Bukaresti Lapok, 1933. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1933-12-01 / 276. szám

SKäälll Egyes szám­ára 4 lé­ Magyarországon 20 fillér II. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1933 DECEMBER 1, PÉNTEK 276 SZÁM SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUCURESTI STRADA SFÂNTA M1NA No 9. SPRIN CALEA 2ALARASILORI - TELEFONSZAM No. 3­23-86 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 1.ywaf.7>V ELŐFIZETÉSI DÍJAK BELFÖLDRE HAVONKÉNT HAT­HOZ KÜLDVEl 80 LEJ.­­ MAGYARORSZÁGON NEGYED­­ÉVENKÉNT 14 PENGŐ — FGYES SZ AM­ARA 4 LEJ MA: LASSUK MAROSVASARHELYT! Hé, marslakók! Az államok kezdték. Mert váljon egyéb-e primitív cserekereskedelemnél az államok köz­ti kompenzációs áruforgalom? Átveszem a ser­téseidet, ha átveszed a fámat, küldhetsz ne­kem búzát, ha neked posztót küldhetek; nem m másodrangú szempont-e, hogy ebben a kom­penzációs kereskedelemben azért a pénz is sze­rephez jut, körülbelül abban a formában és minőségben, ahogy a Paris melletti Sévres-ben a Bureau International pincéjében őrzött pla­­tina-iridium rúdnak van szerepe mértékegysé­geink körül. Tudniillik, ha ez a rúd elveszne, csak a tudomány horkanna fel, a világ forog­na tovább keserű levében és megrázkódtatá­sok nélkül venne tudomást a misztikus rúd eltűnéséről. A káposztapiacon már bizonysá­got is­ tettek róla, mármint arról, hogy nem fontos, milyen értéket képvisel pénzben egy szekér káposzta, hanem már egyedül az a dön­tő, szekérnyi fát kap-e érte? Különben is a sévresi platinarúdon lévő két rovátka kölcsönös távolsága csak akkor jelzi pontosan a métert, amikor a rúd nulla fok hő­mérsékletű. S a világ gazdasági mértékegysé­géről, a pénzről, erről az értékjelző arányaid­ról már rég nem mondhatjuk el, hogy nulla foknyi hőerőre tudnék kiegyensúlyozni. A pénz hőfoka mélyen nulla alatt van, hozzá nem érhetünk, csak­ messziről imádtatja magát ve­lünk, mint egy pogány, hideg istenség. S éppen ezért nemcsak államok között van kompenzációs áruforgalomnak nevezett csere­kereskedelem, nemcsak a nagymihályi piacon váltanak be káposztára fát. A társadalom minden rétegében érezhető pénzhiány, amely egyrészt az értékeknek közvetlenül, a pénz megkerülésével való s ugyancsak értékekre szóló kicserélésére készteti az embereket, más­részt pedig az életnívó leszállítását vonja ma­ga után, eklatáns és csaknem döbbenetes meg­erősítését kapja napról-napra s mind kiáltóbb példákban az egyik utódállambeli napilap hir­detési hasábjain. Ez a lap bevezette az apró­hirdetések között a „Csere“-rovatot s a rubri­kában olcsó átalányáron ki lehet hirdetni, hogy mit mire tudok becserélni. Hát az em­berek hirdetnek is. S ezekből a hirdetésekből csalhatatlanul lehet összeállítani az étetstan­­dard általános romlásának, az értékek elérték­­telendésének s az egyes társadalmi rétegek deklasszálódásának statisztikai adatait. Ezer szerencse, hogy az erdélyi sajtó még nem ve­zette be ezt a rubrikát... Mert kiderül a rovatból, hogy az emberek­nek már csak élelmiszerre, ruhaneműre és szénre van szükségük s ennek ellenértékekép­pen autót, rádiót, gramofont, szőnyegeket, pré­meket, porszívót, képeket, könyveket és­­ munkát tudnak adni, szóval csupa luxuriózus dolgot. Iparosok hirdetik, hogy élelmiszerért ruhát készítenek, prémbundát adnak, festők képeket, építészek tervrajzokat, megszűnt üz­­­ek boltberendezés­ és árukészletül arastvá­­n­yokat tudnak becserélni ruhára s mi egyéb­re, apák az autóikat adják cserébe menyasszo­nyi kelengyéért, vagy bútorért, de autóra le­het szert tenni koksz és élelmiszer ellenében is, egy fekete női télikabát ellenértéke tizenöt métermázsa szén, szőrmekabátokat