Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-08-08 / 6. szám

ELSŐ ÉV 1852. MÁSODIK FÉLÉV VI. sz. BUDAPESTI VISZN­YM. AZ ÉLET ÉS IRODALOM KÖRÉBŐL. SZERKESZTI : S KIADJA : SZILÁGYI Y. LUKÁCS L. TARTALOM : Párvonalak Hellász és a magyar nemzet nőneme közt; Lonkai. — A sorshoz; Csá­szár. — A kibujdosott naplója; Sz­öli ősi. — Járok alá s fel. . . Gyulai. — Találkozás kül­földön; Szilágyi. — Méla perczek; Sükes. — Legenda az arab csillagászról; Bérczy. — Aranynak; Székely. TARCZA : Pap Endre költeményei. — Henry Clay. — Egy hét a dicsőségből. — Haramiák. — A mai paraszt. —­ Heti szemle. — Vidéki élet. — Irodalmi figyelmeztetés. — Közlemények. Mellékletül : A zsákmány. HETI SZEMLE. Megtetszik fővárosunknak egész színezetén hogy vásár küszöbén állunk. Mintha ez az elhagyott Babylon élénkül­ne. Legalább fővárosi s vidéki ismert és ismeretlen arczo­­kat többet látunk vendéglőkben , műkiállításon , színház­ban, társas körökben, szóval helyeken hol ezelőtt néphiány miatt panaszkodának. Ne először kezdjük meg szemlénket a zene világból vett hírekkel. Kern Gyula ismeretes, tehetségdús zongoramű­vész és compositor e hó közepe felé Rosnyóra menend, az evangelicusok felállítandó gymnásiumának részére hang­versenyeket rendezni. Ugyancsak tőle közelebbről kijövend­ő,Tündér Polka , ajánlva Terstyánszky Örzse kisasz­­szonynak­, melyet bizonnyal a jövő farsang, legkedveltebb tánczdarabjai közé sorozand. Egy más „Emlékezés Teres­kére czimű fantáziája, ajánlva Huszár­­ Matild kisasszony­nak több és állandóbb műbecset ígérő darab. Mi pedig a zene világból bennünket különösen érdeklend azon óriási tetszés , mely Székely Imre zongora vir­tuóz hazánkfiát minden útjában de legkivált Londonban ki­séri. A legtekintélyesb brítt lapok , a Times , Blackwoods Magazine alig találnak szavakat elragadtatásukat kellőleg kifejezni szerzeményei­k játéka iránt egyiránt. Különösen Matinéé musicalesait a legelegánsabb publicum látogatja folytonosan. Mint egy Pestre írott leveléből értesülünk, jövő hó közepe felé ide jövend s itt hangversenyeket ren­­dezend. S mi bizonnyal számosan jelenendünk meg azon, mert nekünk szokásunk akkor pártolni valamely művész hazánkfiát midőn azt a külföld is sanctionálta. Ha meggondoljuk mily terra incognita valánk csak pár év előtt is a művelt külföld előtt, mely most nevünket aj­kain hangoztatja , hogy alig tudák létezésünket is azok kik most múlt és jelenünket figyelemmel kisérik , hogy művé­szeinkről irodalmunkról mit sem tudának s jeleslejeink ne­vével most még a conv. Lexiconak is telvék, ez eredménye­ken lehet len nem örvendenünk s jeleslejeinket kik e nymbust megtartani segitnek lehetlen nem becsülnünk. Nálunk a művészetnek csak akkor van hazája ha azt a külföld szentesité. Avagy nézzük meg hány jeles festészü­nk nem tartózkodik külföldön s kik­ben vannak szentelhetnek­­e időt geniusoknak ? nem kénytelenek-e erejöket ephemer becsű kisebb dolgokra elfecsérleni ? . . . . Mivel épen a művészi világnál vagyunk emlékezzünk meg a színházról, elősorolván a heti rendet. Jul. 31-én E r n a n i. Reszler és Kaiserné nagyon is e­­szü­nkbe juttaták a régi jó napokat midőn nem kelle ilyen primadonnák és primtenorok éneke alatt az operák szépsé­geit elveszni látnunk. Aug. 1 -én Párisi rongyszedő. 2- án Haramják, opera először. 3- án Színésznő. Korrectebb előadás az­ elsőnél. M­a­i parasz­t. 4- én Haramják 2-szer. Reina teljesen hangjánál volt Mazzinak játéka ellen lehetne némi kifogásunk ha szép és művészies énekéért nem felednők ezt szívesen. Gino k­ a. kedves színpadi alak. Ez este felsőbb hangjait is inkább mérséklő s valóban szépen énekeli. Legfőbb érdeme az ér­­czes csengő hang, melynek valóban szép jövőt ígérhetünk.. Mindenesetre szerepeiben kegyencze leend a közönségnek.

Next