Budapesti Szemle. 1941. 260. kötet, 758-763. szám

762. szám - IRODALOM - 2. Justh Zsigmond naplója. — (Halász Gábor: Justh Zsigmond naplója.) — V-től.

Gondolatban mindenkitől elkéri a kimutatást családfájáról. Pedig e lejárt arisztokráciát betegnek, életre nem valónak tartja. Látja az erőteljes polgári osztályban az életerőt, mégsem tetszenek neki. ,Gyö­nyörű ruhák rosszul hordva" — jegyzi meg a ,grande bourgeoise'-ok­ról. Általában mindenkinek leírja öltözékét, megbecsüli ékszereit, számba veszi a szalonok berendezését, kárpitját , sokszor a lakás alaprajzát is lerajzolja , mindenben megköveteli a művészit . Könnyen áll nála a lesújtó ,snobish­ jelző. Ő maga mintaszerű snob, írás közben szórja a párizsi kifejezéseket, egész mondatokat, tetszelegve fejezi ki magát a szalonok nyelvén, melyek levegőjét gyönyörűséggel szívja magába. Művészet dolgában igen követelő s csalhatatlannak tudja magát. Lisztet ,csakis a forma művészének­ tartja , lenézőn írja, hogy a franciák ,muzsikális niveauja­ Mozart. Ő Rollinat-darabokat játszik s fennen lobogtatja a modernség jelszavát. Munkácsy ,primitív ember, két-három századdal van elkésve s ezért hatott itt annyira­. Azt ajánlja, hogy csak tájképeket fessen. Ő maga azonban gyűlöli a kritikát ; többször kínozza Péterfy emléke, ki a "sálon-analyst­át" meg merte bírálni a Budapesti Szemlében. «Óh, a kritikák! — írja. Mikor jutunk már annyira, hogy belássuk, hogy egy ember sincs feljogosítva elítélni a másikat». Maga azonban — kedvenc kifejezése szerint — vivisectiókat végez az embereken. Olyanformán veszi ezt, mint Proust : most látja el magát megfigyelésekkel későbbi oeuvre-jéhez. Kitűnő emberekkel ismerkedik meg; gondosan elejt egy-egy célzást, hogy naplót ír, ez jó útlevél egyesek udvariasságának megnyeréséhez, másoknak figyelmeztetés. Szerencsétlen szeme van ; többnyire csak a felületet s a gyarlóságokat látja. Herediát szánalmasnak írja le, hadaró és hebegő beszédével, csipás szemeivel; szonettjei a jól összeválogatott szavakkal fedett — semmit. Bourget, Coppée szóra is alig érdemes. Wereschaginban tetszik neki az ember, de festett ,vezércikkei­ hide­gen hagyják. Sully Prudhomme-nak néhány kis megjegyzését érde­mesnek tartja följegyezni. Lemaitre-t csak külsőleg írja le. Taine-t elismeri ,a világ legnagyobb kritikusának­, de nem jegyzi fel, mit hallott tőle, csak nagy ebédjét dicséri. Valóban, a fiatal Zola-tanít­vány nem megvesztegethető; Dumas imponál neki, de alkalmasint jobban képtára, mint művei. Legnagyobb hatással Huysmans volt rá, epés megjegyzéseivel. Általában jobban érzi magát egy előkelő szalonban, mint akármelyik nagy emberrel. Csak egy kivétel van : Sarah Bernhardt­­ senkiről sem ír annyit, mint őróla. Sajnos, nem játékát, szerepeit elemzi, hanem lakását, ruháit, szeszélyeit, ideges­ségét. Sűrűn látogatja , a művésznő magával viszi műtermekbe.

Next