Szerdahelyi Sándor (szerk.): A Budapesti Ujságirók Aalmanachja 1908-ra. A Magyar bohémvilág
Ha az ujságiróból képviselő lesz - Dr. Farkasházy Zsigmond
202 SZÁSZ JÓZSEF s csillogtatja a dicsőség sugarait is. Erre ne törekednék az újságíró ? Törekszik is, de nagyon nem töri magát érte. Ki nem tér előre, de két kézzel sem kap utána. Véleményét, igazát lapjában nap-nap után úgyis elmondhatja. Éppen úgy, mint ahogyan elmondaná a képviselőházban. Sőt sokkal jobban, takargatás nélkül, egészen őszintén. Nem feszélyezik párttekintetek, kerületi érdekek s a hatalmasok óhajtásai vagy villámai. Elmondhatja, csak állandó asztala legyen egy becsületes szerkesztőségben. Ilyen asztalt pedig mostanság éppen olyan nehéz szerezni, mint mandátumot. Ilyen gondolatokkal foglalkoztam, ilyen érzelmek töltöttek el, mikor az újságíró padról egygyel beljebb ültem a képviselők közé, most pedig valami folyton biztat: — Jól vigyázz, igyekezzél legalább úgy megállani helyedet, mint a többi képviselő. Ez kötelességed, mert újságíró vagy.Szász József. , * * * Hogyan éreztem magam, mikor újságíróból képviselő lettem ? Furcsán, felelhetném egy szóval. Annak, aki a szalonokból, az exkluzív klubokból, a megyeházáról vagy az irodájából kerül a törvényhozás termébe, új, érdekes és szórakoztató a képviselői rangemelkedés. Aki azonban előbb is ott sürgött-forgott a politika konyháján, csak más szerepkörben, annak nem új és érdekes a képviselőség, hanem furcsa és megfélemlítő. Elképzelem, hogy valakit, aki a nézőtér egyik csendes, kényelmes, félhomályos páholyában fesztelen nyugalom