Budapesti Viszhang, 1852. május-június (1. évfolyam 1. félév, 1-8. szám)

1852-05-30 / 4. szám

Nem alhatom, ki is alhatik Ily világos nyári éjszakán ? Indulok mint gazdátlan ladik, Isten tudja csillagok után. Milyen szép e hallgató liget, Fűben, fában légben szerelem , Ha édes hang súgná nevemet . . Ha leányka ülne itt velem. ÉJI SÉTA. És bolyongok Tolnán Baranyán Elfáradok mondhatatlanul: Gúnyosan néz fenn a hold reám, S úgy kaczag hogy csillag könynye hull. Gyulai. Fenn viraszt a kopasz hegytető Kis falucska alszik olt alant, Mért nincs benne szenvedélyes nő , Hogy nem vár rám veszélyes kaland ? Eb csaholgat némely küszöbön, De a gazda föl nem kel azért : Én sem kelnék, de én istenem­­ért üljek benn,­­ ugyan miért? 63 az emberi léleknek legbensőbb életéből kölcsönözzük legmagasabb sym­bolum­unkat. Ha meg van tehát a természetnek reánk nézve jelentősége ekkér, úgy látszik, mint­ha értekezésünk véget érhetne. A szépség magyarázó tudományra nem alkalmas. A kimondások melyekben elismerjük, az Ízlés ítéletei végzetsorozat által nem támogatha­tók. Inkább mindenik önmagára egyedül áll itt, s közvetlen érvényességre form­ál igényt, még akkor is ha különböző szemlélők lel­kében különbözőleg alakul. Honnan ve­gyünk anyagot további kivitelre? Ha nem bonczolhatjuk is a szépség lé­nyegét, de a tárgyat, mit szépnek talá­lunk pontos vizsgálat alá vethetjük , egyes részei s ismertető jelei egymáshozi viszo­nyáról öntudatot szerezhetünk s bizonyos rendszert fejthetünk ki, mik a szép és magasztos elemeit és érzelmeit bennünk megeleveníthetik. A szinek harmóniája, az összetételek szabályainak a vizsgálatok kö­rül analogizálva, a növényvilágban kö­zelebbről fölkereshetjük azon sajátságokat, mik által reánk aesthelikai benyomást gya­korol. Zerényi. ( É T­R O L I) . G. Történeti novella. Kemény Zsigmondtól. I. Csiaffer basa tekintélyes férfiú, és nagy bölcseséggel kormányoz Buda várában. Bethlen Gábor, testvérének hívta, az utána következő Rákóczy György pedig édes­apjának nevezi. A gyaurokon nyert győze­­delmei, Allah előtt kedvesek valának, és szelídsége, melyet a szultán minden hitű alattvalóira, kik keze alá vettettek, egy­­iránt kiterjeszt, még a magyar nép ragasz­kodását is megnyeré. Csiaffer basa, hófehér szakálén nem tűr szenyet, mert megtudja büntetni, kik en­gedetlenek , de azért szivét és fülét nem pecsételi be, hogy süket lenne a fájdalom vezekléseire. Ő igazságos, azonban kö­nyörülő is, mintha sohasem ett volna teve­­húst, mely mint beszélik, vérszomjat ger­jeszt. Jámbor életével csak szerencsére vetél­kedik. A mennyi mannát és fürjet hozott Yaman felöl a déli szél, hogy Izrael népe a pusz­tán jó kedvvel vándoroljon , a mennyi víz omlott hét forrásból a hét nemzetség szá- 1.

Next