Budapesti Szemle. 1942. 262. kötet, 770-775. szám
773. szám - NIETZSCHE ÉS PETŐFI – Kornis Gyulától
tipikusan szomorú, az élet értékén már akkor tépelődő lelke különös erővel hangozhatott rá Lenau költészetére, mert ennek főtárgya éppen az elmúlás, a boldogtalanság panaszos melancholiája. Ezt vetíti bele énjének mély beleélésével természeti képeibe. De ezekből megkapóan árad ki a magyar puszta levegője is, úgy ahogy boldogtalan kitöréseiből a magyar lélek izzó szenvedélyessége. Lenau készíti elő Nietzsche lelkét Petőfinek rajongó élvezésére és értékelésére. Számos patetikus életképet ismer meg még a romantikára hajlamos fiatal Nietzsche a bajai magyar származású, de németül költő Beck Károly verseiből is. Ezek a szabadságért lelkesülő és népi irányuk miatt a német politikai líra megindulása korában nem csekély hatást keltettek, különösen a Jankó, der ungarische Rosshirt (1841), amely a magyar életet többféle irányban szeretettel és színesen mutatja be. Nietzsche Becknek egyik költeményét, a Magyarenschenket le is másolja (Werke, II. 457.). Az ötvenes években a festészet terén a bécsi biedermeier talajából kinövő osztrák festő, Pettenkofen, hozza divatba német földön a magyarságot. Nagy festői finomsággal fedezi fel az Alföldet a művészet számára: a szolnoki piacot, a betyárt, a magyar parasztot, a pusztai cigánykunyhót, a magyar tanyát lényeglátó művészi szemmel ábrázoló festményei (nyomatokban is) közismertek és kedveltek voltak s számos festőre mély hatást gyakoroltak. Nem csupán a tájnak varázsa vonzotta, hanem maga a sajátszerű magyar élet is, amelyet már csaknem modern impresszionista eszközökkel ábrázolt. A magyarságra téríti a fiatal Nietzsche figyelmét legkedvesebb területén, a zenében, Liszt Ferencnek új zenei iránya is, ritmikai és harmóniai gazdagsága, gondolatokat és érzelmeket merész és nagyvonalú formában kifejező zenei nyelve. Belemerül a Magyar fantáziába, a Dante-szimfóniába, a Hungáriába,, a Prometheusba,, a Pauszt-szimfóniába s mindezekből kiérzi a szenvedélyes magyar erőt. Tizennégy éves korában írt tüzetes önéletrajzában (Aus meinem Leben, 1858.) külön részt szentel a zenének. Ennekfő feladata az, hogy gondolatainkat fölfelé irányítsa, emeljen bennünket.