Bukaresti Lapok, 1933. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1933-10-22 / 242. szám

10. oldal varjuk tüzes pontja idegesen bolyongott a bokrok között. A fiatalasszony végre felállt, sárt vett a nyakába s lement a kertbe. Az öregek biztató tekintettel követték.­­­r Hajnalban a kis vasúti megálló váró­termében találkozott össze a három test­vér. Gyalog jöttek, szép aranyzöld éj­szaka volt. Meghökkentek, mert egyik sem tudta a másikról, hogy elutazik A legidősebb érkezett először, utána a kö­zépső, — mikor meglátta — visszalépett az ajtóból és fel-alá sétált a perronon. Végül jött a legkisebbik. Ő búcsúzott legtovább az anyjától. A perronon bele­ütközött a középsőbe. Már-már tovább­ment, de hirtelen megfordult és odalépett a bátyjához: — Te is utazol, Bálint? — kérdezte — Muszáj, — mondotta zavartan — nyolc nap vissza Amerikába. — Pedig itt kellett volna még marad­ni egy kicsit, az öregek, ha nem is mu­tatják — nagyon odavannak. — Hát!... majd máskor... majd jö­vőre. . Na és... mi van Sándorral? — Benn van a váróteremben. — Menjünk be hozzá. — Hát menjünk. A legidősebb, a jávai orvos álmélkod­­va meredt rájuk. Leültek mellé. — Utazol? «­­ — Utazom. A legkisebb, a legbátrabb végre ki­mondta: — Valamelyikőtöknek tulajdonkép­­­pen vissza kellene fordulni! Vessünk vé­get ennek az ostobaságnak. Aki itt akar maradni, akinek a legfontosabb, marad­jon itt. — Nekem holnapután este feltétlenül Párisban kell lennem. — mondta a jávai orvos. — Ott van randevúm egy kollé­­gámmal, akivel visszautazom, nem hagy­hatom a kórházat__ — Én sem maradhatok, — mondta a »detroiti mérnök — vár a munka. Direkt erre a napra jöttem és ... de talán te — és a legkisebbik felé bólintott. •— Én? — Sajnos, nekem nem lehet, választások előtt állunk, szükség van minden torokra. Hallgattak. r—1 Párison át utazol? — kérdezte a kö­­z­épső a legidősebbet. — Igen. “ Akkor egyféle megyünk valamen­­­n­yien — mondta a legkisebb. A vonat befutott. A perronon a három fszivar három füzes pontja most már egy­­­más mellett piroslott. Találtak egy üres füskét és elhelyezkedtek benne. Párisban négy napot töltöttek. Éjjel­­i nappal együtt voltak, egy pillanatra sem engedték el egymást. Az ötödik nap reg­gelén kemény, férfias, testvéri ölelkezés­sel búcsúztak el egymástól. A hosszú úton külön-külön felidézték a jelenetet, amely az asszonnyal a sötét kertben ös­­­szehozta őket. Kedves volt, jó volt, sőt tapintatos is, — nem beszélt arról, amit mindnyájan éreztek és tudtak, — de itt volt a pillanat, amikor el kellett dőlnie mindennek, ők is azt akarták, hogy el­dőljön. De mikor várták, hogy minden megfeszüljön bennük, hirtelen elenged­ték. Valahogy egy csapásra mesterkélt­nek és naivnak érezték az egész szituá­ciót, az asszony ijedt, meleg fecsegését, bűnbánó, rezervált felajánlkozását, a tíz­éves engesztelhetetlen harcot, sőt magát a szerelmet is. Ennél még az is több, ha valaki Jává­ban bennszülötteket gyógyít, Detroitiban autót gyárt és Londonban tömegek bol­dogságáért rontja a tüdejét. S a három fiú nem is annyira a testvé­ri szeretettel, mint az alkotó férfi szoli­daritásának érzésével hidalta át a sok­ezer mértföldes távolságot, amely eddig elválasztotta őket. Német zeebszótárak A német szavak is latin (magyar) be­tűkkel szedve. Lingtm. Schenk: Kézi széfé­ j fi rak, 16 o, mindkét rész egy­bekötve Lei 120 Magyar—német rész, külön kötve