Bukaresti Lapok, 1932. augusztus (1. évfolyam, 12-36. szám)
1932-08-01 / 12. szám
Egyes számára 5 l i Magyarországon 20 Hién SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUCURE$TL BUL. SCHITU MAGUREANU 21. TELEFON 363 -64 — ERDÉLYRÉSZI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV, BRASSÓ STR. REGELE CAROL 56 -58. TELEFON 82 és 177 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DÍJAK BELFÖLDRE: HAVONKÉNT (HÁZHOZ KÜLDVE) 100 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ. — A TÖBBI ORSZÁGOKBA NEGYEDÉVENKÉNT 400 LEJ. — EGYES SZÁMÁRA 5 LEJ I. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1932 AUGUSZTUS 1, HÉTFŐ 12. SZÁM A halál árnyéka írta: KACSÓ SÁNDOR Mint a beteg fa tavasszal, fájdalmas napokon keresztül fájdalmas rügyeket erőszakoltunk ki magunkból, riadt tekintetünkből, remegő szavainkból. Fájdalmas remény rügyeket. És szembetalálkozván egymással az uccán és szembetalálkozván önmagunkkal, önmagunk lelkiismeretével, megbuggyant érzéseinkkel a magányosság esteledésében, ezekkel a sárga, fájdalomból született reményrügyekkel csitítottuk dermedő vacogásunkat. Nem kerülnek statáriális bíróság elé, de ha mégis, úgy nem lesz halálos ítélet... Nem, nem lesz halálos ítélet... de ha mégis... akkor kegyelem is lesz... Nem, nem, nem lesz halál! Halál lett! Most már vége. Most már minden reményvügy lefonnyadt. Most már csupaszon állunk és kábultan és révetegen tekintünk szét ebben a sápadt, rideg és szivakasztó árnyékban, ami elborította előlünk a kék eget s amiről most már tudjuk, bírói ítéletünk van róla, hogy ez a halál árnyéka. Igen, a halál árnyékában vagyunk mindannyian, akik akarunk látni, akik akarunk gondolkozni, akik vagyunk és keresünk és nemcsak önmagunkért, puszta önmagunkért vagyunk, és keresünk, hanem felgyújtjuk és elégetjük az agyunkat, hogy világosságánál egy talpalatnyira előbbre láthasson az emberiség, akik vitázunk önmagunkkal, és másokkal, mert vajúdik bennünk az ember, hogy végre — egy kis időre legalább — újra megtalálja önmagát az Ember, — mi mindnyájan a halál árnyékában vagyunk. Franciák és angolok, németek és olaszok, románok csehek és mindenféle szlávok és magyarok, magyarok, magyarok, mi magyarok, mert most, ebben az elborult percben, ami egy nemzetnél évtizedekig tarthat, mégiscsak elsősorban rólunk van szó, rólunk, akiknél és akikből az egész világ borzongó rémületére és fekete tanulságára ez a halálviselős borzalom megszületett. Nincs immár minekünk más menekülésünk, mint fölemelkedni, föl-föl a magasba és onnan tekinteni le a budapesti gyüjtőfogház udvarára, ahol a véleményalkotás és a meggyőződésért való küzdés két rettentő gyümölcsét himbálja a szél. Innen kell keresnünk magyarázó mentegetést, ha van, és innen kell lehullatnunk a sajnálkozás könnyét arra a megátkozott darab földre, amely, — úgy látszik, — önmaga marad szerencsétlenségének kovásza mindörökké. Ne, ne térjetek ki, ne borítsatok erőszakolt közönyt a fejetekre azzal, hogy ez az ország belső ügye volt, mert ez nem igaz. A már megérkezett és a már útban lévő események robaja mondja, figyelmezteti, hogy ez a világ ügye volt, az egész emberiség ügye volt, azé az emberiségé, amely harsogó torokkal ordít már a megváltás után. Ki tagadná, ki tagadhatná hogy az uj útkeresés forrongó korszakát éljük. Arról van szó, hogy erre, vagy arra, de valamerre elinduljunk, valamerre jussunk, hogy nyugalmat, további fejlődési lehetőséget, további élhetést nyújthassunk önmagunknak, az összeségnek, az Embernek. Ki tarthatja bűnösöknek, halálra érett bűnösöknek azokat, akik ebben az útkeresésben elől járnak? Akár balról jönnek és jobbra mennek akár jobbról jönnek és balra mennek? Akár Vannay Lászlóknak hívják őket, akár Sallaynak, vagy Fürstnek? Nem akarunk levegőizü