Bukaresti Lapok, 1933. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1933-10-01 / 224. szám

i t * Egyes szám áva 5 ICf Magyarországon 20 Ullér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUCURESTI STRADA SFÂNTA MI­NA NO 9. (PR­IN CALEA CALARASILORI — TELEFONSZ­ÁM NO 337—31 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP II. ÉVFOLYAM ELŐFIZETÉSI DUAK BELFÖLDRE HAVONKÉNT IHA- HOZ KÜLDVE) 80 LEJ. - MAGYARORSZÁGON NEGYED­­ÉVENKÉNT 14 PENGŐ. - EGYES SZÁM ARA 4 LEJ BUKAREST, 1933 OKTOBER 1, VASÁRNAP 224 SZÁM Vigyázni a tűzzel Valahogy­a­n az volt a benyomásunk a Nép­­szövetség közgyűlésének első ülésétől, hogy a a nemzeteknek Genfben összeült aeropágia is a „beszéljünk másról" kényelmes megoldását választja. A tárgysorozat szürke volt, az ér­deklődés lanyha, sőt megtörtént tegnap az a szokatlan eset is, hogy a program szerinti ülés elmaradt, mert nem akadt felszólaló a na­pirendhez. Holott — mindnyájan jól tudjuk — bőven lett volna miről beszélni és mihez hozzászólni. Mára azután kitűnt, hogy a csend vihar előtti volt s az a villamos ^ feszültség, amely betöltötte a folyosókat, sőt az ülés­termet is, kipattantotta az első szikrát, r ra­gules haiti delegátus belevetette a tárgyalások tospedt tavának tükrébe a kisebbségi kérdést. Határozati javaslatában a kisebbségvédelem kiterjesztését követeli valamennyi államra olyan értelemben, hogy „az állam minden pol­gára számára biztosítsa az abszolút élet- és vagyonbiztonságot s faji, nyelvi, vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül a törvény előtti egyenlőséget s politikai és polgárjogok teljességét'" A kisebbségek védelmét és a pol­gárok egyenlő jogait Fragules a Népszövetség égisze alatt kötendő világkonvencióval kívánja biztosítani. A haiti delegátus a holland bizott­­sággal egyetértésben fel akarja göngyölítet­i a zsidókérdést különös tekintettel a németor­szági zsidóság helyzetére.­­ Közel negy­ven millió ember sorskérdése ke­rül tehát a legilletékesebb nemzetközi fórum elé. Negyvenmillió ember. A számot tekintve,­­elsőrendű európai hatalom lehetne, mindenki­től respektált szuverenitással, nagyhatalmi súllyal, saját hadsereggel, így azonban a nép­­töredékek hadserege, tankja, messzehordó ágyúja csupán az erkölcsi igazság, a létéhez és ahhoz a talpalatnyi földhöz való jog, a­mely megszabja helyét a nap alatt fts ebből következik, hogy minél salaktalanabb tiszta­ságban őrzi meg a népkisebbség a maga er­kölcsi tőkéjét, annál nagyobb sulival léphet fel érdekei védelmében.­­­­Ez a negyvenmillió ember ma, sok-sok ál­lamban való szétszórattatásban, a hatalom és az erkölcs, az uralkodás két nagy arcvonala a kivitel és az elgondolás két nagy arcvom­ja közül csakis az utóbbiakén helyezkedhetett el S a kisebbségi sorsa megszabja számára azo­kat a külön és tán külön nehézségű, mert ab­szolutabb törvényeket is, amelyek egyedül biztosíthatják harcának sikerét, életküzdelme eredményességét s jogokért küzdésének reális reményeit is. Azt az egész erkölcsi tőkét, a­melyre támaszkodik s azt az életszellemet is, a­melyet a világgal szemben egyetlen lehetséges helyes attitűdként kell hogy képviseljen. ha a szellem: a kisebbségi szellem, amely nem felülről, de aulról, nemcsak nagy vonások­ban, de részletekben is látja a világot és ese­ményeit. Ahol a kisebbség ez ellen a szellem ellen vétkezik, ott a maga tőkéjét paza­olja, t. maga sikerlehetőségeit áldozza fel hiába és ön­ként. Ott a kisebbség az öngyilkosság határán imbolyog s annak a veszélynek teszi ki ma­gát, hogy nem a realitás, de vágyak szemszö­géből­ nézve a részleteket, az általánosságok­­ban homlokegyenest ellenkező végletek