Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1856-05-15 / 20. szám
A Budapesti Viszhang megjelen hetenkint egy, olykor másfél íven, számos képpel, ábrával. Előfizetési díja postai megküldéssel, vagy Budapesten házhoz hordva évnegyedre csak 1 frt 20 kr. Félévre 2 frt 30 kr. Egész évre 5 frt p. az előfizetési pénzek a lap kiadó hivatalának (Országút, Kunewalder ház, Herz János nyomdája) bérmentesen beküldendők. Ugyanitt és Haller By. ikri utczai s Lampel A városháztéri könyvkereskedésükben a lap kapható számonként 6 kr. p. p. Kéziratok s a lap bértartalmára vonatkozó levelek, úgy mint reclamátiók Szilágyi Virgil szerkesztő czíme alatt (zöldfantera 3. szám) bérmentesen küldendők be. 20. szám. Május 15. 1856. F e s s 1er Ig ná tz. Nem újság, mindennapi dolog, hogy egy kitűnő férfiúnak érdemeit egész nagyságukban csak az utókor ismeri el. Fessler nagy történeti munkáját, hosszas fáradhatlan kutatások gyümölcsét, melylyel halhatlan nevet szerzett magának s jogot, méltó jogot egy nemzet elismeréséhez, negyvenhat év előtt adta ki, akkor, midőn már világnézetei egy küzdelemteljes élet tapasztalatain szűrődtek át, s lelkének éles pillantása bírt a történész azon nyugalmával, mely nélkül a kor s a jellemfestő könnyen balvélemények és elfogult nézetek szószólójává lehet. Az idén év századik éve, hogy először napvilágot látott e férfiú, s emléke iránt a magyar akadémia négy hónap előtt a legszebb kegyeletet, érdemei iránt a legszebb elismerést tanúsította, arczképét az akadémiai teremben kifüggesztvén, mely alkalommal az alelnök az akadémia részéről kijelenté, hogy ámbár e férfiú helyzeténél s körülményeinél fogva magyarul nem irt, de törekvéseinek czélja volt: emelni hazája dicsőségét, s nevelni a magyar név becsületét. — Fessler Zarándfalván, Mosonymegyében hol atyja elbocsátott őrmester, egy fogadót birt árendában,született s papi életre lévén szánva, kapucinus lett, nyolcz év múlva (1781-ben) a bécsi zárdába került. József császár előbb lectorrá, azután a napkeleti nyelvek s az ótestamentom hemaneuticája tanárává nevezte a lembergi egyetemhez. Kívánságára egyszersmind a kapucinus szerzetből törvényesen elbocsáttatott. Tanitószékén két évig ült, mert midőn S id ner czimű szomorújátékát a lembergi színpad színre hozta, ellenségei perbe keverték, darabját mint istentelent, s lázitót adták fel, s szerzőjét, ki az épen kirobbant németalföldi forradalom mellett, ügyének kedvező végét nem remélheté, s helyzetét sem látá bátorságosnak, hivatalát letenni és Sziléziába menekülni kényszerítők. Itt a brezlaui könyvárus Komtól szívesen fogadtaték, s nemsokára az öröklő herczegnél nyert hivatalt, ki, midőn atyját követte az országlásban, fiai tanítását bizta reá. 1791-ben a Lutherével cserélte fel Fessler előbbi vallását, s Berlinbe ment, hol eleinte mint magánember írói keresményéből élt, s néhány egyesületet (Mittwachs- und Humanitätsgesellschaften) alkota. Berlinben megházasodott, s egy mezei jószágon élt, nem messze Berlintől, midőn a jénai csata következései őt is érék. Hivatalát elvesztő, birtokát veszteséggel kellett eladnia, és Niederschönhausenben, Berlin mellett, nem sokára pedig Bukowban telepedett le. Most egyedül írói keresményére szorítva, nyomva a háború terheitől, s számos háznép körében kedvetlen volt helyzete, míg 1809. Pétervárra a Newsky- Sándor-akadémiába, udvari tanácsnok czímmel s 2500 rubelnyi fizetéssel, a napkeleti nyelvek és bölcsészet tanárává meg nem hivatott. E kényelmes helyzet sem tartott sokáig. Helyét elvesztő, vagy maga kérte elbocsátását, mert egy görög Theophilocus nevű pap atheismussal vádolta bölcsészeti tanításait. Erre a törvényhozói biztosság tagjául nevezték, 2500 rubellel, s engedelmet nyert Wolskba menni, a saratowi kerületbe, a széles uradalmak birtokosát, tanácsnok Slobin emberbaráti eszméit valósítni segélje. Azután Sareptában élt, a Herrnhutiak főhelyén. 1820-ban az evangélikusok dolgainak uj szervezése s tartományi consisstoriumok alkotásakor, pétervári befolyású pártfogói által sikerült tetemes hatáskört nyernie, s mint a Volga melletti uj orosz kerületekben lévő evangellikus községek püspöki felszentelt superintendensének s consistorialis elnöknek Saratonba jutnia.—Fessler sokat irt. Történeti regényei „Aristides v. Themistocles“, „Mathias Corvinus“, „Marc-Aurél“, „Attila“ stb. sokáig nagy hírben voltak. Legjelesb munkája: Geschichte der Ungarn und deren Landsassen. Ez igen jeles történeti műve Lipcsében jelent meg 1812-ben tiz vastag kötetben , s e műve által örök emléket emelt magának nemzeti szivében Nagyon érdekes önéletrajza: „Fessler’s Rückblrk auf seine 70-jährige Pilgerschaft“, Breslau 1856. Mi arczképét illeti, az evangélikus superintendens nyakában függő keresztre nézve meg kell jegyeznünk, hogy Oroszországban, hol a superintendensek czári kinevezéstől függnek, e kereszt együtt jár a hivatallal. 100. fessler Ignácz.