Bukaresti Lapok, 1932. január (38. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Member! Lábatlan! Tuberkulólikm! Munkanélküli! ELLENNYILATKOZAT a vezető politikusok karácsonyi nyilatkozataira Bukarest,, december 30. A világsajtó karácsonyi számai, akárcsak a belföldi lapok mellékletei, hangzatos in­­terújúkat közöltek különböző világférfiaktól arról, hogy miképpen lehetne a súlyos gaz­dasági válságot megoldani. Ezek a nyilatko­zatok már évek óta puffognak az európai légkörben. És miközben mindenfelé csak szószátyár tanakodásokkal próbálják a sú­lyos napi kérdéseket elodázni, addig a könny­­tenger egyre dagad ... dagad és elöntéssel fenyegeti a társadalmat... A válság karácsonyi szimbólumát nem az elméleti tudósok frázis­kitörései revelálták, hanem annak a száz meg száz szerencsétlen emberpáriának kiáltó segítségvárása, amely karácsonyfák nélkül, fűtetlen odúkban, a tél­­víz dermesztő hidegétől agyonrázottan gon­doltak szebb napokra, amikor még karácso­nyi kalács is akadt... * A egyik legnagyobb bukaresti lap külön oldalt nyitott a nyomor „nyilt tereztetésére.“ Ennek a lapoldalnak sem címe, sem beveze­tése, sem pedig befejezése nincs. Csak egy rövidke felhívás: „könyörületes szivekhez.“ A cím nem uj. Még békevilágban is elő­fordult, hogy a nyomorult és életben megrok­kant emberek a lapokon keresztül fordultak alamizsnáért, jószivü embertársaikhoz. Hang­súlyozzuk. Volt békében is. De nem ennyi, a mennyi ma. Mert a lap egyetlen számában több, mint háromszáz felhívás sorakozik egy­más alá... háromszáz minden nap... * A háromszáz jajkiáltásból nehezen lehet válogatni. özvegyek, akik gyermekeikkel napok óta éheznek, tuberkulótikus munkanélküliek, a­kik már csak néhány sütni való fadara­bocskától várják a karácsonyi mentőan­gyalt, vagy a világháborúban szétlőtt in­validusok, akiknek nyugdíjából csak az el­utasítást kikézbesítő aktaszám maradt meg karácsonyra... De beszéljenek a felhívások, amelyeket az 1931. év utolsó történelmi dokumentumaiként a leghűségesebb fordításban közlünk... ■if A „könyörületes szivek“ rovatának egyik első híre egy szerencsétlen diák tragédiáját vázolja, könnyes melankóliával: „A London-utca 35. bis. alatt, (Parent Bonaparte) egy árva diák, akinek szülei évekkel ezelőtt elhaltak, minden támasz nélkül, betegen sínylődik. Hat napja be­tevő falat nem volt a szájában. Sem ro­konai, sem ismerősei nincsenek Bukarest­ben. Kéri embertársait, hogy segítsenek rajta... A következő: „Xenia-né, a Popa Stefan-utca 18 alól, köztisztviselő özvegye, napok óta otthon fagyoskodik 8 éves kislányával, akinek sem cipője, sem pedig ruhája nincs. Az anyát az éhség annyira meggyötörte, hogy már koldulni sem tud..."“ Vagy a másik: „Fanny Schweizer, ötgyermekes csa­ládanya panaszolja, hogy a legborzalma­sabb nyomorba jutottak. Férje lábát he­tekkel ezelőtt levágták és nincs 1500 fe­jük, hogy műlábat vegyenek neki. így tehát , mindannyian éhhalálra vannak ítélve... Néhány „sablonosabb“ felhívás következik ezután: ... Mita Radulescu asszony, aki lakik az Aleve Tie 16. számú városnegyedben, tuber­kulózisban fekszik. Nincs mit egyen napok óta és fázik, mert még takarózni sem tud... ... „G. Kulia, vakember, Popa Nan­ utca 39. alatt, a legborzalmasabb nyomorban él családjával együtt... .......Zalman Goldstein, 64 éves öregember, Petru Rares­ utca 6. szám alatt az éhhalállal küzd... „Emília Guttmann hadiözvegy, hat gyerek­kel, Foisor­ utca 15. szám alatt családjával együtt a legborzalmasabb nyomorban él... „Amalia Radulescu 62 éves öregasszony, súlyos mellhártya gyulladással Costache Ma­­rinescu­ utca 4. szám alatt, sem orvosságra, sem ennivalóra, sem pedig egy kis fára nincs pénze . „Rottmann Fani özvegyasszony, akinek egy 3, 6 és 9 éves gyermeke van, lakik Verdetli­­utca 16. szám alatt. Két nagyobbik gyermeke skarlátban fekszik, míg a kisebbik, aki há­rom éves, súlyos tüdőgyulladásban... A gye­rekek és az anya éheznek, betegségük pedig halállal fenyeget... * A „sablonosabb“ felhívásoknak se szeri se száma. És