Bukaresti Lapok, 1931. október (37. évfolyam, 224-250. szám)

1931-10-01 / 224. szám

5 Csütörtök Főszerkesztő 224. sssám ~ E­lei 1931 * Októberi Szele Béla dr. XXXVII évfolyam Ara *9 lei­ wmmmmrnmmmmmmmmmnmmmmmimmamm __aaaMaaaBiaaiiniiaiaOTniMap«a«MHHanHMaaB<i"aBMBa<M<|a"Pi"'*l'a,lala'^^ A berlini bevenuiás Az aranjuezi szép napok elmúltak. Laval és Briand visszautaztak Párisba. Megható bucsuzás után, kendőlobogta­tás és zugó hoc­olás közepett robogtak el Berlinből, ahol érzelmesen meghatott lel­keket hagytak hátra. Hát ez is lehetsé­ges volt? Hát nem volt álom ez a láto­g­atás? Ah, ha Bismarck és az öreg Molt­­e felébrednének, mit szólnának hoz­zá? Elzász-Lotharingia nincs többé, de francia államférfiak látogatást tesznek Németországban. Nem mint Napoleon, gőgös hódítóképpen, hanem mint ele­gáns világfiak gavalléros udvariasság­gal. És mit szólna Stresemann, akinek locarnói álma teljesült ebben a vizit­ben s mit a vérszomjas tigris, aki nem bírna el ennyi szentimentalizmust és ennyi — képmutatást. Sem a látogatás során tett nyilatkozat­ban — csupa kvierált közhely, magtalan frázis — sem a hozott határozatokban — közös bizottság a közös közgazdasági problémák megoldására — nincs meg a nagy békeakarat és békelehetőség fel­emelő és erősítő lendülete. Valahol ott bukdácsol esetlen túzok gyanánt a lel­kek mélyén, s nem mer vagy nem tud elszánt szárnyalással magasba röpülni. A berlini látogatás szép volt, hatásos volt, de nem vitte előre a világ sorsát, de még a német-francia rivalitás kedvezőbb fordulatát sem hozta meg. A versaillesi szerződés sérthetetlen, az Anschluss tűlt kölcsön csak a jövőről való lemondás fejében, — ezért nem is volt érdemes visszaadni a párisi látogatást. Legalább Bismarck ezt mondaná, Stresemann ezt gondolná és a vén tigris is elégedetlen mormolással mosná meg fiai fejét. Ha mér a Berlin, akkor francia katonákkal kell oda bevonulni. ________ A nyugdíjasok igazsága Vesztegetés, zsarolás, uzsora, lánckeres­kedelem. Ez az egyik karakterisztikonja a nyugdíjért való élet-halálharcnak. Ahogy a nyugdíjasszövetség elnöke mon­dotta a kongresszuson, hitvány elemek használják ki a nyomort, a szükséget, a tájékozatlanságot és tehetetlenséget. Az egyik jellemzője. A másik: hogy vannak azok a milliár­­dok, melyeket a nyugdíjpénztár évente levon a tisztviselők nyugdíjal­apjára­, de amiből a tisztviselők vajmi keveset lát­nak? A választ viharos közbeszólások adták meg. Ellopták! Villákat építettek belő­lük! Harmadik dísze a nyugdíjügynek: nem fizetik a nyugdíjat, ha fizetik csak hó­napok múlva, a sajátjáért bátorkodó nyugdíjast durván inzultálják, elhajszol­ják, vagy galléron ragadva kidobják az adóhivatalból. A negyedik: Rengeteg embert soroztak be a nyugdíjasok közé baráti, családi és politikai alapon, anélkül, hogy joguk lett volna a nyugdíjra. Mindegyik önmagában is elképeszt és vádol. Hát lehetséges, hogy a kolduske­nyérért lihegő nyugdíjast az állam védő és támogató keze helyett a haszonlesés polipkarjai öleljék át halálos szorítással? Prédára lehet, bocsátani vagy más címe­ken elsinkófálni pénzeket, amelyeknek kimondott törvényes rendeltetése van? Mindegyik magában is elképesztő és titolasó. Hát együtt! Micsoda rend, micso­­da igazság, micsoda emberiesség, micsoda tisztesség! Valóban itt volt az ideje, hogy egy or­szágos fórum emelkedett helyéről zúgjon föl ráz elégedetlenség és tiltakozás vihara. S itt az ideje, hogy ezt a dísztelen tü­körképét a kormányzásnak eltüntessék az állam szolgálatából