ki­használható szolgaeszköze lesz. Ez az a vo­nal, ahol a kisebbségi népnek sokszor borotva­élen kell előrehaladnia, de előre kell halad­nia. Ha megáll, ha lemrad, ha elvéti a lépést, abba a fonák és keserves szituációba kerül­het, amelyben az ő hozsannájával is díszített dárda éle saját szivét is megsebezheti. És ilyen esetekben nem kétséges, hogy ballépé­seit szívesen fogják ellenfelei a maguk igazo­lására­­ felhasználni. Szegény ember házában nem jó a végrehaj­tót, kisebbségi házakban a kemény kezet em­legetni, mert nem jó az ördögöt a falra feste­ni, még ha a legszebb színekkel pingáljuk is oda. És a kisebbségi helyzetbe került nép fiatalsá­ga is erősen túllő a célon, ha elfeledkezik a kisebbségi sors és a kisebbségi szellem létpa­­rancsairól s a nemzeti gondolat jegyében és nevében akar rostálást csinálni a nemzeti kul- jeftics jugoszláv külügyminiszter a kisantánt-konferencia után. Olyan események következnek, amelyek sok dolgot fognak adni a sajtónak Bulgária felszólítást kapott, hogy lépjen be a kisantántba Bukarest, szeptember 5-?. Jelentések szerint Sándor jugoszláv ki­rály balcic­i tartózkodása után, ahol Má­ria özvegy királynét fogja meglátogatni, Konstantinápolyba utazik, ahol Kemal pasával találkozik. Bukaresti politikai körök úgy fogják fel a szerb király törökországi útját, mint jelentős lépést a balkáni Locarno kialakításához. E Locarno első állomása a török-görög barátsági megállapodás. A Sándor király és Kemal pasa által megindítandó tárgyalásokat Tiulescu fog­ja továbbvinni. A román külügyminiszter utazását október 10-re tűzték ki. Titulescu visszafelé jövet kiszáll Athénben is, tehát a programon ■ a Görögországgal való egyezkedés is szerepel. Eddig még meg nem erősített híradás szerint Sándor király kiszáll Várnában is, ahol Boris bolgár királlyal tárgyal majd, t­ehát a balkáni Locarno képe így alakul: Románia—J­ugoszlávia—Törökország— Bulgária—Görögország. BULGÁRIA A KI­SAN­T­A­NT­BAN ? A szófiai lapok hatalmas cikkekben számolnak be arról, hogy Benes indítványára Bulgáriát felszólí­tották, lépjen be a kisantantba. A bolgár kormánnyal állítólag már azt is közölték, hogy a belépés milyen feltételek mellett volna megvalósítható. A bolgár lapok a kér­désben egyelőre nem foglalnak állást. Úgy látszik azon­ban, hogy nyílt elutasításról nincsen szó Erre vall az is, hogy az Utro­ch­nii nagy szófiai napilap, amelynek­ külpolitikai értesülései közismerten jók, legutóbbi szá­mában arról ad hírt, hogy aluszanov Genfben Titulescuval, Benessel és a görög Csaldarisszal fog tárgyalni. JEFTICS szerb külügyminiszter szerdán visszaérke­zett Belgrádba. Az újságíróknak kijelen­tette, hogy a színajai konferencia eredmé­nyével minden jószándékú ember meg le­het elégedve. Semmitmondó nyilatkozatát egyébként dodonai jóslattal fejezte be. •­ Nemsokára olyan események követ­keznek, amelyek sok dolgot fognak adni a sajtónak! Az Izvesztia háborút jósol Az oroszokkal szemben a kelet-kínai vasuta­kon át, a kínaiakkal szemben Pekingen át keres háborús okot a japán imperializmus Japán nem fél ma sem Európától, sem Amerikától Moszkva, szeptember 10. Jelentette a B. L., hogy a Távol Keleten ismét kiélesedett a helyzet. A szovjet kormány lapjának, az Izvesz­­tíjá­nak csütörtöki száma ,Robban már a dinamit a Távol-Keleten" címü cikké­ben megjósolja, hogy a rettegve vert új világháború rövidesen lángba borítja az emberiséget. Az Izvesztija­­ leszögezi, hogy a Távol-Keleten lejátszódó esemé­nyek olyan súlyos konfliktust rob­bantanak ki, amelynek hatását nem­csak Ázsiában, hanem az egész vilá­gon megérzik és a háború sem lesz elszigetelH ázsiai ese­mény, mint