mindegyik azzal fejeződik be, hogy: az éhhalál fenyegeti az özvegyet, kis­korú családjával együtt... Az emberi jóság után sikoltó felhívások között azonban találunk néhányat, amelyek segély utáni könyörgésükben az embertársak mély igazságtalansága ellen tiltakoznak... Az első: „Nicutescu Katalin özvegyasszony tra­gédiája velőkbe ható. Férje, aki valami­kor becsületes mesterember volt és föl­­menő kalaposüzlettel rendelkezett, a bor­zalmas nyomor elől a halálba menekült. Öngyilkos lett. A végzetes tragédia után, az özvegy, gimnazista lánya, aki szorgal­mával ösztöndíjat harcolt ki magának, búskomorságba esett, amit még fokozott a nyomor: két héttel ezelőtt meghalt. A kettős tragédiával sújtott szerencsétlen özvegyasszony négy gyermekkel maradt. Az egyik 11 éves kislány. Van két fia, 9 és 10 évesek. Mindketten tüdőbajt kap­tak az utóbbi hónapok nyomorral sú­­lyosbbított sorscsapásaitól... végül pe­dig egy 8 éves kislánya, akinek cipője sincs mibe járni, úgy, hogy a skarlátot megbetegedés tünetei mutatkoznak rajta. A szerencsétlen özvegyet házigazdája egy háromezer tejes tartozás miatt, minden további nélkül, családjával együtt az ut­cára tette, öt nappal ezelőtt történt. És azóta az özvegyasszony földönfutóvá lett családjával, beteg, agyonkínzott gyerme­keivel reménytelenül rójja a főváros ut­cáit. Nappal ételmaradékokat szed össze halódó gyermekeinek, éjjel pedig kapu­aljakban és külvárosi félszerekben igyek­szik biztos menedéket szerezni a tragikus sorsú árváknak, a dermesztő hófúvás és a recsegő hideg ellen... Mert tél van és egy ilyen agyongyötört családnak nincs hová lehajtania a fejét... Ennek a hírnek nincs folytatása. Még csak segélyt sem kér. Mert a tragédia, rövid dió­héjban elmesélve, minden magyarázatot fö­löslegessé tesz... A nyomor karácsonyának hősei sorában rengeteg erdélyi magyar is akad. Szerencsét­len földönfutók, akiket a gazdasági összeom­lás hullámai kergettek új tájak, új remények felé, amelyek egy jobb jövőbe menthették volna őket. A főváros könnyektől agyonáz­tatott aszfaltja azonban ezeknek sem nyúj­tott menedéket, hanem az éhhalált juttatta számukra osztályrészül.­­ „Kinsler Rudolf, brassói származású munkanélküli, tüdőgyulladásban fekszik. Jobb karját elvitte a gép. A Sosea Giu­­gului-on levő Vie templom mellett levő félszerben húzta meg beteg testét. Napok óta itt fekszik, embertől elhagyottan. Alamizsnát és egy meleg odút kér az emberbarátoktól... És igy sorban tovább... nevek... utcaszá­mok és adatok. Tragédiák... Három gyer­mekem éhen pusztult és most másik kettő várja a halált... aztán a tuberkulózis, pa­­ralizis és az utcán véresre dagadó lábak... És ez a borzalmas regény folyik, hömpö­lyög, kiárad az apró betűs újság oldalról ellepi az utcákat és ha százszor is befogod a füled, a sikoltása az agyadat hasogatja— Farkas Aladár 1 C­ 4. OLDAL Népszínművek Műkedvelői előadásokra Abonyi • A betyár kendője Géczi: Amit az erdő mesél Géczi: Gyimesi vadvirág Szigligeti : A cigány Tóth : A falu rossza Rátkay: Felhő Klári Erdélyi­ l­eánykérők Győry: Mólás Kata Bérezik: Parasztkisasszon­y Tóth Ede- A tolonc Almássy: A tót leány Lukácsy: A vereshaju A felsoroltakon kívül is igen nagy választék van. Egy-egy kötet Apa 54’— le] Portó tó let — Az összeg előzetes bekül­dése ellenében szállítja a Brassói Lapok Könyvosztálya »«•«« Tisztviselők , nyugdíjasok­­ örüljetek * Január elsejétől kezdve pontosan tud illetni az állam Egyelőre csak az új fizetések és járandóságok pontos folyósításáról van szó, az elmaradt követelésekre majd csak később kerül sor! Bukarest, december 30. Január elsejével nem csak a civil, ha­nem a költségvetési újév is kezdődik, vagyis életbe lép az Argetoianu-féle álla­mi budget is, amely a takarékosság, a realitás és a pontos fizetésteljesítés je­gyében született meg. A pénzügyminisztérium az új költség­­vetési évvel kapcsolatosan néhány soros kommünikét adott ki a sajtónak, mely­ben közli, hogy január 1-ével életbe lép az 1932 évre szóló új állami költségvetés. Ezzel egyidejűleg