s a nyugdíjasokkal űzött lelketlenséget és durvaságot leve­gyék a napirendről. Az egyensúlyozott költségvetésnél ezer­szer fontosabb az emberi jog egyensúlyo­zott megbecsülése. Az angol valuta bizonytalansága miatt Még mindig nem jegyzi a bukaresti tőzsde a fontot 645 670 lej a font óránkinti váltakozó kurzusa. A svéd és norvég aranyfelfüggesztésnek semmilyen hatása nem volt a piacra. A Nemzeti Bank dollárt és frankot vásárol Bukarest, szeptember 29. A fővárosi bankokhoz érkezett távirati és telefonjelentések alapján az alábbiak­ban számolunk be a romániai pénzpiac legújabb eseményeiről: Svédország és Norvégia határozata, a­mit az aranyvaluta felfüggesztésére hoz­tak, óriási feltűnést keltett a bukaresti pénzpiacon. Szerencsére azonban a ké skandináv állam határozata semm­­ilye befolyással nem volt a román valután tekintve, hogy Románia nem igen dolgo­zott a két állam pénzegységével. Az esi­mények hatása alatt az olasz líra megin kizökkent a stabilizációs mederből és el­érte a 8.25-ös lej paritást. A német márka gyenge kurzus mellett indult később azonban megszilárdult. Pénzügyi körökben általában féltek a tőzsdék hétfői nyitásától, mert a vasárna­pi 24 órás szünet után újabb árzuhaná­sokat vártak. Bizonytalanságon kívül azonban semmi különösebb esemény nem rázkódtatta meg a nemzetközi pénzpiaco­kat. Az európai tőzsdék tudomásul vet­ték a font 25 százalékos kurzusdifferen­ciáját. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a párisi tőzsde hétfői nyitásán a font sterling 96-os kurzuson indult, in­nen 95-re esett, estefelé pedig megint fel­szökött a 99 és fél kurzusra. A hétfői és keddi napon a bukaresti bankok meg­kezdték a tranzakciókat fontsterlingben, B­ukarestben a font kurzusa 690—680 kö­­ött mozgott, a déli zárlatban pedig vá­­atlanul 645-re esett a párisi tőzsde ár­­morzsoló híreinek hatása alatt. A jelen­­gi párisi kurzus szerint átszámítva egy mt átlagos értéke 62? lej, tehát jóval lacsonyabb, mint amennyi a szombati árlatban volt. Ennek ellenére 6?0-es urzuson is történtek tranzakciók A Nemzeti Bank elhatározta, hogy meg­kezdi a font jegyzését a bukaresti tőzs­dén. A fővárosi bankok azonban a leg­­élesebben ellenszegültek a tervnek a­zzal az indokolással, hogy a font sterling ár­folyama az európai tőzsdéken óráról-órá­­ra változ­ó és így képtelenek volnának egy biztos kurzus mellett kalkulálni rá­fizetés nélkül. Az este például előfordul­ az, hogy egy bukaresti nagybank beszél; Párissal telefonon és amíg a beszélgetés tartott a font kurzusa kétszer is válto­zott A bukaresti bankok ellenállása mi­att a Nemzeti Bank elállt attól, hogy 1 fontot jegyezzék a tőzsdén. A bukaresti tőzsdén a devizák általá­ban tartottak voltak. A dollár 171 és fé lej volt. A Napoleon-arany értéke roha­mosan emelkedik és teljesen eltűnt a pi­acról. Tegnap egy Napoleon-aranyér 720-at is ajánlottak, holott a fontválság előtt a Napoleon-arany kurzusa alig volt 450 lej. A Nemzeti Bank a tegnap nagy­mennyiségű dollárt és francia franko vásárolt. A fővárosi bankokhoz érkezett jelenté­sek szerint a belgrádi bankválság meg­szűnt és a betétesek két napi áttakírozás után megnyugodtak. Prágában a ma nappal bevezették a legszigorúbb deviza ellenőrzést. Minden devizaeladást és vá­sárlást pontosan be kell jelenteni a jegy­banknak. AAAAAAAAAAAAA aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaáí. Bukarest, szeptember 29. Az állami költségvetés elkészítése még néhány évvel ezelőtt csak egyszerű formalitás volt. A pénzügyminiszter