Bukaresti Lapok, 1934. január (3. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-01 / 1. szám
[n Egyes szám ára 4 fej Magyarországon 20 fillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUCURESTI. STRADA SFANTAM 1NA NO 9. (PRIN CALEA CALARA LILORI - TELEFONSZÁM ■ NO. 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP III. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1934 JANUÁR 1. HÉTFŐ ELŐFIZETÉSI DÍJAK BELFÖLDRE HAVONKÉNTI HÁZHOZ KÜLDVE) 80 LEJ. MAGYARORSZÁGON NEGYEDÉVENKÉNT 14 PENGŐ. EGYES SZÁM ARA 4 LEJ. 1. SZAM MA: LÁSSUK KOLOZSVÁRT! Politikai Ultizik véres ujjlenyomatai Románia ujesztendejének arculatán A Vasgárda terroristái a szinaiai vasútállomáson meggyilkolták Duca miniszterelnököt A politikai gaztett az egész országban egységes részvétet és megdöbbenést váltott ki € 53 osti om #ll«sp © É ® i .......■ [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] —pH———— — —" Egyelőre Anghelescu vette át Daca örökét !»r«»lfil3BBBa4&ció «az ország méipié Baez Bukarest, december 31 Igaza, keserűen igaza lett a valenii tudósnak, Jorga professzornak és volt miniszterelnöknek: Romániában eluralkodott a revolver politikája, amelyet pedig eddigi modern államélete folyamán balkáni helyzete ellenére sem ismert az ország. Annyira eluralkodott, hogy az első kísérlet, __ amellyel most az új liberális kormány igyekezett elfojtani, már elkésettnek bizonyult, s a kormány feje, Duca miniszterelnök, életével lakott ezért a késedelemért, a veszély felismeréséért és leküzdési szándékáért. Egy vasgárdista diák pénteken este a szinajai pályaudvaron négy revolvergolyóval és ráadásul egy kézigránáttal meggyilkolta Duca miniszterelnököt. Még két társa segédkezett neki. A gyűlölködésnek az a mozgalma tehát, amelynek egy rendőrfőnök, a jasi rendőrprefektus lelövése volt az első fegyverténye s amely ebből a megtorlatlanul maradt, sőt feldicsőitett merényletből nőtte ki magát, eljutott a kormányfő cinikus, hidegvérrel való lepuffantásáig. Olyan vakmerővé vált, hogy már ettől sem riadt vissza. Úgy fejére nőtt a kormányzatnak, hogy Jasitól — inte — eljutott Szinajáig, mintegy jelképezni akarván azt, hogy állam lett az államban s hogy nem hajlandó magát megrendszabályoztatni, az államélet törvényeinek alávetni. Ellenkezőleg: jogosultnak érzi magát felülbírálni és megtorolni a kormányzati ténykedéseket, sőt azok indító okait is, ha azok nem szolgálnak előnyére, nem ismerik el beképzelt prepotenciáját, mindenhatóságát. Saját, külön államfelfogása lett, saját, külön politikája, amely makacsul szembehelyezkedett a hivatalos politikával s nyíltan revolvert szeglett neki, amikor az beteltnek találta a poharat, elértnek a türelem határát s elhatározta a leszámolást. Zelea- Codreanu Cornél, a „kapitány“, nyomható a jelenlegi kormány uralomra jutásakor, amikor felvetődött a Vasgárda feloszlatásának a gondolata, nyíltan kijelentette, hogy amennyiben tényleg sor kerül szervezete betiltására, tízezernyi kár nem lesz gyenge ahhoz, hogy revolvert rántson... Nyíltan megfenyegette a kormányt, bejelentette a terrort. S amint látjuk, a vasgárdista fenyegetés valóra vált, az anarchia újból felütötte fejét s kioltotta a miniszterelnök életét. Beigazolódott ezzel a megdöbbentő szinajai merénylettel, hogy a Vasgárda valóban veszély, sokkal nagyobb veszély, mint aminőnek látta és beállította, amikor rászánta magát betiltására, megsemmisítésére. Az a goethei gonosz szellem, amelyet — miután felidézték és melengették — nem lehet egykönnyen visszaszorítani, elhessegetni. A román kormányzat a bűvészinas sorsára jutott, s ezt szimboizálja most Duca miniszterelnök tragikus végzete. Az ő személyében bosszulta meg magát megrázó módon az a mesterkedés, amelyet az előző