetés foglalkozik a költemény forrásaival is. E sorok írója rámutatott, hogy Vörösmarty 1820—1821-ben láthatott Pesten egy Kotzebuenak (valószínűleg tévesen) tulajdonított darabot, amelynek Gisella, oder die Willis volt a címe . Kozocsa szerint ez «semmiesetre sem lehetett» Vörösmarty ösztönzője, «még pedig azért nem, mert ha Vörösmarty 1820 elején (miért nem 1821-ben?) már látta volna Kotzebue darabját... akkor később kezdett első fogalmazásának címéből semmiesetre sem hagyta volna el a második szövegezés (??) alcímét : «Költemény a Viki-rege szerint, a török háború idejéből.» Az indokolás kissé sántít. Vörösmarty főforrása már az «első» fogalmazásban Majláth János Villi-táncz c. regéje volt —még ennek ellenére sem írta oda az alcímet, hogy a «Villi-rege szerint))?!2 1 Széljegyzetek Vörösmarty két alkotásához. Győri Szemle, 1937. 139. 1. 2 Itt jegyezzük meg, hogy a Majláth-rege fordítójának Kenyeres Imrével együtt továbbra is Kisfaludy Károlyt tartjuk. Kozocsa maga idézi Kisfaludy Károly sorait : «Sagen sie ihm (t. i. Majláthnak), dass sein Willi-Tanz eben im Setzen sei, dass er unbesorgt sein könne rücksichtlich der Renderungen, die ieh vornahm zum letzten mal. ich bin seinem Wunsche nachgekommen und hoffe, dass er mit mir zufrieden sein wird.» Kozocsa szerint «'igen ám, de ez az eben im Setzen sei csak azt bizonyítja, hogy fordítás alatt van, azonban a szöveg nem árulja el azt, hogy éppen ő fordítja.» Ha a kiadó tudta volna, hogy eben im Setzensei annyit tesz, hogy éppen szedik, akkor