Bukaresti Lapok, 1933. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-01 / 123. szám

4 Vi. SZERKESZTŐSÉG STRADA S F ÁI CAL ARASIL II. ÉVFO Hrusuf f %% gk * ^ -­­í iiiÄ­­ *‘,J( Egyes szám­ára 4 ICf Magyarors BUKAREST, 1933 JUNIUS 1. CSÜTÖRTÖK ATAL! BUCURESTI. •6 9. (PR­IN CALEA ONSZAM: No. 337-31 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DIJAK BELFÖLDREHAVONKÉNT (HÁZ­HOZKÜLDVE) 80 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYED­ÉVENKÉNT 14 PENGŐ. — EGYES SZÁM ARA 4 LEJ. Meg A sin falva számunkban ügyre tatain szivszóritóbb Ebben a k oek ebben a csak az áldó: exisztenciák gyónók szétl felháborító s­­zemélyek m tragédia első kérdésit, bol ius? Hol volt i sziguranca? iíz eg. ősi és dlétiléjejl ! WEm simfcetaai tragédia aiQll­b megrázó részletei Nem történt semmi különös — mondja a csendőrkapitány iKBig solc óra után mégi egy őrizetbevét­elről sem érkezett jelentés 6, május 31 i­lyről tegnapi beszámoltunk, •bentebb és intakozik ki. i gyülölködés­­résében nem­­a, nemcsak az emcsafe a va­­•ázó, hanem egyes hatósági j­ár tegnap, a is feltettük a­riási appará­­t rendőrség és oly csodálatra méltóan buzgó államvéad­­­­i szervezet, mely egyéb alkalmakkor leleplezi a dol­gokat még akkor is, amikor nem történik és nem készülődik semmi? Hol volt most, amikor a véres támadást rendszeresen elő­készítették, amikor mindenki szeme lát­tára és mindenki füle hallatára lovalták b­ele az értetlenebb tömegeket a legosto­bább, legfertelmesebb szenvedélyekbe? És hol van most a hatóság, amikor 48 óra után még egy őrizetbevétel sem tör­tént. Vajjon nem látták-e a nyomozó köze­gek, akiknek nem az utólagos vizsgálat, hanem a bűntett megelőzése a feladatuk, — hiszen azért tartják őket a keserves ki­sebbségi pénzekből is — hogy a tordai barbárizmussal még nem ért véget a so­viniszta gyűlölet rohama? S vájjon a kormányzat nem gondolta-e meg, hogy a tordai bottal-vérrel megcsi­nált román községtanácsi győzelem hiva­talos jóváhagyása csak olaj lesz a szen­vedélyek tüzére? Lehet, hogy nem látta, hogy félrevezet­ték, hogy rosszul tájékoztatták. De jóhi­szeműségét bebizonyíthatja most. Lássuk, ad-e elégtételt a sinfalvai magyar csalá­dok, védtelen aggok, tehetetlen anyák, ártatlan gyerm­ek­ek katasztrófájáért? Ad-e? S ha ad, akkor ennek az elégtétel­nek nemcsak a felizgatott, el­vakított, fél­revezetett, megm­ákonyozott rombol­ók megbüntetésében, nemcsak a lelkiismeret­len vezetők és uszítók méltó retorziójában kell jelentkeznie, hanem ama hatóságok felelősségre vonásában is, amelyek nem tettek meg mindent az események meg­előzésére és amelyek odáig engedték élni a dolgokat, hogy Sinfalván vérnek és vagyonnak kellett hullania. Sőt tovább megyünk!... Elégtételnek még ez sem elég! Rendszabályozza meg a korm­­ányzat, ha jóhiszemű, ha maga is fel van háborodva a sinfalvai barbárizmuson, ha valóban ki akarja irtani a nemzetiségi uszítás kígyó­ját, ha neki is visszatetszenek a gyűlölet sötét lovagjai, nos, rendszabályozza meg a kormány azokat is, akik nemcsak elfelejt­­keztek az előzetes védelemről, hanem utólag még gúnyt is űznek a magyarság fájdalmából és gyászából. Azokat a hatósági urakat, akik azt hangsúlyozzák már­is, a vizsgálat első perceiben, hogy nem történt semmi kü­­lönös. Egy kis rombolás, egy kis alakzuzás.­ Ezt hangsúlyozzák, noha a halott még el sincs temetve. Az asszony, aki meg­őrült, látván, hogy férjét összetörik, még őrjöng az elmegyógyintézetben. A sebe­sültek egy része még haldoklik. Az össze­rombolt házak még élő bizonyítékul kínálkoznak. A fájdalmaknak, csapások­nak, kétségbeeséseknek még első hullámai sem enyhültek meg. S az egyik vizsgálóhatósági közeg máris azt mondja, semmi, nem történt semmi különös. l­endszabályozza meg a kormányzat, a­ki ennyi cinizmussal, ily vérlázító sze­mérmetlenséggel merészeli keztyüjét oda­­vágni Románia minden jóhiszemű polgá­rának arcába. Rendszabályozza meg, mert az efféle fölényeskedés, az efféle közönyösség csal arra jó, hogy előkészítse az újabb rombo­lás és újabb barbárizmus útját. A kormányon van a sor. Ifjabb drámai részletek a sinfalvai vandalizmusról Sinfalvára kiküldött munkatársunk a