bejelenti a pénzügymi­nisztérium, hogy az új költségvetésben előirányzott bevételekből, valamint az 1931 évből visszamaradt állami követe­lésekből mindenkor elsősorban a tiszt­viselői fizetéseket és a nyugdíjakat fog­ják kiegyenlíteni. Januárban minden igényjogosult meg­fogja kapni pontosan a január havára já­ró fizetést, illetőleg nyugdíjat, viszont az elmaradt ilyen természetű követeléseket az állam csak az év folyamán, a bevéte­lek és lehetőségek szerint fogja kiegyen­líteni. Oh, ha hinni lehetne ebben az ígéret­ben! Száz kilométert gyalogolt egy szerencsésen, négygyermekes családanya, hogy megkapja a nyugdíját és még a pénzügyigazgatóság épületébe se tudott bejutni Csíkszereda, december 30. Nem kell görög szomorújátékokhoz folyamodnunk, hogy a sorsharaggal súj­tott héroszok életének zordon tragiku­ma táruljon elénk. A hősök ma itt élnek körünkben és körülöttünk. Nyugdíjasok­nak hívják­ őket­ , özvegy Boros Ferencné, egy gyergyó­­szárhegyi útk­aparó özvegye, négy gyer­mek anyja, száz kilométert gyalogolt a csatakos bő­rében úszó országúton, hogy a várt ki­utalásból éhező gyermekeinek leg­alább egy falat kenyeret vásárolhasson. A Csíkszeredai pénzügyigazgatóság épü­lete előtt posztoló őrség azonban még a hivatalban ülő tisztviselő elé sem bocsá­totta a szerencsétlen nyugdíjas asszonyt. Hiába vetette magát a kérlelhetetlen őr bakancsai elé, hiába verdeste elerőtlene­­dett hangjával az eget, az „ígéret“ föld­jének kapui nem nyíltak meg előtte... A kétségbeesett Borosné a Magyar Tárt Csíkszeredai tagozatához rohant, ahol könnyek között panaszolta el­keserve» csalódását. Meg kell mérgeznem gyermekeimet —« zokogta magamat pedig felakaszta­nom, mert nem tudunk így élni! A Magyar Párt főtitkára útiköltséget adott az elkeseredett asszonynak, aki is­mét üres kezekkel tért haza a hideg vis­kóban éhesen vergődő négy aprósághoz­. Egy szerencsétlen osztály sorsa sír Borosné tragédiájában. Sötét szinekben­ bővelkedő festmény!... A gyergyószárhe­­gyi Niobe, aki megkövült fájdalommal botorkál a Styx vizénél is gyászosabban hömpölygő országutakon. Száz igéret-li­­dérc csalogatja s száz csalódás ördöge ve­ri vissza.... Nyugdíjasok! Megjelent a magántisztviselők rend­kívüli adójáról szóló törvény Mindent fizetésnek minősít a törvény Bukarest, december 30. Közzétették a Monitorul Oficial de­em­­ber 28-iki számában a magántisztvi­­­sói fizetések és a tant­eret rendkívüli meg­adóztatásáról szóló törvényt, amelyet mir megszavazása alkalmával részletesen is­mertettünk. Ezzel kapcsolatban, most csak arra hív­juk fel különösen a figyelmet, hogy a törvény szerint a rendkívüli adó alá esik a magántisztviselő egész bruttó­keresete s fizetésnek számítanak a lak­bér- és drágasági pótlékok, részesedé­sek, jutalékok és a renumerációk is. Kivételt csupán a kiküldetések tényle­ges költségei és a természetbeni lakás képeznek. A törvény utolsó, 4-ik cikkelye kötele­zi a magánvállalatokat, hogy a törvény közzétételétől számított 10 napon belül nyújtsák be az illetékes adóhivatalhoz mindazon tisztviselők kimutatását, akik folyó évi november 19-ikén náluk alkal­mazásban voltak, fizetésük és pótlékaik feltüntetésével. Különben 5-től 100 ezer lejig terjedhető büntetésnek teszik ki ma­gukat. A fizetések és tantiemek hamis be­vallása és csökkentése szintén pénzbün­tetést von maga után, amelynek mértéke tízszerese annak az adónak, amely alól a vállalat magát kivonni akarta. Szeretné, hogy jól kezdődjék az új esztendő? Elérheti, ha REFORMÁTUS KÓRHÁZ SORSJEGYET vásárol. Jan­­­ár 20-án sorsolják ki az egymilliós főnyereményt! Ezenkívül ötvenezer, húszezer, tízezer, ötezer, háromezer stb lej névértékű kisebb nyeremények összesen 630,000 lej értékben. A nyereményeket a Református Egyházkerület pénztára készpénzben fi­zeti ki. — Sorsjegyek kaphatók a megbízottaknál, postán megrendelhetők a Református Kórház Sorsjáték központi irodáiától. CLUJ KOLOZSVÁR, STRADA BRATIANU 51. sz. Egy sorsjegy ára 100 lej. _____ Egy sorsjegy ára IOO lei. CSNüAR 1.

Next