Bukaresti Lapok, 1931. szeptember (37. évfolyam, 199-223. szám)
1931-09-02 / 199. szám
5 Szerda Főszerkesztő• 199. Szám .• C /<?* 1931 * szeptember 2 Szele Béla Út. XXXVII. évfolyam Ara ** le> LÉLEKVESZTŐBEN irta: 1 Alsóm? ENDRE A múlt heti nyilatkozatok előírás szerint megtörténtek, a válság az elmúlt hétre el volt intézve. — Niki, megvadásztál mára? — kérdi egyik mágnás a másikat a színdarabban és ugyanígy megkérdezhetné egyik miniszterelnökünk a másikat, hogy megnyilatkozott-e erre a hétre, amire az elmúlt héten is mindketten a jól teljesített kötelesség felemelő igenjével válaszolhatnak. A legutóbbi megnyilatkozások csak annyiban mutatnak szabálytalanságot, hogy a két miniszterelnök nem egymás ellen szólalt meg, mint eddig szoktak, hanem egyértelemben, legföljebb a vérmérséklet és világnézet színei különböztetik meg ezúttal a két államférfiut. A közös téma a gazdák eladósodása, az egybehangzó megoldás Urai felszólítás a hitelezőkhöz, hogy mérsékeljék magukat. Jorga miniszterelnök heves lendülettel azt ajánlja az adósoknak, hogy ne fizessenek és miután ő kiváló ismerője a középkori izlám gazdaságtörténelmének is, bizonyára onnan merítette ennek az elmés és egyszerű elméletnek az elemeit. Argetoianu már sokkal higgadtabb és felfogásában is sokkal közelebb áll a mai nagybankokhoz, mint a tizenhatodik századbéli bagdadi pénzváltókhoz és adósaikhoz. Ő mindenekelőtt kíméletesen tudtára adja az érdekelteknek, hogy a mezőgazdaság terheinek a rendezése egyelőre elmarad, mert a nemzetközi pénzpiac helyzete erre nem alkalmas és azután ugyanolyan tapintatos formában közli a hitelezőkkel, hogy a gazdákkal szemben fennálló követeléseket nem szabad száz százalékig készpénznek tekinteni. Fis maior, erőhatalom, hiába, így fordult, ezen nem lehet segíteni, de azért gondolkozik a dolgon és rövidesen jönni fog valamelyes megoldással. Ennek a józan megállapításnak nincsen is más baja, mint az, hogy a kormány fejétől ered, aki összetéveszti magát a kétségbeesett és lázadozó adóstömegekkel és a saját hangját is bevegyíti az örök sirámba, amely most ezt az országot betölti. A hatalom letéteményesének nem lehet, nem szabad a katasztrófát egyszerűen megállapítani, mert ugyanabban a pillanatban, amelyben meglátta, már segíteni is kell. Akármilyen jelentéktelen, akármilyen kevés gyakorlati értékű segítés, de segítés legyen. Jószándékú, hűvös kéz simogatása a lázas homlokon, milyen sok az, akkor is, mikor a gyógyítás lehetetlen és különösen akkori Argetoanu az elmúlt hetekben emberfelettit teljesített a nagybankok, a hitelezők megmentésére. Csak a világot teremtették nagyobb semmiből, mint amilyenből ő ezt a védőszerkezetet előállította. Az állam egész hitelével zsirálta a váltótárcát, zsirált főként mindent, ami nem tárcaváltó. Valóságos hitelmauzóleummá alakította az államkincstárt, ahol elhelyezte az elmúlt évtized nagy gazdasági halottjait, a petroleumpapírt és az iparvállalatok hosszú — helyesebben örök lejáratú váltóit. Ő tehát tud, ha akar! Azt mondhatják, hogy fordítva van: — akar, ha tud, ha lehet segíteni, de a birtokeladósodás menthetetlen, feltartóztathatatlan és orvosolhatatlan. Az igazság az, hogy ez igaz, hogy alapjaiban a kelet európai országok mezőgazdasága elbukott. De hát a hitelproblémák, a bankok végleg és alapjaikban rendeződtek-e mindazzal, ami történt és nem elegendő-e ma egy kitolás, egy átsegítés ezeken a szörnyű heteken vagy hónapokon, a krízis krízisén, amely után ha javulás nem is, de jöhet a hozzáalkalmazkodásnak, a modus vivendinek egy nyugodtabb korszaka? Nincsen ebben lehetetlenség és maga a kormány is érezi, hogy nemcsak kell tenni valamit, de vannak ebben az irányban utak és lehetőségek, amit legjobban mutat az, hogy történtek is már kísérletek. Azzal az elmésséglel, amelyet a román törvényhozástól nem lehet elvitatni, a végrehajtási törvény rendelkezésein olyan módosítások történtek, amelyek