k­övetkező újabb részleteket jelenti: Beszámoltunk már arról, hogy a tömeg többek között összerombolta Barla gaz­dálkodó házát is. A 70 esztendős gazda nagybetegen feküdt ágyában és nem tu­dott elmenekülni a garázdálkodók elől. Miután hozzátartozói nem akarták egy­e­dül hagyni a beteget, ők is bevárták a tüntetőket és könyörögni kezdettek, hogy kíméljék meg a házat. Az öreg Barla fel­ült ágyában és kérő hangon így szólt: — Az isten szerelmére, beteg vagyok, ne bántsanak, hanem távozzanak békével! A kérés azonban nem talált meghallga­tásra, sőt a rombolók nekirohantak a be­tegnek és véresre verték. Barla haldoklik. Utána a házban maradt asszonyokra és gyermekekre került a sor. Az ő állapotuk is súlyos, folytatott a községbe kiszállott csendőr­­különítmény vezetőjével, egy kapitán­­­nyal, aki kijelenette, hogy: •­ Az eset egyáltalában nem tragikus... A dolog egy összekoccanásból keletkezett. Csütörtökön ugyanis mulatság volt a fa­luban és ezen a román meg a magyar legények hajbakaptak. Ez robbantotta ki azután a tüntetést. De semmi különös nem történt, néhány ablak zúzódott csak be és néhány bútor összetört ... Sinfalvára érkezett Ghefianu megyei prefektus is. Nyilván azért, hogy meg­nézze, milyen különös látványt nyújt egy falu, amikor nem történik benne semmi Ami mindenesetre különös. Az ERDÉLYI MINISZTER LE­UTAZOTT A HELYSZÍNRE A bukaresti lapok még nem foglalkoz­nak a sinfalvai eseményekkel. Egyedül az Adeverul közöl kis cikket. A Curentul viszont arról ad hírt, hogy Hafieganu Emil kolozsvári egyetemi ta­nár, erdélyi miniszter is elutazott már a helyszínre, hogy kivizsgálja, mi okoz­ta az ellentéteket. Ez a miniszteri kiszállás is hozzátar­tozik ahhoz, hogy Sinfalván nem történt semmi különös, különös. Ebéd horda száll szembe Ezután Barla József 50 éves gazdálkodó házára került a sor. Barla József fiával együtt kiállott a kapuba és doronggal Felfegyverkezve vette fel a kétségbeesett, reménytelen harcot a vandál tüntetők­kel. A harc természetesen csak néhá­ny percig tarthatott. Barláék két-három tá­madót leütöttek, azután a túlerő elnyom­ta őket. Mind a két Barla rendkívül súlyos sé­rüléseket szenvedett. Az idősebbik 12 fejsebet kapott, úgy az apa, mint a fiú állapota életveszélyes. Miután az ellentállókkal végeztek, a tüntetők szétrombolták a házat. Súlyosan sérültek még meg: Gálffy Jó­­zsef, Szolga Balázs, Fülöp Balázs, Szilá­g­yi József, Kolozsi Lőrinc és Gombos J­ózes EGY ASSZONY MEGŐRÜLT, MI­KÖZBEN FÉRJÉT VERTÉK Megemlítettük már tegnap is, hogy a tüntetők, miután kétórás munka után a i­lnieiőkkel Sin­falván elvégezték munkájukat, leszál­l­ottak Borév községben is. Itt először az állomásfőnököt támadták meg és verték össze, mert az nem akarta őket a faluba bebocsátani. Ezután Botár Ferenc vendéglősre ke­rült a sor. A szerencsétlen embert súlyo­san összeverték, állapota aggasztó. Felesége, amikor látta, hogy a dühön­gök összetörik a férjét, rettentő izgal­mában idegrohamot kapott. Beszállí­tották a tordai közkórház ideggyógyá­szati osztályára, ahol megállapították, hogy a kiállott izgalmak következében megörült. A rombolók természetesen összezúzták Botár lakását is, sőt korcsmájában is izzó­­porrá romboltak mindent. „SEMMI KÜLÖNÖS!" - MOND­JA A CSENDŐRKAPITÁNY Kiküldött munkatársunk beszélgetést Peking üres: Moszkva, május 31. A tegnapi orosz-japán hajóincidens után váratlanul hat az a hír, amelyet Moszkva közöl és amely szerint Oroszország és Japán között a kelet­­kínai vasútvonal eladásának tárgyaiban már megkezdődtek a tárgyalások. Egyelőre — mondja a jelentés — a tárgyalásoknak csak informatív jellegük van. A londoni külügyminisztérium egyéb­ként ma írásos követi jelentést künnte, a­mely szerint minden cáfolat ellenére a japán-kínai fegyverszüneti megegye­zés valóban létrejött. A megegyezés feltételei szerint a kínai csapatok már ki is ürítették Pek­inget. A városban csak néhány osztag kínai katona maradt vissza. A kiürítés ellenére is a japánok Pekingbe most nem vonul­tak be, hanem közvetlenül a város alatt állanak és parancsra órák alatt bevonul­­­tatnak. a kínaiak kivonultak, de a japánok még nem foglalták el a várost

Next