igéket mondani. Tudjuk és elismerjük, hogy minden eszme híveinek joguk van harcolni a maguk célkitűzéseiért és joguk van védekezni az ellentétes célkitűzések ellen. Az osztályharc ma már egyaránt nagy kérdése az egész világnak s azt is láttuk, hogy ebben a nagy harcban az egymással szembekerülő ellenfelek egyik részről sem harcolnak kettyűs kézzel. Millió véres áldozata van már ennek a harcnak. Az elszabadult és megrészegedett szenvedélyek ontottak vért és romboltak ördögi dühvel. Mind a két oldalon... De az más volt. Az az emberből kiszabadult sátáni, mefisztói indulat rombolása volt, nem az óvó, a tisztító, a rendezni, rendszerezni akaró „isteni szikra" hidegvérrel végrehajtott emberölése. Óh, egészen más az, ha széttörnek a gátak és a szennyes áradat embereket ragad magával és megint más az, ha a szabályozott, csendesen haladó, hajók és bárkák hordozására való békés folyóba embereket fojtanak bele. Az ember legnagyobb kincse az akaró, törekvő ész, amely gondolatot szül, eszmét teremt és azért harcol. Ennek a fényét kioltani ugyancsak az eszme, de más eszme nevében, olyan tragikus ellentmondás, amiből már régóta ki kellett volna gyógyulnia az emberiségnek. Óh, jönnie kell, el kell jönnie annak a kornak, amikor minden eszme apostolait dédelgetni fogja majd az emberiség, hogy minél jobban és szebben vívhassák meg az egymással való harcot, mert csak akkor lesz igazán tiszta és hasznos az a győzelem, amely ebből a harcból kikerül. Ebből a tisztán eszmei harcból. Tudjuk, hogy ez még nagyon messze van. De addig is, miért halál, miért a szellem kioltása, amikor a védekezésnek annyi módja van, amikor az élő, uralkodó, hatalmon levő társadalmi rend önmagát becsüli le, alázza és szégyeníti meg azzal, hogy hidegvérrel akasztófára függeszti a legyilkolt ellentétes eszmét, mint diadalmi skalpot? Hiszen az eszmét amúgy sem lehet legyilkolni azzal, hogy ki- Megnyílt a parlament Egyelőre még mindig megoldatlan, hogy ki veszi kézbe a kormányzást AILóló munkára hívja a trónbeszéd az új képviselőket Bukarest, Julius 31. A király 12 óra előtt pár perccel indult el a királyi palotából. Az utcákon, ahol elvonult, katonák és rendőrök díszben teljesítettek szolgálatot. Feltűnő volt, borív a tömeg nem érdeklődött úgy a királyi menet iránt, mint eddig. Általában csend, és nyugalom volt mindenütt. A szokásos befejező szavak után, amelyekben áldást kért a parlament munkájára, a király megnyitottnak jelentette ki a parlamentet. A trónbeszédet zajos taps követte. A nemzeti parasztpárt kebelében uralkodó zűrzavar megszüntetése és Maniu csökönyösségének megtörése nélkül volt kénytelen a kormány megnyitani az új parlamentet. A jelenlegi kormány csak a választások levezetésére kapott megbízást, az új alkotmányos parlament kialakításával tehát feladata megszűnik. Mindazt, amit az ország mai nehéz helyzetében az uralomra került nemzeti parasztpártnak el kell végeznie, csak az új kormány vállalhatja magára s a megoldások módozataira is csak ő adhat Programmot. Ennek megfelelően a trónbeszéd inkább csak általánosságokat mondott, anélkül, hogy részletezte volna a jövendő célkitűzéseinek és a megvalósításra váró problémák sokaságának technikai módozatait. A pártok felvonulása A szokásos formaságok, de nem a régi ünnepi keretek között nyílt meg az új parlament. Pontosan 11 órakor elhangzott a már megszokott „Te Deum", amely után a parlament tagjai összegyűltek a képviselőházban. A karzatot az érdeklődők hatalmas tömege töltötte meg. A képviselők már valamennyien együtt voltak, amikor Maniu, Károly-renddel a mellén, belépett. Hatalmas taps fogadta. Utána Pop Csicsó és Mihalache következett, akiket a többség ugyancsak zajosan ünnepelt. Élénk érdeklődés fogadta a vasgárdista „derékhad" bevonulását. Zelea Codreanu