lényegükben burkolt moratóriumot jelentenek. Másfél-két esztendeig az adós gazda könnyen megakadályozhatja, hogy kiárverezzék a birtokából. Nyílt moratórium fellármázta volna a külföldet és a belföldi piacot, ezek az intézkedések csöndesen húzódnak meg egy színtelen törvény szakaszai között. De a félmunka iránti különös előszeretettel, amelyet szintén nem lehet elvitatni a román törvényhozástól, semmi sem történt két másik irányban: — hogy a termésre és a jószágra a hitelező azonnal rá ne tehesse a kezét és hogy ne kezdhessen azonnal perelni és perköltségekben el ne vigye azt, ami még maradhatott volna. Mit ér az, hogy aratástól számított négy hónapon belül nem lehet a termést elárverezni, ha már aratás előtt le lehet foglalni a termést is, a jószágot is? Mit tehet akkor még a béklyóba vert gazda és miért küzdjön, amikor már térdre kényszerült? A perköltséggel kétszeresre dagadt adóssággal birkózzon, mikor az egyszeressel sem bírt? A bankok és különösen a vidéki bankok most megrohamozzák a gazdákat. Pénzre van szükségük és perelnek, tömegesen és könyörtelenül, ézen most, mikor senki semmit sem tud eladni és mikor nyilvánvaló, hogy a pénzszaporításra megindult akció legelső hatásaira az áruknak csak emelkedniük lehet és ez ellen Argetoianu nem tud segítséget, nem talál erőt az állam egész hatalmában, ebben a hatalmas erőben, amely egyetlen tollvonással mindnyájunkat és mindenünket ugyanezen bankok háta mögé állított és kezeseivé léptetett elő. A hitelező jogai, a törvény, a jogrend, a gazdasági szabadság. Milyen jog, milyen rend és milyen szabadság? Az a jog, az a rend és az a szabadság, amely az állam egész hitelét egyszerű magántartozások lebonyolításának a szolgálatába állítja? Ha ezt tudta és akarta a kormány, akkor tudhat és akarhat ennél jóval kevesebbet is. Komoly ember nem gondol arra, hogy akkor, mikor a bankoknak az ő tartozásaikat fizetniök kell, mert nincsen moratórium, nem lehet őket generalizer eltiltani a követeléseik behajtásától. De igenis lehet felügyelet alá venni őket és megkövetelni, hogy a mezőgazdáknak kivételesen szorongatott helyzetével számoljanak. Ha a bank a közcélú intézmények rangjára van emelve, mikor a megmentéséről van szó, akkor tűrje a közintézmények fölött gyakorolt felügyeletet is. Ott vannak a nemzeti bank vidéki képviseletei, ott vannak az agrárkamarák. Miért ne lehetne azoknak a vezetőiből és egy melléjük rendelt mezőgazdából vidékenkint bizottságot alakítani, amely elbírálja, hogy adott esetben és adott időpontban szabad-e a gazdát perelni és foglalni? Miért ne lehetne eseti moratóriumokkal egy eladósodott gazdaságot bizonyos időre lélegzethez juttatni és külön intézkedésekkel megvédeni a gazdaságot a banktól és a bankot a magánhitelezők vagy álhitelezők elsőbbségétől? De h a bankok az idők folyamán és a Gazdasági fejlődés parancsszavára valóan közhasznú és közcélú intézményekké váltak, miért nem fizetik az ügyvédeiket és miért ne volna joga annak a bizottságnak elbírálni, hogy adott esetben nem a konokul perlekedő adós, hanem az őszijus és teljes fizetésképtelenség okozta a költségeket. Mikor arról beszélnek és nem egészet, oktalanul, hogy a válságban az állam egész személyével és hatalmával álljon be a gazdasági életbe, mikor évszázados jogelvek és gyakorlatok hetek alatt érvényüket és értelmüket veszítik, akkor csak szemforgatással és nem egészen tiszta szándékokkal lehet az ilyen szerény részmegoldásokon elszörnyűködni és a jogi és gazdasági klasszicizmus koturnusaiban ágaskodni. Egyazon lélekvesztőben hánykódik ma adós és hitelező a tomboló válság hullámain. Az élethez való jogon a hitelező nem dobhatja ki az adóst és nem taszíthatja az örvénybe, mert ez a tenger olyan különös természetű és olyan keserű tenger, amelynek dühét a beléhányt áldozatok nem csillapítják, hanem felkorbácsolják. Zelea Courcono kaparintotta meg Panoliescu egykori mandátumát