Budapesti Szemle. 1941. 261. kötet, 764-769. szám
764. szám - AZ ERDELYI SZELLEM. — Ravasz Lászlótól
pításait tovább gyűjti és élettőkévé duzzasztja a hagyomány. Tájban, nyelvben, hagyományban egynek érezvén magát, a közösség figyelme egyre inkább önmaga felé fordul. Kezdi érdekelni : ki vagyok én, honnan jöttem, miként kerültem ide, mennyit érek, mi a rendeltetésem? A mítoszokból kifejlődik a történetírás. A néplélek ismeretlen mélységeiből különös egyéniségek bukkannak föl, akik nincsenek megelégedve a jelenlegi állapottal, változtatni akarnak az egésznek során, nemcsak azzal, hogy hadat üzennek, új gazdasági forrásokat nyitnak, hanem azzal is, hogy a nép lelkét, gondolkozását kívánják mássá tenni. Nevelnek és ihletnek, tanítanak és prófétálnak, feddnek és lázítanak, tanácsolnak és kényszerítenek, csengenek vagy parancsolnak, de valamiképpen hatalomhoz jutnak és akaratukat reányomják a közösségnek az akaratára. Lehet, hogy már a kortárs, lehet, egy későbbi nemzedék úgy kezd gondolkozni, ahogy ők. Azt tartja jónak és rossznak, amit ezek az emberek tartottak ; programmjukat törvényadásnak tekintik, hivatást látnak benne és egy egész nemzet indul a nagy útmutató kitűzte célok felé. Mindezekből egyetemes meggyőződések, jellemző értékítéletek és cselekvési szabályok támadnak, amelyeket a tudomány és művészet kiábrázol, a köztudat több-kevesebb világossággal megért s nemzedékek sora ösztönösen érez. Emitt hiányérzet, ott a század hangulata, majd egy vakító programm, de mindenképpen olyan lelki valóság, amely annak a népnek és annak a földnek a kisugárzása. Ez a kisugárzás láthatatlan, kézzel nem fogható, mégis kifejezhetetlenül reális valóság éppen olyan, mint a rádium éltető és gyilkoló sugárzása, amelyben maga a sugárzó test kiéli és szétszórja önmagát. Ez a kisugárzó valóság az, amit egy emberi közösség szellemének nevezünk. A közösség szellemét akkor látjuk tisztán, ha egy másik közösség szellemével szembeállítjuk. Ezért csak a hasonlóság és különbség kategóriájában lehet róla beszélni. Ki ne látná, hogy a keresztyén művelődésnek, a fehér ember életközösségének szelleme más, mint a színes fajoké? Ki tagadná, hogy van európai szellem az ázsiaival és afrikai-