Bukaresti Lapok, 1933. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1933-05-01 / 100. szám

Egyes szám ara 4 tej Magyarországon 20 fillér sZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUCURESTI. - ERDÉLY RÉSZI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVA­TAL: BRASOV-BRASSÓ, STRADA REGELE CAROL 16-58. SZÁM.­­ TELEFONSZÁM 82 és 177 =. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP [I. ÉVFOLYAM ELŐFIZETÉSI DÍJAK BELFÖLDRE: HAVONKÉNT (HÁZ­HOZ KÜLDVE) 100 LEJ. - MAGYARORSZÁGON NEGYED­ÉVENKÉNT 14 PENGŐ. - A TÖBBI ORSZÁGOKBA NE­GYEDÉVENKÉNT 400 LEJ - EGYES SZÁM ARA 4 LEJ BUKAREST, 1933 MÁJUS 1, HÉTFŐ 100. SZÁM A román kivitel Németországba, Csehszlovákiába és Lengyel­­országba teljesen megszűnt A Nemzeti Bank rendszabályokat követel a külkereskedelmi mérleg védelmére Bukarest, árpilis '0. A Banca Nationala ma átíratni küldött a kereskedelmi minisztériumnak a Németország, Lengyelország és Cseh- Szlovákia felé irányuló román exporttal kapcsolatban. A Nemzeti Bank rámutat arra, hogy a romániai kereskedelmi mér­leg ez országokkal kapcsolatban óriási mértékben passzió lett, különösen az utolsó két hónapban. A kivitel a fenti álla­mokba szinte teljesen megszűnt. E­zért a Nemzeti Bank a kereskedelmi minisztériumtól intézkedéseket követel, ezeknek az intézkedéseknek a Banca Nationala véleménye szerint főképp a kontingentált mennyiség újabb szabályozására kell vonatkozzanak. Kedden a kereskedelmi minisztérium és a Banca Nationala megbízottai közösen fogják a kérdést letárgyalni. Kedvezőbb a hangulat Szovátán Mihalaché és Popovici optimisztikusan nyilatkoztak —­ — ■ —— Vajda kezében van a helyzet kulcsa — mondja Popovici Szonáta, április 30 A Maniu-ügy nem tisztázódott szombat estéig. A kormány kiküldöttei, Mihala­­che és Popovici igazságügyminiszter pén­teken órák hosszán át, megszakítás nél­kül tanácskoztak Maniuval, megegyezni azonban nem tudtak egymással, ámbár a hangulat meglehetősen javult a tár­gyalások folyamán. Pénteken este Popovici és Mihalache vadászatra mentek a szovátai hegyek közé­ A két kiküldött Maniut is magá­val akarta vinni, a „badacsonyi remete“ azonban ellenállott: — A vadászat ifjúkorom szórakozása volt... mióta képviselő lettem, ez pedig jó 30 évvel ezelőtt történt, nem vadászom többé Erre Mihalaché és Popovici meglehető­sen kedvtelenül indultak útnak- Az Ade­­verul jelentése szerint a vadászat bele­tartozott a megpuhítási haditervbe, a kiküldöttek abban reménykedtek, hogy a közös szórakozás baráti hangulatában többet érhetnek el Maniunál, mint egyéb­ként. A vadászat egész éjjelen át tartott és újabb tanácskozásokra csak szombaton délután került sor. A megbeszélésről semmi részlet sen szűrődött ki, ellenben Szonátán nagy optimizmus uralkodik az irányban hogy nem következhetik be szakítás. Mihalaché az újságíróknak a követke­ző kijelentést tette: — Maniu nem fog lemondanil Májusi tűzijáték A tempelhofi mezőn egymillió ember üdv­rivalgását viszi a májusi szél. E millió torok a munka ünnepét tiszteli. Moszkvában is a munkát ünneplik. Bécsben is. Párisban is. Londonban ugyancsak. A munkát ünnepük, mert május elseje van. Különös, különös május elseje van. „Legalább száz ifjú bomokt“, legalább száz pártra szakadt a munka. Itt a nemzeti mun­kát ünneplik, ott a forradalmit, amott a nemzeti-forradalmit. Máshol a kollektív mun­kára esküsznek, odébb az egyéni munka ha­lálát siratják, itt a termelési munka csődjé­ért jajonganak, máshol az elosztás munkájá­nak kudarcát zokogják. A leghangosabb mégis a tempelhofiak ün­nepi lármája. Ők a leghangosabbak, mert ők még semmit sem dolgoztak. A kéthónapos Harmadik Birodalomban e két hónap alatt egyetlen ásónyom sem mélyedt, egyetlen ka­pavágás sem esett. Eddig csak romboltak. A rombolás nem munka, mint ahogyan a fáklyásmenet sem az. Még a mai nagy és