Budapesti Viszhang, 1856. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1856-03-20 / 12. szám
szokatlan messze vidékre elterjedő rétegekre találjuk osztva, melyek között egyiket a másiktól nagyon élesen meg lehet különböztetni, mint azt az 5-ik ábra mutatja. Nem lehet ugyan mondani, hogy valamennyi egyes réteg képződését nagy forradalom idézte legyen elő, de hasonló, habár kisebbszerű okoknak mégis kellett hozzájárulniok. A hegyek képződéséből következtethetjük, hogy azok nem hasonló kőnemekből állanak. Ha csupán csak emelkedések által támadtak, s repedések nem történtek rajtuk, akkor ezek kívülről egészen réteges (t. i. mész-, homok-, agyag-) kőnemekből vannak összetéve. S viszont, ha e kőnemekből találunk hegyeket, melyek nagyon is átalánosak, akkor meg lehetünk győződve, hogy azok lassú emelkedések, s nem erőszak által képződtek. Mert ily hegy nem csak sok, de igen nagy magasságúak is vannak, az következik, hogy a réteges kőzetekből álló magas hegyek nem egyszeri, hanem sokszoros emelkedések által támadtak. Ha emelkedésekor a föld megrepedt, s e nyíláson olvadt tömeg tódult ki, akkor a hegyek tömeges kőnemekből, milyenek a magja, siva (syenit), gyurmag (porphyr) s hasonlókból állanak. Ha tehát ily kőzetekből álló hegyeket látunk, tudjuk azok keletkezési módját. Végtére: hegyek képződtek vulkán-erő által is. Vulkánkőzeteknek nevezzük azokat, melyek szinte fölemelt földön támadt résen a mélységből izzó-folyékony állapotban törtek ki, de újabb korban már a plutoniakhoz képest, mikor a magla a föld mélyében a réteges kőzetek alatt valószínűleg megszilárdult , mert vulkáni kőzetek közt magla nincs, hanem a legátalánosabbak a somla (bazalt), és darla (trachyr), melyeknek mélyebben kell feküdniük, mint a maglának. Meg kell még említenem, hogy a hegyek legkevésbé sem bírnak jelenleg azon arczulattal, melylyel képződésök idejében birtak. A magasra nyúló sziklákon, a hegyormokon rágódott a levegő, s leginkább a nedvesség. E hatások következtében származtak azon különféle csúcsoszlopok, meredekségek stb., melyek a hegyi tájéknak félemitőn-regényes arczulatot kölcsönöznek. A nedvesség annyira rágódhatik a hegyen , hogy a tán kezdetben ott fönlevő réteges kőzetet mind lemossa, s ekkor látszinte jő a fölemelt földhólyag belsejét ősidőkben kitöltő magjatömeg. Ily hegyek sem ritkák. Átmenvén a hegyek képződésén, szólani fogunk röviden azok viszonylagos koráról. Említettük már, hogy nem egy időben támadtak a hegyek. Mikor, melyik időpontban támadott valamely hegy, vagyis, hány esztendeig áll már, azt nem tudjuk megmondani, mert hiányzanak e tekintetben a tapasztalati adatok. De két hegy közül melyik öregebb, azt határozottan kikutathatjuk. Beaumont Illés (Elie de Beaumont) franczia tudós volt azon szerencsés elméjű férfiú, ki a kulcsot e titokhoz föltalálta. A réteges kőzetek egymásután ülepedtek le, s nem egyszerre. Vizsgálva a föld kérgét fölülről lefelé, különösen a kövületek segítsége által, (mert minden korban éltek különös sajátságos szerves lények), határozottan megmondhatjuk, melyik réteg képződött előbb, melyik utóbb. Ha valamely hegy képződött, akkor vele együtt a már létező rétegek is fölemeltettek. E hegyek, kiállván az ősvilágtengerből, reájuk nem ülepedhetett több réteges kőzet. Ennélfogva csak azt kell vizsgálnunk, mily rétegek kapaszkodnak föl a hegy oldalán, azaz, melyek emeltettek föl vele. Ha az egyik hegységgel csak a régibb rétegek emeltettek föl, az újabbak nem, akkor a hegység öregebb mint más, melylyel újabb, több réteg emeltetett föl. Beaumont Illés az európai hegységeket tizenkét időrendszerbe hozza össze. Legöregebb hegységrendszer szerinte a westmorelandi és hundsrücki, melyhez Eifel és Taunus is tartoznak. Ezekkel csak az első üledékes képletek emeltettek föl, melyek még semmi kövületet nem tartalmaznak magukban. Kárpátaink a pyrenai és appenini rendszerbe tartoznak, mely kor szerint a kilenczedik.Evvel már a dörösz (kréta) teljes kifejlésben emeltetett föl a legmagasb hegycsúcsig. Beaumont Illés szerint nagyon valószínű, hogy a keleti alpesek azon része, mely Crrácznak szétágrazása után éjszaknyugatra s