kormányok, a román kormányzat a közelmúltban a szélsőjobboldali szervezetek s köztük a Vasgárda becézgetésével űzött. Nehéz pontosan megállapítani, hol, mivel kezdődött. Egyik főállomása azonban Nagyvárad volt ennek a balvégzetű politikának és taktikázásnak. Felkarolták, buzdították, a túlzó hazafiasság mákonyával fanatizált jobbszélső elemeket, köztük a diákság jó részét jó eszközt láttak benne a baloldal s különösen a felekezeti és nemzeti kisebbségek ellen. Aszerint, amint le kellett vezetni bizonyos felgyülemlett keserűségeket, elégedetlenségeket, munkába állították s mindenképen gyámolították ezeket az anarchikus szervezeteket. Mintegy a cárizmus régen levitézlett módszerei szerint. Aztán amikor ez a sötét szellem túlontúl felszabadultnak kezdett mutatkozni, próbálták — akár a goethei bűvészinas — féken tartani, kordába szedni. Tessék-lássék be-betiltották már kétszer is, de mihelyt szükségesnek látták, Tisza szabadon engedték. Mi több, a Vajda-kormány fokozott pártfogásába vette, felhizlalta, vasúti szabadjeggyel és passzpartuval, meg busás szubvenciókkal látta el. Ugyanúgy ,mint a cárizmus a „fekete százakat“. A eurizmussal és a Vasgárdával adagoltalak szánalmas és fatális politikai elgondolásaik és meglátásaik szerint az antiszemitizmust a kisebbségellenességet, ezekkel akarták sakkban tartani a baloldalt, a kommunizmus állandóan falra festett, de valójában fiktív veszélyét. Ez a játék azonban újabban már nem ment. A felidézett és nagyra nevelt jobboldali s lényegükben anarchikus erők legszámottevőbb része, a Vasgárda, nem akart többé pórázon járni. Eltépte azt s vadul a saját, még zavarosabb feje után akart indulni. Ezúttal komolyabban kellett nekilátni a megfékezésének, megszelidítésének. Jött a liberális kormány s egyrészt programja, másrészt vállalt kötelezettsége értelmében most már harmadszor, betiltotta ezt a veszedelmessé túlságosan önállóvá, önfejűvé és terrorisztikussá vált mozgalmat. Erősebb kézzel fogtak a dologhoz, de a régi megfékezési módszer ezúttal már hatástalannak bizonyult. S az történt, hogy azon a napon, tegnap, amikor az utolsó vasgárdistát is kiengedték Jilaváról, este 9 órakor Szinajában eldördültek a halálos lövések — válaszképen. Addig melengették, addig kényeztették az előző kormányok, amíg a Vasgárda most politikai eszközből politikai tényezővé lett. A jobboldali terror élcsapatává, amely nem akar urat ismerni maga fölött, amely hatalmi tudatának részegültségében magát tartotta az igazi államérdekek és nemzeti célkitűzések hordozójának, megszemélyesítőjének. Az ifjúság szédilgetéséből a belföldi kezelési módszerek és a külföldi hatások folytán nagy állami és társadalmi veszély lett, komoly veszedelme nemcsak annak az átkos taktikázásnak, amely azzá nevelte, hanem az egész parlamentáris kormányzati rendszernek. Duca miniszterelnök szörnyű halála azt a tragédiát jelképezi, amelyet a felelőtlen elemekkel való könnyelmű mesterkedés és kárhozatos játék indított Románia alkotmányos, parlamentáris, demokratikus életére. A nagy képzettségű, kiváló államférfi személyében a feleszmélés, a demokraták védelmében való elszánt sikraszarras ügye kapott halálos csapást, de meg nem halt. A felvilágosodottságáért, puritán szerénységéért és valóban szabadelvű világnézetéért méltán általánosan nagyrabecsült politikus ravatala, memento, kiáltó figyelmeztetés mindazoknak, akiknek kezeibe az állam kormányzása adatott, hogy a demokráciával és az alkotmányossággal összeférhetetlen módszerekkel való örödögi játék rendszerének egyszers mindenkorra el kell tűnnie, ha ez az ország nem akar a sötét erők prédájává válni. A liberális párt elnöke életével áldozott a demokrácia ellenségeivel folyó sorsdöntő harc világfrontján, J DUCA J II