Bukaresti Lapok, 1932. január (38. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Member! Lábatlan! Tuberkulólikm! Munkanélküli! ELLENNYILATKOZAT a vezető politikusok karácsonyi nyilatkozataira Bukarest,, december 30. A világsajtó karácsonyi számai, akárcsak a belföldi lapok mellékletei, hangzatos interújúkat közöltek különböző világférfiaktól arról, hogy miképpen lehetne a súlyos gazdasági válságot megoldani. Ezek a nyilatkozatok már évek óta puffognak az európai légkörben. És miközben mindenfelé csak szószátyár tanakodásokkal próbálják a súlyos napi kérdéseket elodázni, addig a könnytenger egyre dagad ... dagad és elöntéssel fenyegeti a társadalmat... A válság karácsonyi szimbólumát nem az elméleti tudósok fráziskitörései revelálták, hanem annak a száz meg száz szerencsétlen emberpáriának kiáltó segítségvárása, amely karácsonyfák nélkül, fűtetlen odúkban, a télvíz dermesztő hidegétől agyonrázottan gondoltak szebb napokra, amikor még karácsonyi kalács is akadt... * A egyik legnagyobb bukaresti lap külön oldalt nyitott a nyomor „nyilt tereztetésére.“ Ennek a lapoldalnak sem címe, sem bevezetése, sem pedig befejezése nincs. Csak egy rövidke felhívás: „könyörületes szivekhez.“ A cím nem uj. Még békevilágban is előfordult, hogy a nyomorult és életben megrokkant emberek a lapokon keresztül fordultak alamizsnáért, jószivü embertársaikhoz. Hangsúlyozzuk. Volt békében is. De nem ennyi, a mennyi ma. Mert a lap egyetlen számában több, mint háromszáz felhívás sorakozik egymás alá... háromszáz minden nap... * A háromszáz jajkiáltásból nehezen lehet válogatni. özvegyek, akik gyermekeikkel napok óta éheznek, tuberkulótikus munkanélküliek, akik már csak néhány sütni való fadarabocskától várják a karácsonyi mentőangyalt, vagy a világháborúban szétlőtt invalidusok, akiknek nyugdíjából csak az elutasítást kikézbesítő aktaszám maradt meg karácsonyra... De beszéljenek a felhívások, amelyeket az 1931. év utolsó történelmi dokumentumaiként a leghűségesebb fordításban közlünk... ■if A „könyörületes szivek“ rovatának egyik első híre egy szerencsétlen diák tragédiáját vázolja, könnyes melankóliával: „A London-utca 35. bis. alatt, (Parent Bonaparte) egy árva diák, akinek szülei évekkel ezelőtt elhaltak, minden támasz nélkül, betegen sínylődik. Hat napja betevő falat nem volt a szájában. Sem rokonai, sem ismerősei nincsenek Bukarestben. Kéri embertársait, hogy segítsenek rajta... A következő: „Xenia-né, a Popa Stefan-utca 18 alól, köztisztviselő özvegye, napok óta otthon fagyoskodik 8 éves kislányával, akinek sem cipője, sem pedig ruhája nincs. Az anyát az éhség annyira meggyötörte, hogy már koldulni sem tud..."“ Vagy a másik: „Fanny Schweizer, ötgyermekes családanya panaszolja, hogy a legborzalmasabb nyomorba jutottak. Férje lábát hetekkel ezelőtt levágták és nincs 1500 fejük, hogy műlábat vegyenek neki. így tehát , mindannyian éhhalálra vannak ítélve... Néhány „sablonosabb“ felhívás következik ezután: ... Mita Radulescu asszony, aki lakik az Aleve Tie 16. számú városnegyedben, tuberkulózisban fekszik. Nincs mit egyen napok óta és fázik, mert még takarózni sem tud... ... „G. Kulia, vakember, Popa Nan utca 39. alatt, a legborzalmasabb nyomorban él családjával együtt... .......Zalman Goldstein, 64 éves öregember, Petru Rares utca 6. szám alatt az éhhalállal küzd... „Emília Guttmann hadiözvegy, hat gyerekkel, Foisor utca 15. szám alatt családjával együtt a legborzalmasabb nyomorban él... „Amalia Radulescu 62 éves öregasszony, súlyos mellhártya gyulladással Costache Marinescu utca 4. szám alatt, sem orvosságra, sem ennivalóra, sem pedig egy kis fára nincs pénze . „Rottmann Fani özvegyasszony, akinek egy 3, 6 és 9 éves gyermeke van, lakik Verdetliutca 16. szám alatt. Két nagyobbik gyermeke skarlátban fekszik, míg a kisebbik, aki három éves, súlyos tüdőgyulladásban... A gyerekek és az anya éheznek, betegségük pedig halállal fenyeget... * A „sablonosabb“ felhívásoknak se szeri se