élelmiszer­ért lehet kapni, zongoráktól, harmóniumoktól, varrógépektől, örökégő kályháktól, gázkály­­háktól, komplett szoba berendezésektől, páncél­szekrényektől akarnak megszabadulni az em­berek, mindentől, amit a rideggé vált családi otthonban, a tönkrement üzletben nélkülözni tudnak. Csak az élelmet, a ruházatot, a fűtő­anyagot nem tudják nélkülözni. S eladják az asszony selyem télikabátját, vagy prémesbun­dáját, hogy a gyerekeket lehessen felöltöztet­­­ni s eladják a gyerekek csodalátó tekintete elől a bábszínházat és a karácsonyfa villany­­fényberendezését, hogy legalább a testük jól­­lakhassék •ön a munkaalkalom? Készül a nagy romániai nehézipari tröszt A helybeli vállalatok kiszorítják Skodáékat Bukarest, november 30. Néhány nap óta a legnagyobb titok­ban állandó tárgyalások folynak a fővá­rosban a Resica, Titán—Nadrág—Katán, valamint a kiskapusi és kudzsiri vasmű­vek képviselői között azzal a célkitűzés­sel, hogy egyetlen nagy vas- és acélipari trösztbe tömörüljenek. Beavatottak szerint arról van szó, hogy amennyiben ezeknek a nagy nehézipari vállalatoknak sikerül összefogniiuk, úgy az állam csak ezeknél a gyáraknál tesz megrendeléseket, sőt, állítólag, nekik adja át az eredetileg a piheni Skoda­­műveknek szánt hadfelszerelési megren­deléseket is. A hadseregnek szállítandó anyagot, amelynek értéke mintegy hat­­vanmilliárd lejre rúgna, több évre osz­tanák fel. A kiskapusi és karzsűri művek kézi­fegyvereket és a hozzájuk való muníciót szállítanák, míg a Rasica és Titán-Nadrág- Kalán mozdonyokat, ágyukat, hidakat, robbanóanyagot és különféle vas- és acél­alkatrészeket gyártana a hadsereg szük­ségleteinek fedezésére. A szóban forgó nagyvállalatok közötti tárgyalások, értesülésünk szerint, kedvező mederben haladnak s remény van, hogy a megegyezés létrejön. Ebben az esetben ezek az erdélyi üze­mek hamarosan teljes gőzzel ke­z­lené­nek dolgozni, aminek, szociális szem­pontból üdvös kihatásai volnának, leg­alábbis — egyelőre. Választási események Ismét összeveszett a Maniu- és a Vajda-csoport ,á­ ea volt államtiák­ár személye­síi az ellentétet Kolozsvár, november 30 A nemzeti­ parasztpárt erdélyi tarto­mányi végrehajtó bizottságának kedden délelőtt Kolozsváron megkezdődött ülése, elméletben az egyetértés és összhang, a gyakorlatban azonban a további széthú­zás és viszály jegyében folyik. A dél­előtti ünnepélyes megnyitáson és a ban­ketten Popovici és Maniu úgy üdvözölték Mihalachét, a párt új elnökét, mint aki­nek a személye a helyreállt egységet és fegyelmet jelképezi. Ennek aztán éppen az ellenkezőjét árulta el az esti érdemle­ges ülés, amelyen a­ Maniu- és a Vajda­­pártiak ismét hajbakaptak a jelölések ügyében. A tartományi végrehajtó-bizottsági ülésen Popovics Mihály volt igazságügy­­­miniszter elnökölt. Megnyitóbeszédében azt hangoztatta, hogy nem volt semmi al­kotmányos ok, amely szükségessé tette volna a Vajda-kormány távozását, hanem az uralkodó és a nemzet közé furako­­dott illetéktelen elemek összeesküvése idézte elő a bukást. Ez a mesterkedés vesztét jelenthetné az államnak s ezért az egész ország egy emberként támad fel ellene. Egyébként úgy Vajda, mint Maniu, az alkotmányos élet visszaállításáért harcoltak s csak módszerbeli eltérés volt közöttük. Mél­tatta ezután Mihalaehe szerepét s tömö­rülésre szólította fel a párt tagjait az új elnök közül, aki Mani­u és Vajda osztat­lan támogatását élvezi. Mihalaehe nagy expozéban fejtette ki Ami az egészben a legmegdöbbentőbb: a hi­ndu­ tárgyak értéke nem áll arányban a kere­sett tárgyak értékével. Az emberek egyszerű­en odaajándékozzák azt, amijük még van, azért, amire szükségük