Lei 45 Német—magyar rész, külön köt­ve Lei 45 Schrittof: Német látoat zseb­szótár, 12», két rész egybe kötve Lei 45 Lingua: Német lilipu* zseb­­szótárak, 32» a Magyar—német rész, külön kötve Lei 45 Német—magyar rész, külön kötve Lei 45 Brassói Lapok kön^osztályáb­an I FINT­A­ ZOLTÁN: Kis őszi chanson A muskotályfürt pirulva érik s szüretet vár az ág is az ürmön. Az esztendőnek vén trombitása takarodót fuj az őszi kürtön. Fejünk fölött a déli napfény ködöt s borongást taligázik — s mundérjukról a fák is dobálják a nyár vitézi medáliáit. Temető és szőlőhegy közt botlik, botorkázik az, ki erre ért el — s piros lombokban huhog a kérdés: lesz-e még szőlő, jó, lágy kenyérrel?. E.B Autósok! El akarja adni autóját? Vásárolni akar alkalmi áron egy autót ? Hívja fel a 224/09 számú telefont GAMJi­L K­tipik­ Búiéi?. TaUe Joncscu 46. Kérjük, forduljon teljes bizalommal hozzánk mindennemű autó vételi és eladási ügyben. W A vaj és az alkohol hizlal, a hideg fürdő Az egyes ételek tápértékéről tartott előadást E. G. Dodds professzor, a lon­doni egyetem biokémia tanára. Megállapította többek között, hogy a húslevesnek és az osztrigának nagyon kevés a tápértéke. Erősen hizlal a vajas­­kenyér és az alkohol. Ha valaki egy tu­cat osztrigát megeszik, ezzel körülbelül 88 kalória táperőt kap. Abban a kis sze­let vajas kenyérben, amit az osztrigához eszik, több mint száz kalória tápérték van A vaj a legtáplálóbb étel. Egy félkiló vaj 3600 kalória. Az alkohol kalóriatartalma igen ma­gas. Három pohár száraz coctail kalória­tartalma azonos két karéj vajaskenyéré­vel, egy nagy pohár wisky tápereje pe­dig annyi, mint három kemény tojásé. Ezután a fogyás lehetőségeiről érteke­zett a professzor. Helyteleníti a leggya­koribb fogyasztóm­ódszereket, melyek nem érnek semmit. Forró fürdő segítsé­gével hiába akarunk lefogyni, a masszázs csak a masszőr testsúlyát apasztja. Ez­zel szemben a hideg fürdő valóban fo­gyaszt. Öt percig tartó fürdőzés 16 Cel­sius vízben körülbelül 70 kalória veszte­séget okoz. A testmozgás sem fogyaszt, ha nem kapcsolják egybe rendkívül szi­gorú diétával. Egy pint sörnek annyi hizlaló ereje van, hogy csak egy félórás nagyon erős sportolással lehet leadni azt a súlyt, amit egy pint sör az ember test­súlyához ad. Egy pohár pezsgő hizlaló­­erejének ellensúlyozására tíz percig kell nagyon erős testmozgást végezni. Egy nagyobb szabású angol bankett után, ha valaki le akarja adni a lakomán beszer­zett súlytöbbletet, öt és fél óra hosszat kellene tornásznia, vagy ötször meg kel­lene másznia egy több mint száz ínélt­­magas dombot, vagy esetleg ötven órát kellene hideg fürdőben töltenie. 1993. október 22 Gyomorsav és puskapor Sir Basil Zahar­off állítólag mégsem halt meg, csak haldoklik. Sőt lehet, hogy nem is haldoklik. Ahogy Huckleberry Finn és Sawyer Tamás végignézték a tu­lajdon temetésüket, Sir Basil többször gyönyörködhetett a nekrológjaiban. A gyászcikkek általában hízelgők és tisz­teletteljesek voltak. Bizonyos mértéken túl az újságírók, akiknek tollát a közön­ség regényes ösztönei vezetik, már önzet­lenül tisztelik a pénzt és érdek nélkül hajtanak főt a hatalom előtt. Sir Basil anekdotákat olvasott a nekrológokban, amelyek hol hitelesek voltak, hol együ­gyű rögtönzések, de az öreg ember szo­ros tekintete egykedvűen szaladt végig a nyomdaf­estékes sorokon. Bizonyos szá­mú millión túl az ember elveszti érzékét a