és társai egyenruhában vonultak be a parlamentbe. Zöld blúzuk, derékszíjuk és Bocskay-sapkájuk van. A sapkán természetesen ott viselik a horogkeresztet. A magyar párt képviseletében Gál Miklós dr., az uj tordai képviselő és Gyárfás Elemér jelentek meg. A zsidó pártot Fischer József dr. képviselte, oltjuk annak egy-két kézrekerült lángocskáját. Tragikus két fa termett tragikus gyümölcsöt a budapesti gyüjtőfogház udvarán. Árnyékát a halál árnyékának érezzük magunkon mi mind, valamennyien magyarok, akik a szellem szabadságát mindenen felülinek tartjuk. Immáron nem lehetnek fájdalmas reményrügyeink sem, mert az a darabocska föld, — úgy lászik, — mindig a maga szerencsétlenségének a kovásza marad. Szembekerült korszakok készülnek egymásra omlani s a vihar előtti legfeszültebb időben, ott, éppen ott, most is éppen ott kellett fölemelkednie a halál madarának. Hogy az egész világ szeme rátekintsen és ott lássa a budapesti gyüjtőfogház udvarán megtermett két tragikus halálfát, amelynek árnyéka túlér a szűk határokon, sőt keresztüléri az egész világot is. Szenátor Urak, Képviselő Urak! A törvényhozó gyűlés feloszlatásával az összes választási testületek lehetőséget kaptak ahhoz, hogy a nemzet akarata az alkotmány előírása értelmében csorbítatlanul megszólalhasson. Azon meleg felhívás után, amelyet az ország összes politikai erőihez a mai kivételes viszony között az együttműködés céljából intéztem, a kormány szigorúan teljesítette az ország meghallgatásának szabadságára, rendjére és törvényességére való megbízatását. A választások a nemzet összes szervezett politikai erőit képviselő pártoknak és csoportoknak megengedték, hogy az országgal reális érintkezésbe kerüljenek, amely ilyenképpen a törvényhozó testületbe a nemzet jogainak és érdekeinek védelmére hivatott, szabadon megválasztott képviselőit küldötte. Szenátor Urak, Képviselő Urak! Hasonlóképpen megbízatása volt kormányomnak a pénzügyi helyzettől parancsolóan szükséges sürgős intézkedések megtételére. Rögtön biztosította, a köztisztviselők és nyugdíjasok fizetését, ami pedig az országnak az európai újjáépítési törekvésekkel összefüggő pénzügyi és gazdasági restaurációját illeti, kormányom a Népszövetség technikai támogatását és együttműködését kérte. Szenátor Urak, Képviselő Urak! önök előtt széleskörű tevékenységi lehetőség nyílik meg. Az ország, amely tele van aggodalommal a fejlődés útjában álló akadályok miatt, a legmegfelelőbb törvényes megoldásokat várja önöktől a helyzet javítása érdekében. A súlyos válság ellenére az ország megőrizte törhetetlen életerejét. Gazdasági és pénzügyi téren emelte az exportot, fenntartotta a nemzeti pénzegység stabilitását és híven teljesítette nemzetközi pénzügyi kötelezettségeit. Szenátor Urak, Képviselő Urak! Azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek közéletünket uralják, a törvényhozó testületek megalakulása után a létrejövő új kormány fogja a megfelelő javaslatokat a törvényhozó testületek elé hozni és azokat azonnal letárgyalni. Az az aggodalom, amit az állam alapvető intézményeivel szemben valamennyi politikai erő képviselőinél találtaim kezességet jelent arra, hogy önök az iskola és egyház fejlődése, a közigazgatás megjavítása érdekében fognak működni és a mi kedves hadseregünknek minden támogatást meg fognak adni. Szenátor Urak, Képviselő Urak! Kapcsolataink az összes államokkal jók. Külpolitikánk Románia békeszeretetére az érvényben levő nemzetközi szerződések tiszteletben tartására, szövetségi és barátsági kapcsolatainkra valamint a Népszövetséggel való őszinte együttműködésre alapozódik ezután is. Az általános politikai és gazdasági megerősödés céljából Románia részt vett szövetségeseivel egyetértésben a lefegyverzési konferencián és a jóvátételi kérdésben.