délkelete terjed, szinte e korba tartozik. Ezen rész Karinthia, Krajna és Horvátországon keresztül Dalmátiába és Boszniába terjed át, s elhúzódik Moreába, sőt a görög szigetekre is. E rendszer fölemelkedése Európa arczulatának módosítására kitűnő befolyással bírt. Legutolsó hegységrendszer, a tizenkettedik, az alpesek főlánczolata, mely Wallistől kezdve egészen be Magyonhonba terjed. Ez legújabb hegység Európában , mely az özön leülepedése előtt emeltetett föl. Hogy egy hegység képződése csak lassan történt, onnan is kitűnik , mert némely helyek emelkedése most is folyvást tart, így bizonyos, hogy Svédhon tengerpartja Friedrichshalltól Aoig Finnhonban, emelkedik most is, de oly lassan, hogy az utolsó században az emelkedés csak 1—4 lábat tesz. Ennek ellentétében áll Grönland tengerpartja, mely lassan kint sülyed. Kö r nye i. 1. ábra. 3. ábra 5. ábra. SZÉPIRODALMI MULATÓTEREM MUTATVÁNY Vahot Sándor újabb költeményeiből. Atya-dalok. (1850) 1. Ha te mosolygsz reám, Ragyogón kis babám, Én ki sötét vagyok, Szinte megvirradok. 2. Szárnya ürömimnek Repeső gyermekem! Veled kel fel újra Veled száll énekem Az álom is felszáll, És hárman repültök: Mig te és az álom Össze nem vegyültök. Ekkor a kis ének Alvó helyed körül, Mint fáradt madárka Szinte elcsendesül. 3. Hogyha mindazt tudnád Mit szüleid tudnak , Nem lennél okosabb, Boldogtalanabb csak. 4. Mitől lenne elméd Mély és világossá ? Teljes életedre Mitől lennél jóvá ? Ha szótól, ha daltól, Szólok énekelek, Ha pedig példától Példát is nevezek. Megnevezem ... de hajhót nem nevezhetem! Hasztalanul esdi Vissza őt nemzetem. Ki oly dicső vala Nagy Magyarországban, Hol a derék férfi ? Örültek házában. 5. Azonban kis fiam A magyar hazának Számos jó embere Maradt fel példának. Ha az isten megtart , nagyra nőlsz idővel, Kívánom kis fiam Érd fel őket fővel. Megtörtént. Elbeszélés. (Vége) A diósgyőri várromok alatt Petőfi egészen megnémult, és e némaság alatt, mint később megtudom e rövid költeményt csinálta: Alkony. Olyan a nap, mint a hervadbrózsa. Lankadtan bocsátja le fejét. Levelein halvány sugárok, Bús mosolylyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körülem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen mintha égből jőne, Vagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez . Ábrándos hang jól esik nekem . Tudj’ Isten mit érzek, mit nem érzek, Tudja Isten hol jár az eszem. Én bátyám üres pipáját tartva kezemben, kedvem jött egyet dohányozni, amit már alattomban néha néha gyakoroltam. Dohányt kértem bátyámtól, de ő kérésem megtagadó. — Adok én öcsém — monda Petőfi, kivarrott sallangos zsacskóját ide nyújtva — csak ember légy hozzá. S én átvéve megtültem pipám, mibe ugyanő tüzet is adott. Kurta szárú selmeczi pipájára tekintve legkevésbé sem gondolhatom, hogy a legerősebb törökdohányt szívja, s szépen megköszönve törökösen kezdek füstölni. De bár szép verőfényes nyári délután volt,előttem csakhamar elborult a világ, elsápadék s nyugtalankodni kezdtem. A kocsi robogott, a festői pontok kibontakoztak, s Petőfi figyelmét sokkal inkább megradák a szép helyek, mintsem változásom észrevette volna, s én sokkal inkább férfiasabbnak óhajtottam látszatni, mit sem panaszkodni, vagy a dohányzást félben hagyni akarhattam volna, így haladtam martin kunok között. A hámori völgy kapuját egy sziklaszoros képezi, melynek két fala között csak egy keskeny szekérút és egy keskeny vízomlás fér el. A sziklafalakról minden perezen lezuhanni készülő kőszálak függnek, a vízomlás ezerféle szeszélyes alakot ölt az ostromlott kövek hulladékain. A hosszas sziklaszoroson túl a hámortelep tojásdad völgye festői házai,temploma, a kerekded hegyek, s smaragdzöld erdők látszanak , tündéri széppé képezvén a szűk láthatárt. — Fölséges Isten! — kiáltá Petőfi föl-föl ugorva a kocsiülésről , — ha az angyalokat kiűznék az égből, bizonyára ide jönének lakni —• folytatá az ő szokásos dicséretével. Engem meglepett, hogy a puszták dalnokát e vadregényes táj ennyire tudja lelkesíteni. De folyvást nyugtalanul hánykolódtam a szekérben, s alig vártam, hogy a kitűzött helyre érve leszállhassak, s ott a hűs pásitra heveredve.