száma. És mindegyik azzal fejeződik be, hogy: az éhhalál fenyegeti az özvegyet, kiskorú családjával együtt... Az emberi jóság után sikoltó felhívások között azonban találunk néhányat, amelyek segély utáni könyörgésükben az embertársak mély igazságtalansága ellen tiltakoznak... Az első: „Nicutescu Katalin özvegyasszony tragédiája velőkbe ható. Férje, aki valamikor becsületes mesterember volt és fölmenő kalaposüzlettel rendelkezett, a borzalmas nyomor elől a halálba menekült. Öngyilkos lett. A végzetes tragédia után, az özvegy, gimnazista lánya, aki szorgalmával ösztöndíjat harcolt ki magának, búskomorságba esett, amit még fokozott a nyomor: két héttel ezelőtt meghalt. A kettős tragédiával sújtott szerencsétlen özvegyasszony négy gyermekkel maradt. Az egyik 11 éves kislány. Van két fia, 9 és 10 évesek. Mindketten tüdőbajt kaptak az utóbbi hónapok nyomorral súlyosbbított sorscsapásaitól... végül pedig egy 8 éves kislánya, akinek cipője sincs mibe járni, úgy, hogy a skarlátot megbetegedés tünetei mutatkoznak rajta. A szerencsétlen özvegyet házigazdája egy háromezer tejes tartozás miatt, minden további nélkül, családjával együtt az utcára tette, öt nappal ezelőtt történt. És azóta az özvegyasszony földönfutóvá lett családjával, beteg, agyonkínzott gyermekeivel reménytelenül rójja a főváros utcáit. Nappal ételmaradékokat szed össze halódó gyermekeinek, éjjel pedig kapualjakban és külvárosi félszerekben igyekszik biztos menedéket szerezni a tragikus sorsú árváknak, a dermesztő hófúvás és a recsegő hideg ellen... Mert tél van és egy ilyen agyongyötört családnak nincs hová lehajtania a fejét... Ennek a hírnek nincs folytatása. Még csak segélyt sem kér. Mert a tragédia, rövid dióhéjban elmesélve, minden magyarázatot fölöslegessé tesz... A nyomor karácsonyának hősei sorában rengeteg erdélyi magyar is akad. Szerencsétlen földönfutók, akiket a gazdasági összeomlás hullámai kergettek új tájak, új remények felé, amelyek egy jobb jövőbe menthették volna őket. A főváros könnyektől agyonáztatott aszfaltja azonban ezeknek sem nyújtott menedéket, hanem az éhhalált juttatta számukra osztályrészül. „Kinsler Rudolf, brassói származású munkanélküli, tüdőgyulladásban fekszik. Jobb karját elvitte a gép. A Sosea Giugului-on levő Vie templom mellett levő félszerben húzta meg beteg testét. Napok óta itt fekszik, embertől elhagyottan. Alamizsnát és egy meleg odút kér az emberbarátoktól... És igy sorban tovább... nevek... utcaszámok és adatok. Tragédiák... Három gyermekem éhen pusztult és most másik kettő várja a halált... aztán a tuberkulózis, paralizis és az utcán véresre dagadó lábak... És ez a borzalmas regény folyik, hömpölyög, kiárad az apró betűs újság oldalról ellepi az utcákat és ha százszor is befogod a füled, a sikoltása az agyadat hasogatja— Farkas Aladár 1 C 4. OLDAL Népszínművek Műkedvelői előadásokra Abonyi • A betyár kendője Géczi: Amit az erdő mesél Géczi: Gyimesi vadvirág Szigligeti : A cigány Tóth : A falu rossza Rátkay: Felhő Klári Erdélyi leánykérők Győry: Mólás Kata Bérezik: Parasztkisasszony Tóth Ede- A tolonc Almássy: A tót leány Lukácsy: A vereshaju A felsoroltakon kívül is igen nagy választék van. Egy-egy kötet Apa 54’— le] Portó tó let — Az összeg előzetes beküldése ellenében szállítja a Brassói Lapok Könyvosztálya »«•«« Tisztviselők , nyugdíjasok örüljetek * Január elsejétől kezdve pontosan tud illetni az állam Egyelőre csak az új fizetések és járandóságok pontos folyósításáról van szó, az elmaradt követelésekre majd csak később kerül sor! Bukarest, december 30. Január elsejével nem csak a civil, hanem a költségvetési újév is kezdődik, vagyis életbe lép az Argetoianu-féle állami budget is, amely a takarékosság, a realitás és a pontos fizetésteljesítés jegyében született meg. A pénzügyminisztérium az új költségvetési évvel kapcsolatosan néhány soros kommünikét adott ki a sajtónak, melyben közli, hogy január 1-ével életbe lép az 1932 évre szóló új állami