humor iránt, csak a tények érdeklik, a meztelen, csupasz tények és csak az tény, ami ezres bankókban kifejezhető. Sir Basilnek számtalan milliója volt. Azt írták róla: az utóbbi ötven év leg­nagyobb kalandora. A kalandort a mi ponyvaregényeken iskolázott képzele­tünk vakító fehér plasztronos, szikrázó gyémánt inggombos „érdekes férfinak“ látja, aki a puszta megjelenésével szen­zációt kelt. Ezek a műkedvelő kalando­rok. Casanova elég szép férfi volt és nyo­morultul halt meg, mint egy csehországi főúri kastély öreg ingyenélője, könyvt­ir­­talan könyvtárosa, akinek kopottas frakkját jókedvű inasok néha, tréfából leöntöttek pecsenyezsírral. Ami kevés pénzt életében összeszélhámoskodott, a nőkre költötte, akik, állítólag önzetlenül szerették. Az olyan kalandor, aki szereti az életét és szereti a kalandokat, nem viszi semmire. Nem tudom, hogyan festett fiatal ko­rában Sir Basil Zahar­off, nekünk már csak az öregkori képe került a kezünkbe. Gyakran lehetett látni az illusztrált la­pokban a kapuk­halai maharadzsa tár­saságában. A maharadzsa sem éppen apollói jelenség, de Sir Basil még emel­lette is siralmasan festett, kopasz, mell­ette, görnyedt öreg róka, nyugodtan ki­állhatna az utcasarokra koldulni, ha nem volna vagy másfélmilliárd tulajdo­nosa. Az arcképén látszik, hogy gyomor­bajos, nem tegnap óta, hanem talán már gyomorbajosnak született. Pezsgőt soha­sem ivott, az osztrigát és tengeri rákött bizonyosan utálta, az elzászi libák nem az ő számára termelték a strassburgi li­bamájat, a szép asszonyokat csak rek­lámcélokra használta. Az emberi termé­szet irgalmatlan és gonosz matematikája szerint pénze, sok pénze csak olyan em­bernek van, akinek a pénz egy darabban kell és esze ágában sincs felváltani. Sir Basil Zaharoff utált mindent, amit pénz­ért kapni lehet, neki csak pénz kellett, mint Dosztojevszki sihederének, az a tu­dat, hogy ha akarja, megvásárolhatja a világot. A fél világot csakugyan megvá­sárolhatta volna. Azt mondják, szeretett kártyázni, ez volt az egyetlen szenvedélye. Citroennel, az au­tókirállyal kártyázott a Riviérán és Demw­lie-ben és néha elvesztett fél­millió frankot. Körülbelül olyan termé­szetű izgalmat okozott neki a játék, mint ideges embernek a patience. Palotája van Párisban az avenue Hoche-on, ahol, csupa elegáns palota van és az övé nem feltűnően szebb és elegánsabb, mint a szomszédjáé, akinek ötszáz­ad annyi va­gyona sincs. Bizonyos mennyiségen túl a pénz vásárlóereje megszűnik, a vagyon merő jelképpé válik, ahogy bizonyos in­tenzitáson túl az ember nem érzi az öröm- vagy fájdalomérzet fokozódását. Villája Monte Carlóban nagyon szép vil­la, de három-négy kilométernyire tőle Maeterlinck lakik, a belga költő, aki írással szerzett pénzéből még sok­kal pa­­zarabb villát vásárolt. Nem jó üzlet mil­liárdosnak lenni; az ember ráfizet a saját vagyonára, kevesebbért ugyanannyit kap. Európa titokzatos emberének nevezték. Nem tudjuk, mi volt benne titokzatos. Mindenki tudta, soha senki sem cáfolta meg, hogy a világ leggazdagabb embere. A vagyon nem titokzatos, olyan egysze­rű és áttekinthető, mint egy számtani példatár. Kétszer kettő négy, kétszer két milliárd négy milliárd. Ha úgy tetszik, titokzatos, hogyan él meg egy négytagú család évi húszezer lejből. Évi ötmil­lióból gyerekjáték megélni. A közvéle­mény titokká, mitológiává dagasztotta a milliárdos vagyon mázsás, tenyeres-tal­­talpas