A Vasgárda lehengerelte az összes pártokat a piatra-neamți pótválasztási harcban Bukarest, augusztus 31. Szívós és ádáz előharc után vasárnap zajlott le Piatra-Neamt megyében a pótválasztási mérkőzés azért a képviselői mandátumért, amely a Nemzeti Bank kormányzójává kinevezett Manoilescu lemondásával megürült. A rendkívül neves választási kampány már egy hónappal ezelőtt kezdetét vette. Miután a kormány nem állított jelöltet, mint a legerősebb ellenfelek, a nemzeti parasztpárt, az ó-liberálisok és a Vasgárda maradtak a porondon. kö-A választás részletes eredménye vetkető: Vasgárda (Zelea Codreanu) 11.176 szavazat. Ó-liberálisok (L. Piepelinski) 7.214 .. . Nemzeti parasztpárt (Gh. Macarescu) 6.120 szavazat. Georgisták (D. Dimitriu) 5448 szavazat. Kommunisták (I. Lascar) 255 szavazat. Tepes-liga (St. Persinary) 65 szavazat. A választás kimenetele a fővárosban óriási szenzációt keltett és izgatott kommentárokra ad alkalmat. AAAAAAAAAAAAAAAaÁaAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÜ Kívülük részt vettek még a pótválasztási harcban a georgisták, a Tepea-liga és a munkás- és parasztblokk (kommunisták). A választási eredmény, amelyet éjféltájban jelentettek a belügyminisztériumnak, megdöbbentő meglepetést hozott. A két verekedő nagy párt: a nemzeti parasztpárt és az e-liberálisok között ugyanis egy harmadik, a Vasgárda örült, amely közel kétszáz diákkal szinte páratlan féktelenségű propagandát fejtett ki a megyében. A mandátumot minden várakozás ellenére Zelea Codreanu, a Vasgárda vezére kapta meg. A kormánynak nem sürgős a Csíki Magánjavak ügyének elintézése Semmitmondó hivatalos kommünikét eredményesen az augusztus 29-én tartott „egyeskedési" tárgyalás Csíkszereda, augusztus 51 A Népszövetség tavaszi ülésszakának május 21-iki nyilvános ülésén a román kormány megbízottja a Csíki Magánjavak ügyének tárgyalásakor azt a bejelentést tette, hogy kéri az ügy tárgyalásának napirendről való levételét, mert kormánya a petíció aláíróival a legrövidebb időn belül megegyezést kíván létesíteni. Ezt a bejelentést annak idején a Csíki Magánjavak Genfbe kiküldött delegátusai is megelégedéssel vették tudomásul. A kormány azonban ezt a Genfben kilátásba helyezett „legrövidebb időt“ úgy értelmezte, hogy a Csíki Magánjavak jogi képviselőit és aláíróit Bukarestbe, 1951 június 19-én, azaz kerek egy hónappal a genfi ígéret után hívta meg. Ekkor megelégedett azzal, hogy futólagos ismerkedési délutánt rendezett. Ezután hosszú szünet következett. Augusztus 29- ére aztán újra meghívta a kormány a Csíki Magánjavak képviselőit a külügyminisztériumban megtartandó tárgyalásra. Az értekezleten a Csíki Magánjavak képviseletében Pál Gábor dr., Györgypál Domokos dr. és László Dezső dr. jelentek meg. A tárgyalásokról, amelyeknek eredményét a Csíki Magánjavak egykori tulajdonosai lélekzetvisszafojtva várták, mindössze egy hivatalos kommüniké számolt be a nyilvánosság számára. És pedig a következőkben: „A Csíki Magánjavak kérdésének tanulmányozására kiküldött román bizottság augusztus 29-iki ülésén a Népszövetséghez intézett panaszirat aláíróinak képviselőivel közölte “ ’~I»a kormány nyilatkozatát azokról az irányelvekről, amelyek a kormányt vezetni fogják ezen javak kezelése és jövedelmeinek hováfordítása tekintetében. A bizottság arra kérte a kérelmezők jogi képviselőit, hogy írásba foglalva közöljék a kormány nyilatkozatára vonatkozó észrevételeiket. A kérelmezők a maguk részéről szóbelileg közölték azokat az alapelveket, amelyeket alkalmasnak találtak a kérdés megoldására. A bizottság a kérelmezők részéről előterjesztett pontokról jelentést fog tenni az illetékes hatóságoknak s egy utólagos ülésben közli majd a kormány válaszát. A legrövidebb időre ígért elintézésből tehát mindössze ez a száraz kommüniké született meg, holott a javaitól megfosztott csíki székelység joggal várt volna ennél kézzelfoghatóbb intézést is ^ <