Bukaresti Lapok, 1933. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1933-10-01 / 224. szám

4. oldal m. a. stíAíllllA FRANCIA SELYEMGYÁR tisztelettel értesíti hűséges vevőkörét, hogy rendelkezésükre bocsátja a következőket: GYÖNYÖRŰ ŐSZI VÁLASZTÉK! NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS! DETAIL ÁRUSÍTÁS: A KÖZPONTBAN = BBCI9RE$TI, Sir- Batafiei No. 2. I. emelet. 99TRIANON és FRANCIA SCLinICK BUKAREST, STRADA BARÁTIÉI 4 sz. Az összes modern selymek ugyanabban az árban kaphatók mint h^földör. MAGYARUL IS BESZÉLÜNK ! FIÓKOK: VIDÉKEN BscsaEsri: Sít. Lipscani No. 56., „Trianon“ Harcaiéi No. 4., Calea Griviíei No. 80. Gaiaf i — Sasi ~ Iraila — CSiifináa — Cernäutf - Cluj Constanta—Síhiu — Craiova — Ploe? ti — iatáu— Roman — Tocfani — Tians$oara. m3. oht Wörll; őt perei ÍS Dollfuss, Benes és Titilesci egy félóráig tárgyaltak az osztrák—bajor határon Bécs, szeptember 30, Dollfuss, Ausztria kancellárja csütör­tökön este az esti gyorssal elutazott Genf­ből. A fiatal osztrák fasiszta diktatúra most nem tudja hosszabb ideig nélkülöz­ni „diktátorát“ és ezért Dollfuss már csü­törtökön este otthagyta a Népszövetséget. Dollfuss vonata reggel hat óra 2 perckor érkezett meg Wörtl-re, az osztrák-bajor határállomásra. Két perccel később érke­zett meg az ellengyors, amely Titalescu és Benes szalonkocsijait is hozta. Dollfuss leszállott a maga szalonkocsi­jából és átment Csehország és Románia külügyminisztereinek szalonkocsijaiba és ott hosszabb ideig tanácskozott. Arról, hogy miről beszélgettek a politi­kusok a szalonkocsiban, nem adtak ki je­lentést. A tanácskozás egy félóráig tartott. Ren­des körülmények között ezen a határállo­máson öt percig áll csak a gyorsvonat, de hogy a három államférfin talál­kozhassák, ez alkalommal 25 perc késést szenvedtek a vonatok. Elvégre, a diktátornak még a vonat is engedelmeskedik. Halálos affér a temes­vári éjszakában­ ­ 1 felelősségre vonít lovag lorUonsszurt egy k­atonát Temesvár, szeptember 30. Waltzer Márton medgyesi illetőségű 22 éves katona, a 11-es csendőrezred szaká­csa, néhány nap óta szabadságon Temes­váron tartózkodik. Szabadságából már csak néhány nap van hátra. Waltzer teg­nap éjszaka Gruber Anna nevű barátnő­jével az Imperial-vendéglőben vacsorá­zott. A katona-szakács vacsora után haza akarta kísérni bartánőjét, de nem ment vele egészen hazáig, csak a Terminus­­szállodáig. Ott elvált Gruber Annától és visszament a vendéglőbe, ahol is egy ba­rátjával nyugodtan poharazgatott. Gruber Anna a Terminus-szállodától kezdve egyedül folytatta útját hazafelé. A pályaudvar közelében Gruber Anna egyik barátnőjével találkozott és beszél­getni kezdett. Beszélgetésük közben két fiatalember, egyik sem több, mint húsz éves „leszólították“ a két nőt. Gruber An­na előbb visszautasította a közeledést és kereken kijelentette, hogy nem kívánja ezt az utcai ismeretséget. Erre a két fia­talember előbb gorombáskodni kezdett vele és barátnőjével, majd mindketten meg is ütötték a leányokat. Gruber Anna a verekedés színhelyéről elfutott. Visszaszaladt az Imp­eriál-étte­rembe és közölte barátjával, hogy két fiatalember a pályaudvar közelében előbb megszólította, majd megverte. Watzer ba­rátjával, aki szintén katonaruhában volt, felállott az asztaltól és a pályaudvar felé igyekezett. A két fiatalembert a pálya­udvar előtt meg is találták. Watzer szigorúan kérdőre vonta mind­kettőt. Előbb csak nagy veszekedés kelet­kezett, később azonban a két ismeretlen fiatam­­­ber közül az egyik előrántotta kését és azt teljes erejével Watzer torkába döfte, aki egyetlen ja­jk­iáll­ással halha rogyott össze. A hirtelen zűrzavarban a gyilkosok el­menekültek. Amint a szemtanúk elmondják, mind­kettőjükön zöld bőrkötény volt, amiből azt a következtetést vonja le a rendőr­ség, hogy, vagy asztalosok, vagy pedig cipészek lehettek. A rendőrség még az éjszaka folyamán megindította a nyomozást, de a gyilkoso­kat eddig kézrekeríteni nem sikerült. Genf, szeptember 30. A Népszövetség nyilvános ülésein jófor­mán semmi sem történik. Az események és az eredmények a ku­lisszák mögött érnek ki. A miniszterelnökök és külügyminiszte­rek ebben a formában sorűn tárgyalnak egymással és e tárgyalások eredménye­ként ma már a francia—angol leszerelési ja­vaslat kérdése is szőnyegre került. A legilletékesebb politikus ma a legilleté­kesebb hatalom képviselőjével tárgyalt. Boncour, Franciaország miniszterelnöke, Neurath-tal, a német