valóságát. Az emberek suttogva, mint valami államtitkot adták tovább Sir Basil életrajzi adatait, mint valami főbenjáró államtitkot. Nyolcvanhárom évvel ezelőtt született Konstantinápolyban. Első ifjúságát lé­zengőnél és ácsorgással töltötte, termé­keny, gazdag, levantei lézengéssel, amely olyan, mint a félretett és kamatoztatott napfény. Volt tűzoltó, cipőtisztító Athén­ben, aztán ezt az állását is elveszítette. Szerencsére kéznél vol egy gazdag és befolyásos nagybácsi, valóságos hotel­portás­. A portás bemutatta Mister Vi­ckersnek, az angol Kruppnak. Harminc­öt éves korában kezdődött a karrierje. Beállt utazónak Vickersékhez. Élete egyetlen szerelmi kalandja csinált belő­le nagy embert. Meghódított egy boldog­talan Bourbon hercegnőt, aki unta az urát. A boldogtalan hercegnő harminc­millió fontos megrendelést szerzett a spa­nyol kormánynál Vickersék számára Azóta nem történt vele semmi különös, minden évben szerzett néhány milliót, voltak rossz évek, amikor csak kettőt­­h­ármat keresett, volt év, amikor két-há­­romszázat. Kitartott eredeti foglalkozása, a fegy­verszállítás mellett. Egész életében fegy­vert szállított, ágyút, puskaport, gép­fegyvert, karabélyt. Ha Bolíviában for­­radalom volt, az utcai harcokat folytató új elnök másnap már az íróasztalán ta­lálta Sir Basil Zaharoff ajánlatát, ha a boxerek fellázadtak, Sir Basil fegyvert szállított mindenkinek, a boxereknek és azoknak, akik leverték a lázadást. lord Beaverbrock, az angol újságkirály, azt mondta róla: „Sportja a nemzetek sorsa és titka a nagyhatalmak titka." Sir Ba­sil azonban nem volt sportember és csak az olyan titkot tartotta megjegyzésre méltónak, amely pénzt jövedelmezett. Az utóbbi években állítólag már nem foglalkozott üzletekkel. Valószínű azon­ban, hogy nem unatkozott. Ekkora va­gyon rendkívül szórakoztató. Az ember elkezdi számlálni a millióit. Az ezredik­nél elalszik és másnap, mikor felkel, uj­­ra kezdi. H. A. SIGRID UNDSETs Kristin Lavransdatter A század nagy regényei közül Sigrid Undset háromrészes alkotása, a „Kristin Lavransdatter“ a legelsők között áll. Sigrid Undset ezzel a regénnyel a világi irodalom legjelentősebb egyéniségei kö­zé emelkedett és pozícióját erős kézzel, erős szívvel tartja. A háromrészes re­génynek második kötete jelent meg az áldozatkész és művészi érzékű Káldor Könyvkiadó kiadásában. Hajdú Henrik kitűnő fordítása és a kiadó ízlése szép külsőt és belső értéket ad a magyar Krisz­tinnek is, akinek kemény, erős lelkét szivszorongva ismerjük meg és lélegze­tünket visszafojtva követjük romanti­kus emberi útján. Egy asszonyt isme­rünk meg, az Asszonyt, aki nemcsak sze­retni és szenvedni tud, hanem akarni­­a és akaratát keresztül tudja­ hajszolni minden poklokon át. Gyönyörű olvas­­mány ez a könyv: a női lélek finom és értékes könyve, az asszonyi szív kálvá­riájának meséje, a Nobel-díj igaz érté­ke, az irodalom igaz kincse, a könyves­polc igaz szenzációja. Kristin Barrans­­datter mesteri tollal megrajzolt figuráját és drámai erővel elmondott történetét minden magyar olvasónak meg kell is­merni. NOBEL ALFRÉD SZÜLETÉSÉNEK SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJA Október 21-én lesz 100 éve annak, hogy Alfred Nobel, a világhírű svéd­ ké­mikus és a dinamit feltalálója megszüle­tett. Mint ismeretes, Nobel Stockholmban született és végrendeletében megalapozta a még ma is létező Nobel-díjat. i

Next