Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)
1855-04-08 / 14. szám
holott már akkor nagy szeme vola a dénárnak, s ökröt lovat lehetett venni egy aranyért. Csak százötven ezer tallért kért ő nagyságától, ki tudná mikor hátramaradt adó fejében. Magyar ember űzetni sohasem igen nagyon szeretett s ezen tulajdonsága által úgy hiszem legtöbb rokonságot tanúsít sok más egyéb nemzetekkel, melyek a fizetést szinte nem számítják a két fő virtusok közé. Ezt a jó tulajdonságunkat tanulták el tőlünk legelőbb a mi érdemes atyánkfiai, a körültekintő szász uraságok is, melyet mindjárt példával is bebizonyítanak. Ki tudná-mikor-hátramaaradt török karácsot semmi sem födözhetett olyan jól, mint ki-tudná-mikor-hátra maradt adóbeli tartozása a becsületes nagyszebeni közönségnek; annak okáért parancsot adott a jámbor fejedelem Naláczi István uramnak, hogy szólítaná meg ez érdemes hazafiakat, hogy emlékezzenek csak vissza, ekkor meg ekkor hogy elfelejtették az adót megfizetni, nem késő ám még most is, sőt inkább elfogadtatik minden időben. Cibinius, másként Szebeni uram, ki akkori szokás szerint szinte három nevet tartott, egyet a magyarok , másikat a szászok, a latint pedig hivatalos okiratok számára, levéli akkor épen Nagyszeben polgármestere, közté az érdemes tanácscsal az üzenetet, az érdemes tanács megkereső miatta a becsületes czéheket, a becsületes czéhek pedig azt felelték, hogy nem addig van az , hanem, mivelhogy fejedelem ő nagysága azt a kettős kegyelmet osztá ki, — nem tudván senki kérését megvetni, hogy amíg a szebeni becsületes fehércserző czéhnek kizárólagos szabadalmat adott fehér és színes bőrök árulhatására, viszont pedig a becsületes tímár czéhnek is adott szabadalmat mindenféle bőrök eladására, e miatt most az érdemes czéhek egymással bajban vannak mind a kettőnek igazsága lévén és fölszámíthatatlan kárai ebből az igazságból, tehátlan , méltóztassék a nagyságos fejedelem legelőbb is ezt a difficultást megemelni, mert addig az ideig a belső villongások miatt, melyek napról napra nagyobb kiterjedést nyernek, a vargák a tímárokat, a szűcsök a fehér cserzőket pártolván, sőt már a lutheránus és pápista diákok is ezen tárgy fölött véresen összekoczódván, a tanácsteremben a senátorok egymást kalamárissal fenyegetvén, az egész város fölfordulván, ha kívánt adót beszedni nem lehet. Ezt a választ szépen megiratta Cibinius uram, s fölküldte a fejedelemnek. Apafi gondolt még hozzá valamit, s megszente a nagy vezérnek, hogy ezúttal mindent egyebet küldhet neki, csak pénzt nem. Az üzenet vivővel nem tudom mi történt, hanem annyi bizonyos, hogy