összeállította az államháztartás kiadási és bevételi tervezetét és a parlament minden nagyobb nehézség nélkül meg­szavazta, hiszen az egyik év büdzséje csak jelentéktelen változtatásokat tar­tam­­azott az előző évi költségvetéssel szemben. De ma a ránkszakadó súlyos és megoldhatatlannak látszó próbámék között talán a legelső helyen szerepel­t a költségvetés problémája. Argetoianu már bejelentette, hogy 25 milliárd lejre akarja csökkenteni a jö­vő évi költsév­v­etésünket, ez pedig azt jelenti, hogy teljes 13 milliárd lejjel kell­­ jövőre leredukálni az állami kiadásokat. Már most az a kérdés, hogy honnan, mi­lyen tételekből lehet ezt a gigantikus összeget kisajtolni? Egyelőre még egyet­len hang sem nyilatkozott amellett, hogy a hadsereg számára biztosíott 15 milliár­­dot akarná a pénzügyminiszter megkur­­títani. Az is nagyon valószínűtlen, hogy akár egy lejjel is csökkenteni lehetne azt az évi 7 milliárd lejt, amelyet Romá­nia külföldi adósságai részletfizetésére fordít, így tehát nem marad más hátra, mint hogy a pénzügyminiszter hozzá­nyúljon ahhoz az összeghez, melyből az állami tisztviselőket fizeti az állam. Ma már mindenki tisztában van azzal,­­ hogy az új költségvetés az állami tisztvi­selők bérére készül. Mivel a pénzügymi­niszter más költségvetési tételt nem tud leszállítani, éppen ezért kénytelen az ál­lami tisztviselők költségvetési tételé­hez hozzányúlni. Két eset lehetséges:: vagy bélistára helyezi az állami tisztvi­selők javarészét, vagy pedig olyan mér­tékben lecsökkenti a tisztviselői fizetése­ket, hogy a szükséges megtakarítást be tudja hozni. A pénzügyminisztériumban már hetek óta lázas tanácskozás folyik. A pénzügy­­minisztertől az utolsó minisztériumi tisztviselőig mindenki azon töri a fejét, hogy, hogyan lehetne ezt a gigantikus problémát megoldani. Egyelőre még nem történt döntés. A mai tanácskozásokon Manoilescu régi — még az Averesen kormány alatt elkészített —tisztviselő-fi­zetések harmonizálási törvénytervezetét keresték elő és állítólag e régi terv alap­ján készítik el az állami tisztviselők új fizetési beosztását. Az uj költségvetés meglepetései Csavargatták az ad­óprísí­ ísogsj emelkedi­DCk az állami jávedelmek Mégis csak az ad fizetők és a tisztviselők bőrén fogják az államháztartást egyensúlyba hozni Bratescu államtitkár új adózási rendszere A készülő költségvetési munkálatok kapcsán Zamfir Bratescu pénzügyi ál­lamtitkár bejelentette, hogy tejesen meg akarja változtatni az ed­digi adózási rendszerünket. Az államtitkár bejelentéseiből az alábbi részleteket sikerült megtudnunk. 1. Tekintettel arra, hogy a tavalyi 38 milliárdos költségvetést 25 milliárd lej­re leszállítják, ilyen arányban fogják csökkenteni az adókat is. Tehát az agyonsújtott adófizetők remélhetik, hogy ha már úgysem tudják az adóikat meg­fizetni — legalább kevesebb összeggel tartozhatnak az államkasszának. 2. Faluhelyeken idáig a jegyzők szed­ték be az adókat. Az államtitkár ezt a metódust teljesen elhibázottnak tartja. Egyes falvakban a jegyzők a falvakra kivetett adó­összegnek még az 5 percent­jét sem inkasszálták be. A falvakra ú­j adóperceptorokat fognak kiküldeni. 5. Az új adószedési szisztéma szerint ezentúl az államnak jogában lesz az újonnan kivetésere kerülő adó fejében elől­egeket inkasszálni. Ugyanis az év első két hónapjában, míg az adókiveté­sek történnek szünetel az adó inkasszá­­lása. Ezentúl a perceptorok hozzávető­leges előlegeket szedhetnek a csak ké­sőbb kivetésre kerülő adó terhére is. *I

Next