van. Élelmiszerre szük­ség van, de pénz nincsen, ellen­ben a falon ké­pek függnek, könyvszekrényekben könyvek sorakoznak, a szoba sarkában zongora gyá­szol: képet, könyvet, zongorát adok élelmi­szerért. A vállalat tönkrement, a lányom ho­­zn­án a párt programját, amely egyrészt a nemzeti eszmén, másrészt pedig a pa­rasztság védelmén alapszik. A párt ren­díthetetlen híve a királyságnak, de kikü­szöbölendőnek tartja a király és nemzet akarata közül az élősdi elemet és a titkos erőket. Szükségesnek tartja továbbá a miniszteri felelősség bevezetését, de ezzel szemben szabad kezet követel a kor­mányfőnek. Általában szükséges az al­kotmány módosítása. Ami a pénzügyi p­olitikát illeti, a párt alkalmas időpont­­on megvalósítja a lej restabilizációját. A délutáni banketten, amelyen kétszáz személy vett részt, Maniu hosszas po­hárköszöntőben magasztalta Mihalachét, mint aki a regáti politikusok közül egyedül értette meg az erdélyi szellemet. Ő is hangoztatta a párt királyhűségét, de kijelentette, hogy az erdélyi román­ság előharcosai nem azért szenvedtek, hogy a nemzet sorsa azoknak az embe­reknek a szeszélyeitől függjön, akik a trón köré lopakodtak és meghamisítani akarják a király hazafiasságát és munka­erejét. Meg kell változtatni az alkot­mányt és szociális igazságot kell tenni. A tósztra mondott válaszában Mihala­­i.de arra mutatott rá, hogy a párt legköz­vetlenebb feladata a belső szervezettség és fegyelem helyreállítása. Erre a dél­utáni ülés mindjárt meg is adta a fejele­tet' TILE A ELI­EN ügyét sorban a három kizárt képviselő vették vitába. A bizottság egyhangúlag megállapítot­ta, hogy Bolla Zakariást, Lázár Ilié­t és Leucufiát a tartományi szervezet nem zárta ki s ennélfogva most is a párt tagjainak tekinti. A három kép­viselő rögtön meg is jelent az üléste­remben. Popa Augustin Maniu-párti tag ezután hosszas beszédben követelte, hogy mi­után Maniu badacsonyi programját a párt magáévá tette, mindazoknak, akik szembeszálltak azzal, most le kell von­­niuk a következményeket. Popovici el­nök kérte a bizottságot, hogy ne szemé­lyeskedjenek, de ez a felhívás se­m hasz­nált, mert rögtön a 18 tagú jelölő­bizott­ság kiküldése és az ülés berekesztése után a Maniu-csoport tagjai külön érte­kezletre ültek össze s kimondták, hogy amennyiben a bizott­ság jelölni fogja Tilea volt miniszter­elnökségi államtitkárt, úgy a Mam­u­­csop­ort testületileg visszautasítja a maga jelöltetését. Másrészt a Vajda-pártiak is külön ta­nácskozást tartottak és azonosították magukat Tileával. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a volt állam­titkár legyen a szeben megyei listaveze­tő, különben ők sem engedik magukat jelölni. A súlyos ellentét a ma délelőtti ülésen is viharzott, de eddig még nem sikerült megbékíteni a két csoportot. apróhirdetései között — s mennyi ilyen hirde­tési rubrika van szerte a világon! Az élet fel­tartóztathatatlanul romlik tovább, Valparaiso­­ban épp úgy, mint Odesszában, Madridban, Prágában, vagy Montreálban s mindenki ártat­lannak vallja magát benne. Menthetetlenül rossz ez az élet s elodázhatatlanul be kellene cserélni valami jobbra. Tán mégis volna erre mód?... Hé, marslakók! Nem cserélnénk pla­nétát? A délutáni ülésen, amelyen nem vett részt sem Mihalaehe, sem Maniu, első­zománya is elúszott s most férjhez menne a lány, de kelengyéje, bútora nincsen: ha az au­tót eladom, keveset kapok érte, de talán akad ember, akinek autó kell s nem tud venni, mert üzletéből a kelengyét, vagy raktárából a bú­tort nem tudja eladni? Fantasztikus árnyékot vet korunkra és gaz­dasági viszonyaira ez a cserekereskedelem, akár államok űzik egymás közt, akár a lap

Next