költségvetés. Ezzel egyidejűleg bejelenti a pénzügyminisztérium, hogy az új költségvetésben előirányzott bevételekből, valamint az 1931 évből visszamaradt állami követelésekből mindenkor elsősorban a tisztviselői fizetéseket és a nyugdíjakat fogják kiegyenlíteni. Januárban minden igényjogosult megfogja kapni pontosan a január havára járó fizetést, illetőleg nyugdíjat, viszont az elmaradt ilyen természetű követeléseket az állam csak az év folyamán, a bevételek és lehetőségek szerint fogja kiegyenlíteni. Oh, ha hinni lehetne ebben az ígéretben! Száz kilométert gyalogolt egy szerencsésen, négygyermekes családanya, hogy megkapja a nyugdíját és még a pénzügyigazgatóság épületébe se tudott bejutni Csíkszereda, december 30. Nem kell görög szomorújátékokhoz folyamodnunk, hogy a sorsharaggal sújtott héroszok életének zordon tragikuma táruljon elénk. A hősök ma itt élnek körünkben és körülöttünk. Nyugdíjasoknak hívják őket , özvegy Boros Ferencné, egy gyergyószárhegyi útkaparó özvegye, négy gyermek anyja, száz kilométert gyalogolt a csatakos bőrében úszó országúton, hogy a várt kiutalásból éhező gyermekeinek legalább egy falat kenyeret vásárolhasson. A Csíkszeredai pénzügyigazgatóság épülete előtt posztoló őrség azonban még a hivatalban ülő tisztviselő elé sem bocsátotta a szerencsétlen nyugdíjas asszonyt. Hiába vetette magát a kérlelhetetlen őr bakancsai elé, hiába verdeste elerőtlenedett hangjával az eget, az „ígéret“ földjének kapui nem nyíltak meg előtte... A kétségbeesett Borosné a Magyar Tárt Csíkszeredai tagozatához rohant, ahol könnyek között panaszolta elkeserve» csalódását. Meg kell mérgeznem gyermekeimet —« zokogta magamat pedig felakasztanom, mert nem tudunk így élni! A Magyar Párt főtitkára útiköltséget adott az elkeseredett asszonynak, aki ismét üres kezekkel tért haza a hideg viskóban éhesen vergődő négy aprósághoz. Egy szerencsétlen osztály sorsa sír Borosné tragédiájában. Sötét szinekben bővelkedő festmény!... A gyergyószárhegyi Niobe, aki megkövült fájdalommal botorkál a Styx vizénél is gyászosabban hömpölygő országutakon. Száz igéret-lidérc csalogatja s száz csalódás ördöge veri vissza.... Nyugdíjasok! Megjelent a magántisztviselők rendkívüli adójáról szóló törvény Mindent fizetésnek minősít a törvény Bukarest, december 30. Közzétették a Monitorul Oficial deember 28-iki számában a magántisztvisói fizetések és a tanteret rendkívüli megadóztatásáról szóló törvényt, amelyet mir megszavazása alkalmával részletesen ismertettünk. Ezzel kapcsolatban, most csak arra hívjuk fel különösen a figyelmet, hogy a törvény szerint a rendkívüli adó alá esik a magántisztviselő egész bruttókeresete s fizetésnek számítanak a lakbér- és drágasági pótlékok, részesedések, jutalékok és a renumerációk is. Kivételt csupán a kiküldetések tényleges költségei és a természetbeni lakás képeznek. A törvény utolsó, 4-ik cikkelye kötelezi a magánvállalatokat, hogy a törvény közzétételétől számított 10 napon belül nyújtsák be az illetékes adóhivatalhoz mindazon tisztviselők kimutatását, akik folyó évi november 19-ikén náluk alkalmazásban voltak, fizetésük és pótlékaik feltüntetésével. Különben 5-től 100 ezer lejig terjedhető büntetésnek teszik ki magukat. A fizetések és tantiemek hamis bevallása és csökkentése szintén pénzbüntetést von maga után, amelynek mértéke tízszerese annak az adónak, amely alól a vállalat magát kivonni akarta. Szeretné, hogy jól kezdődjék az új esztendő? Elérheti, ha REFORMÁTUS KÓRHÁZ SORSJEGYET vásárol. Janár 20-án sorsolják ki az egymilliós főnyereményt! Ezenkívül ötvenezer, húszezer, tízezer, ötezer, háromezer stb lej névértékű kisebb nyeremények összesen 630,000 lej értékben. A nyereményeket a Református Egyházkerület pénztára készpénzben fizeti ki. — Sorsjegyek kaphatók a megbízottaknál, postán megrendelhetők a Református Kórház Sorsjáték központi irodáiától. CLUJ KOLOZSVÁR, STRADA BRATIANU 51. sz. Egy sorsjegy ára 100 lej. _____ Egy sorsjegy ára IOO lei. CSNüAR 1.