külügyminiszterrel beszélte meg a kérdést. Eddig Anglia, Franciaország és Olasz­ország csak egymás között tárgyalták meg a német fegyverkezési és a nagyhatalmak lefegyverkezési kérdését. Most végre oda érett már a helyzet, hogy Franciaország és Németország közvetle­nül is tárgyalhattak egymással. Genfi jelentések szerint a Boncourt Neu­rath közötti tárgyalások több mint egy óra hosszat tartottak. Boncour előadta az angol-francia ter­vet, amely szerint Németország kötelez­né magát arra, hogy négy éven át nem fegyverkezik és tűri, hogy titkos fegy­verkezését a nagyhatalmak nemzetközi ellenőrző szervei ellenőrizzék. Ennek el­lenében Franciaország ígéretet t­esz ar­ra, hogy ha Németország négy évig veszteg marad, a maga hadseregét a négy év eltelte után leszereli. A jelentések szerint Neurath „fenntar­tással“ elfogadta a tervezetet és visszauta­zik Berlinbe, hogy kormányától részletes utasítást kérjen. Történni tehát semmi sem történt, még. Neurath a Boncour szájából hallotta mindazt, amivel már hetek és hónapok óta tele van az európai sajtó. Nem utasította el a francia követelése­ket, hanem hazament, hogy » hozza’ az elutasítást. Mert valószínű, hogy Németország nem mehet bele ezekbe a feltételekbe. A Hit­­ler-rezsim azzal jött, hogy új külpolitikai irány vezetést hoz. Elég volt a Népszövet­ség és a nagyhatalmak gyámkodásából — mondotta a nemzetiialista külpolitika. Egyenjogúsítást ké­­lünk és az egyen­jogúsághoz való jogunkat elvben a nyu­gati hatalmak is elismerték, tehát­­ fegyverkezünk. Utóvégre nem lehet egy h­efélkis nemzettől megkövetelni, be­­vetkezési láz paroxizmusában­­. ... „ó fegyvertelen maradjon. Ezzel a hitleri külpolitikai szemponttal szemben most egy kissé kényelmetlen len­ne ígéretet tenni arra, hogy­­ négy évig nem fegyverkezni, sőt eltűrni, hogy nem­zetközi vizsgálóbizottságok hathavonként, az összes kaszárnyákba és katonai raktá­rakba bedugják az orrukat. Egyéb szempontból ezzel szemben­ Né­metország elfogadhatná ezt a fegyverke­zési egyezményt. Németország ebben a pillanatban és valószínűleg hosszú időn belül nem gondol háborúkra. A belső nemzeti ellenállás nem engedi, hogy ki­felé gondoljon és a külkereskedelmi for­galom leromlása sem engedi, hogy akár egyetlen piacát is valamilyen háború ked­véért feláldozza. Mindenesetre Neurath hazament és uta­sítást kért.­­ De nemcsak a németek és a franciák, hanem a többi államok is sűrűn tárgyal­nak egymással. Kánya magyar miniszterelnök tegnap Suvich olasz külügyi államtitkárral tár­gyalt hosszan és behatóan. Kánya ma is­mét pasával tárgyal. Boncour egyébként nemcsak a néme­tekkel tárgyal, hanem élénk tárgyaláso­kat folytat az olasz és angol delegáció tagjaival, továbbá Beck lengyel külügy­miniszterrel és Normann Davis-szal is. A SAJTÓ SZABADSÁGÁRÓL MÉG MINDIG SZÓNO­KOLNAK Egyébként Genfben tegnap a Népszö­vetség politikai bizottsága ülésezett. Ezen az ülésen De Tessan francia kiküldött beszélt, aki kifejtette, hogy a sajtó a béke munkájában jelentős szerepet visz és nagy eredményeket ér el. A sajtószabadságot — mondotta a dele­gátus — Franciaországban a polgári jogvédelem lényeges előfeltételének tartják. Az igazságtalanságot, szerinte, nem lehet másképpen helyrehozni, csak úgy, hogyha a sajtó a rosszat őszintén és leplezetlenül feltárja. A sajtósza­badság útján orvosolni lehet azt a tért, amelyet a rossztól az egyén és a nem­zet elszenved. Milyen szépen és okosan beszélnek a Népek Szövetségében a sajtószabadságról, így beszélnek, ha együtt vannak. ha kü­lön „tevékenykednek“, akkor egész más­képpen beszélnek,­­ egész másképpen cselekesznek. A béke és a sajtószabadság Paul Boncour egyórás tanácskozáson közölte a német külügyminiszterrel az angol-francia leszerelési javaslatot Neurath nem utasította el a feltételeket, hanem visszautazott Berlinbe, hogy utasításokat kérjen Parlagi szervezkedik Nagyvárad szeptember 30. Hosszas huzavona után Parlagi szín­igazgató végleg megkapta a Kolozsvár— nagyváradi színtársulat koncesszióját s így hozzáfoghatott a társulat megszerve­zéséhez. Eddig a következő neves és is­mert színészeket szerződtette: Pataki Mik­lós drámai hős, Pogány Irén drámai hős­nő, aztán Tóth Elek, Forgács Sándor és felesége, Balázs Samu, Miklósi Margit, Tompa Béla, Benes Ilona, Mészáros Béla, Erényi Böske stb. Az előadásokat két hét múlva kezdi meg a színtársulat, amelynek működése elé Kolozsváron és Nagyváradon egyaránt nagy várakozással néznek.

Next