parádés tűzijáték sem munka. Ha becsületesek és igaz szavúak volnának, a porhintés és nem a munka ünnepét ünne­pelnék. Mert ez a nagy tűzijáték, szóáradat, programmtalan programm­adás még nem munka. A munka termelő akarat és kiviteli erő. A Harmadik Birodalom eddigi munkája csak a bosszú dühe volt és a gyűlölet vicsor­gó harapása. Ez a mai parádés tűzijáték csak bódítás. Elbódítanak, hogy mögé és káprázatos fé­nyén túl ne lássunk. Hiába: a munka embere, az igazi munka embere lát. Látja meddő, nagy belső harcu­kat, ahogyan egyrészt Hugenberggel viaskod­nak, másrészt a centrumra acsarkodnak, aho­gyan a császárpártot szúrják le orozva és ahogyan millió progresszív lelkek hangszálait nyisszantják. És látjuk külső nagy erőfeszí­téseiket is. Kelet-Európa összefog az orosz Ázsiával és a nyugati imperialista Franciaor­szág összeáll a nagy nyugati demokráciákkal, mert mind megrémült és ijedten összerezzent attól a munkától, amely nem termelő és nem alkotó, hanem nemzeti és forradalmi és amelynek tiszteletére ma millió ember áll a rempelhofi mezőn. A mező földje üde, hiszen a május derül felette. De vájjon ki tudja bejósolni, mikor és hogyan kerül vér erre az üde zöldre és lágy bársonyosságra? És vájjon ki merné ál­lítani, hogy a nemzeti­ forradalom „munkája" nyomán a világ elkerüli a vérözönt, amely íme, ha még nem is folyik, de az ereket már repeszti. A tempelhofi mezőn valaha Nagy Frigyes is ott állott, aki megállapította, hogy ha sza­bad az ember, nyugodt a világ, de ha üldö­zik, véres, gyilkos és hosszú polgárháborúk következnek. És talán ott állott, e tempelhofi mezőn, haj­­dantájt Luther is. Ma Luther utódja áll . Tiessenfeldernek hívják ezt a papot, aki Lutherre hivatkozva, azt vallja, hogy a nemzeti-szocialista harcos harca istenesebb cselekedet, mint annak az egyháznak szava, amely a Harmadik Birodalom beköszöntését nem egyhangúan és nem lelkesedéssel üd­vözli. Itt a rakéták ezrei mit sem érnek. Itt a tű­zijáték fényessége elhomályosítja a tisztán­látást. Tisztán látjuk azt a nagy feszültséget, a­mely már a fellegekben pattan és kisüléssel fenyeget A torkunkat fojtogatja a nagy emberárada­tok széthúzása, ellenállása és külön útja, a­mellyel az ember a munka asztala mellől a munka ünnepének mezejére tódul és ve­rejtéket töröl. Ez a verejték nem a munka cseppje, hanem a halál-verejték kisértése. Olyan furcsa, hogyan ma, a munkátlanság és tehetetlenség május elsejéjén embermilliók ,munkát" ünnepelnek. Éppen ma, amikor: ,,Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt." Jövőre várjon Ady­val mi is elmond­juk-ei Különös-különös „május elseje" volt. Popovici és Mihalaché Bukarestbe mennek Maros­vásárhelyi munkatársunk jelen­tése szerint Popovici és Mihalaché szom­baton este autón Szovátáról Marosvásár­helyre érkeztek, ahol bírói kar, a rend­őrség vezetője, és több hivatalos személy várta őket- Tudósítónknak sikerült mind a két miniszterrel beszélnie. Popovici a következőket mondotta: — Mindenekelőtt cáfolnom kell az én lemondásomról elterjedt híreket. Ennek­­ a hírnek semmi alap­ja sem volt. A félre­értésre valószínű­leg az adott okot, hogy a külföldön tartózkodó Madgearu helyett rövid ideig én vezettem a pénzügymi­nisztériumot is. Most Madgearu hazaér­kezett s átadtam neki hivatalát­ Ami a Maniu-ügyet illeti, legfeljebb annyit mondhatok, hogy a helyzet kulcsa Vajda Sándor kezében van. Legalább is Maniunak ez az álláspontja. — Önnek mi volt a feladata Szovátán, miniszter úr? — kérdezte tudósítónk. — Az, hogy egy fajdkakast lőjjek! — hangzott a válasz • Mihalaché, mindössze néhány szót mondott: — Kiküldetésem eredményesen végző­dött, a részletekről azonban nem nyi­­latkozhatom, mert mandátumomat Vajda Sándortól kaptam s így tapintat­lanság lenne, ha az eredményről nem neki, hanem a sajtónak számolnék be először.

Next