Szerdahelyi Sándor (szerk.): A Budapesti Ujságirók Aalmanachja 1908-ra. A Magyar bohémvilág

Ha az ujságiróból képviselő lesz - Dr. Farkasházy Zsigmond

202 SZÁSZ JÓZSEF s csillogtatja a dicsőség sugarait is. Erre ne törekednék az újságíró ? Törekszik is, de nagyon nem töri magát érte. Ki nem tér előre, de két kézzel sem kap utána. Véle­ményét, igazát lapjában nap-nap után úgyis elmond­hatja. Éppen úgy, mint a­hogyan elmondaná a kép­viselőházban. Sőt sokkal jobban, takargatás nélkül, egészen őszintén. Nem feszélyezik párttekintetek, kerületi érdekek s a hatalmasok óhajtásai vagy villámai. Elmond­hatja, csak állandó asztala legyen egy becsületes szer­kesztőségben. Ilyen asztalt pedig mostanság éppen olyan nehéz szerezni, mint mandátumot. Ilyen gondolatokkal foglalkoztam, ilyen érzelmek töltöttek el, mikor az újságíró padról egygyel beljebb ültem a képviselők közé, most pedig valami folyton biztat: — Jól vigyázz, igyekezzél legalább úgy megállani helyedet, mint a többi képviselő. Ez kötelességed, mert újságíró vagy.Szász József. , * * * Hogyan éreztem magam, mikor újságíróból kép­viselő lettem ? Furcsán, felelhetném egy­ szóval. Annak, a­ki a szalonokból, az exkluzív klubokból, a megye­házáról vagy az irodájából kerül a törvényhozás termébe, új, érdekes és szórakoztató a képviselői rangemelkedés. A­ki azonban előbb is ott sürgött-forgott a politika konyháján, csak más szerepkörben, annak nem új és érdekes a képviselőség, hanem furcsa és megfélemlítő. Elképzelem, hogy valakit, a­ki a nézőtér egyik csendes, kényelmes, félhomályos páholyában fesztelen nyugalom­

Next