Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-07-24 / 4. szám

VIDÉKI ÉLET. Verőcze , június 15. Tisztelt szerkesztő úr ! Akarja , h­ogy írjak ? Ám legyen ! Valódi áldozatot kíván ön tőlem , de a régi jó barátság­ért mit nem tesz meg a magyar ember, kivált a mai világ­ban , mikor oly sokféle az eredendő és cselekedendő bűn, hogy alig tudjuk azoktól magunkat megóvni. Tehát írnék : de mit ? Az idő kegyetlenül meleg és fojtólag száraz, úgy hogy amott a visegrádi romok alatt álló százados gesztenyefák is összeszedjék ám gyökereik és leveleik minden legkisebb rostozatát, hogy ki ne száradjanak. A Dunában van víz, de mi gazdák annak nem vesszük hasznát, s réteinken, még a folyó mentében is , kiúszik minden fűszáll , mert az ön­tözés ördöngös mesterségét vidékünkön még eddig csak egy Kosdi paraszt találta fel, ki a réten keresztül folyó pa­tak vizét felfogván , kaszálójára bocsátotta. Nem tudom járt-e azon becsületes gazda­ember Olasz­országban , vagy a „Katholikus Néplap44-ban olvasta-e, hogy a réteket öntözni jó. Elég az hozzá , pár hét előtt, midőn Váczról Kosdra rándultam , megállottam a Cselőtei csárdánál, túl a hídon , s elmentem megcsodálni az egy­szerű , de fölötte ildomos, rétöntözést. Minthogy azóta sem jártam arra , nem mondhatom meg : talált-e vagy sem u­­tánzókra ? Mi a gazdaság körül roppant módon haladunk ! Hogy is ne ? Van mezőgazdasági, van kath­ol, nép­lapunk, mind­kettőből tanulhat­— a­ki akar , de a nép bizony egyiknek sem veszi hasznát. Amazt alig, vagy épenséggel nem is ismeri nevéről sem ; jobbadán csak nagyobb gazdáknak van írva , nem a népnek, a másik , többet bajlódik a chi­nai gyermekekkel , meg az afrikai missiókkal, mint a nép legközelebbi szükségivel. Ne is mondják nekem azon jó urak , hogy ők a katholi­­cismust akarják megszilárditni, a népet buzgó keresztyén­­ségre vezérelni. Ez igen szép dolog, csakhogy a népnek naponkint enni, inni , dolgozni, adózni is kell. A manna­­essők — úgy látszik , fájdalom , hogy még a vizessők is — megszűntek , s a­ki testből s lélekből áll , annak a szellemi táplálék mellett, vajmi jól esnék, itt-ott legalább, egy kis anyagi oktatás is — mint egykor , ha jól emlékszek, u­­gyancsak a „Katli. Néplap“ mellett, havonkint egy -egy félévnyi gazdasági értesítés is jelent meg. Ily száraz időjárat mellett, példakép , némi oktatás a ,,rétöntözésről,41 hol az vszlétében könnyebben kivihető, mily helyén volna egy „Néplap“-ban , habár az katholi­kus is. És lám hová jutottam ? — a rétöntözésre ! Pedig önnek szépirodalmi lapjában vajmi furcsán veendi majd ki magát az ily falusias elmélkedés.Jó hogy csak a bo­rítékra szorítja ön levelezéseit. Nem akadhat fenn senki, hogy ily tárgyat pengetek. Talán még olyan is találkozik, ki életnek nézi, annál jobb. Egyébiránt én életet, ha bírnék , sem írnék. Mai világ­ban az ember könnyen tyúkszemére hághat az életétel va­lakinek , s­e valaki aztán , díjul, az ember egész lábát is összezúzhatja patkós sarkával a­nélkül, hogy a zúzottlábá­­nak még a kocczannia is szabad volna­ írni az irodalomról ? . . De Verőcze , és irodalom ! Hová gondol ön ? Vácztól N.­Marosig, Tóthfalutól Dömsödig, innen és túl a Dunán , mindössze is a kiindulási ponton ta­lálhatni egy két dicséretes kivételt — egyebütt és a töb­bieknek „borsódzik a háta“ minden magyar lap láttára. Azért ismerek , kik dicsekedve mondják, hogy ők nemcsak magyar lapot nem tartanak, de még csak látni AQ. *\г. \uX. 21b ELSŐ ÉV 1852. SZERKESZTI: SZILÁGYI Y. KIADJA: LUKÁCS L. MÁSODIK FÉLÉV l­f sz. BUDAPESTI VISZHANG AZ ÉLET ÉS IRODALOM KÖRÉBŐL. TARTALOM: Régi magyar szerelmes levelek. Tavaszkor, Tompától. Két fejedelem a népből.­­­ Miért szeretted , Sükei Károlytól. Szent Jakab napja, Szilágyi Virgiltől. Kedves betegemnek, Szász Károlytól. — TÁRCZA : Scharivari. Irodalmi élet. Társaséleti szemle. Külföldi szemle. Nemzeti színház. Vidéki élet. Közlemények. Tudnivalók.

Next