amint a japán—kínai háború vét. Az új világháború csírája azokban az intézkedésekben rejlik, amelyekkel a mandzsuriai kormány kitelepítette a ke­let kínai vasút igazgatóságából az orosz tisztviselőket s megparancsolta a mand­zsu tisztviselői karnak, hogy az orosz igazgatóktól többé ne fogadjanak el sem­miféle utasítást. Ennek az eljárásnak a hátterében Oroszország kétséget kizáró­lag felismeri a japán kormány kezét s éppen ezért nem tűri el, hogy jogait és érdekeit csorbítsák, hanem védekezni fog. A cikk végső következtetése az, hogy ebből a konfliktusból robban k­i az új vi­lágháború szikrája, amely más világré­szeket is ismét a háború őrületébe kerget. Mindenesetre vitathatatlan, hogy a ja­pán imperializmusnak Kínában további céljai vannak. Csak összegezni és szem­beállítani kell az eseményeket, hogy tisz­ta képet kapjunk arról a politikai célki­tűzésről, amely most Japánt füti. A kelet-kínai vasutaknál teljesen megbénítja az orosz befolyást Japán részben úgy, hogy az orosz tulajdon­jogát szabotálja, részben pedig oly­képpen, hogy az orosz felelős ténye­zőket különböző jogcímen letartóz­tatja. Az észak-kínai szakaszon pe­dig állandóan beavatkozik, hogy a végén látszólagos jogcímet nyerjen Észak-K­ína el­szakítására. Jaránnak gyarmatok kellenek. Mivel ú­­j módon szerzett első két gyar­mat: Mandzsúria és Jeíioi nagyszerű és rentábilis üzletnek látszik, nagyon ter­mészetes, hogy Japán ezen az úton to­vább halad. Nemcsak Észak-Kínát fogja éppen ezért „önállósítani", hanem előbb­­utóbb„önálló állami létre em­eli a német, mandátum alapján megkapott szigeteket is, sőt beleavatkozik Észak- Ausztrália politikai életébe is. Ezeket az operációkat annál könnyeb­ben végrehajtja most, mert az amerikai és európai be'ső válság mellett ez a két világrész egyáltalában képtelen kardot rántani. Japán nagyon is tisztában van azzal, hogy diplomáciai tiltakozások és demar­sok fenyegethetik © percben csakis mun­kájában és ezért nem zavartatja magát. Ha ellentállásról és intervencióról lehet szó, ez csakis orosz részről történhetik, mert Oroszország, felismervén a japán terjeszkedési vágy határtalanságát, siet­ve békét és semlegességi megállapodást kötőit nyugati ellenfeleivel, a hány így legalább keleti határait megveáesse. túra egységeinek hívei között vigyázni a tűz­zel. A kisebbségi nép kebelén belül minden társadalmi, felekezeti, pártpolitikai vagy más osztályozás és selejtezés igenlése — egy­utal helyeslése minden osztályozásnak, selejtezés­nek és lefokozásnak, mely esetleg a kisebbség ellen is irányulhat a hatalom részéről és hon­nan vegyük elő az erkölcsi igazságot,­­• Ket­tős mértékek ellen tiltakozván, ha a mi sorain­kon belül mi magunk is kettős collstokkal mé­ricskélünk? Kockázatos játék volna az ilyes­mi, akár fiatalok, akár vezetők csinálnák. Mert semmit sem kell úgy védelmeznie a kisebbségi magyarságnak, mint kisebbségi küzdelmének kristálytiszta erkölcsi bázisát: az egységet, szolidaritást, együttérzést minden kisebbséggel, minden gyengébbel, minden sze­génnyel és elesettel. Kívánjuk, hogy a genfi aeropág mielőbb hozza tető alá a kisebbségi védelemről szóló világkonvenció. De a genfi­ tempó idáig ne­m nagyon kényeztetett el: nem tudhatjuk, lesz­ és mikorra belőle valami. Ez nem rajtunk múlik. De igenis rajtunk múlik, hogy a kisebbségi szellem lelki világkonvencióját addig is mi­előbb is megteremtsük és érvényesítsük a sa­ját sorainkon belül. Ezzel kiépítjük erkölcsi tőkénk méreteit is és kifelé — a világ és nép­­szövetség előtt — odaállhatun­k azoknak a ba­rátainknak oldalára, akik az általános ki­sebbségvédelmi érvényesülésért küzdenek. *

Next