Bukaresti Lapok, 1934. január (3. évfolyam, 1-23. szám)
1934-01-24 / 18. szám
^ÍŐK-KIADÓHIVATAL * Sár. r?ubalarloy ?. (Tímár is.)LÁSSUK KOLO SZERKESZTETTE ! NEMES FERENC— > Kolozsvár legöregebb asszonya Riport a 101 éves öreg Rosenfeld aki Petőfi Sándort vándorszínész korában játszani látta... Régen élénkebb volt a világ!“ — mondja a Kolozsváron élő matróna, aki jól emlékszik még a szabadságharcra és az első vonatra ELŐSZÓ Jöjjön, Rosenfeld néni, hadd mutassam be magát a B. L. olvasóinak. Ritka öregasszony, aki 101 éves korában ilyen frissességgel csevegjen gyermekkori élményeiről. Jöjjön, csak jöjjön! Sose szégyenkezzék, hogy a neve az újságba kerül. Kezeskedem, hogy — kissé későn bár, — de népszerű lesz. Alig hiszem, hogy akadna még magán kívül valaki széles e világon, aki Petőfi Sándort, fiatal, szépreményű siheder korában, mint vándor-truppal kóborló színészt játszani látta volna... Nem is a 101 évét csodálom, kedves Rosenfeld néni, hanem inkább azt a műélvezetet irigylem, hogy a költőt — aki az egykori feljegyzések szerint ugyan csapnivalóan rossz ripacs trolit — a teátrumban deklamálni hallotta! Színpadon, amelyet nem modern reflektorok, hanem pislákoló, gyatra mécsesek és serengő faggyúgyertyák világítottak meg! Mennyi minden történt azóta! Függetlenül az elmúlt és a jelen század politikai eseményeitől, maga sem ült tetten, amíg eljutott odáig, hogy néhai kiwi birtoka haszonélvezetiének jóvoltából szent tétlenségben töltse napjait. Tizenkét gyermeket nevelt fel, akik közül csak egy van életben. Jelenleg — várjon csak, pontosan feljegyeztem — 28 unokája, 37 dédunokája és 8 ükunokája van, hogy csak a „legszűkebb" családját említsük ! Még jó, hogy nem magának kell eltartani őket...! Mert manapság még címei jóval kisebb családok is « megsemmisüléssel viaskodnak — és alul maradnak a küzdelemben. 1934 van! Amikor maga, mint 8 éves kislány, Petőfit játszani látta, 1841-et írtak ... Régen nem volt színházban, kedves Rosenfeld néni! A KÖLTŐ RAJONGOTT A LIBAMÁJÉRT ... Iparkodom a 101 éves matróna szavait hitelesen visszaadni, úgy, ahogy mondta. Szives engedelmével és utólagos jóváhagyása reményében azonban mellőzöm a kissé „keleties“ akcentust, mert az érte Jiem rovására menne... — Akkoriban Ungváron laktunk. Kétszer vendéglőnk volt, a hídon túl, abban a b% házban, ahol a színészek játszottak. Volt ugyan ott más vendéglő is, de mindnyájan hozzánk jártak kosztolni! Ízlett nekik a főztünk! Kosztosaink között volt Petőfi Sándor is, akit kollégái sokat hecceltek, mert a libamájat szörnyen szerette ... Kedvenc csemegéje volt! Ha csak szerét ejthette, mindig azt falatozta...! — Emlékszem, hogy az egyik színész egyszer vacsora közben rákiáltott Petőfire . — Sándor, Sándor, miért eszel annyi libamájat? — Barátnőimmel sokat forgolódtam a „Bühne"-n és az öltözőkben, ahol a színésznők csinosították magukat. Egyszer végignéztem egy előadást, amelyben Petőfi is szerepelt. Már nem tudom, hogy milyen darabot játszottak. Emlékszem, hogy mindegyik elszavalta szépen mondókáját... — Magyarul beszéltek. Azután lejöttek hozzánk vacsorázni... A „MUSZKA KIRÁLY“ KATONÁI Mondanom sem kell, hogy Rosenfeld néni sok mindenről mesél még, aminek ma már csak dohos titénelemkönyvekben találni nyomát. Mintha tegnap lett volna csak, hogy a verbunkos „kötéllel fogta a katonákat.“ Élénken mesél 1849- ről, amikor a „muszka király“ marcona hadai vonultak át Magyarországon . — Csúnya ruhájuk volt! — mondja — hosszú köpenyegben jártak. Muszka divat! Nyersen ették a törökbuzát! Furcsa fajzat volt, de minket „spéciel" nem bántott! AMIKOR AZ ELSŐ VONAT BEDÖCÖGÖTT... Rosenfeld néni Szucságon látott először vonatot. Akkoriban már férjes asszony volt. (Megjegyzem, hogy 14 éves korában kötötték be a fejét.) — Abban az időben krinolint viseltünk — meséli — négy-öt forintért akárki vehetett magának. A vonatot angol urak csinálták. Azok rakatták le a síneket. Az a vasút, amit láttam, csak egy mozdonyból és egy kocsiból állott. Az angolok és az „angolnák“ mégis három napig mulattak egyhuzamban. Nagy sátrat ütöttek a mezőn. Kolozsvárról hozattak cigánybandát. Ettek, ittak, táncoltak ... — Mit táncoltak? — A magyarok csárdást, az idegenek francia négyest, „deutsch“-ot, zepperlipolkát... — Jól mulattak, mi? — „Élénkebb volt a világT0 — sóhajt Rosenfeld néni, — a hercegek, a grófok és általában a mágnások folyton névnapot tartottak! Hát ilyen jó világ volt régen!! MIT NEKI A VILLANYI? Kifaggattam Rosenfeld nénit a modern csodák felől. A rádiót „ügyes mesterségnek“ minősítette, de nem lelkesedett különösebben érte. Azután • bár megvallhatom, semmi részem sincs benne — a villanyvilágítást kezdtem büszkén dicsőíteni. — Szép, szép, szó se róla! — bólogatott a 101 éves asszony — én azonban még mindig petróleumot használok! A múltkor is vettem vagy négy forintért! — Talán lejért! — javítom ki. Kis mintagazdasága van a kolozsvári lei-kórháznak Miből lesz a rexsi? A kolozsvári női kórház, amelyet Stanca Domokos dr. igazgató-orvos és fivére, Stanca Constantin dr. egyetemi magántanár vezet, nagykiterjedésü telken fekszik, amelynek végében a kórház igazgatósága pompás kis mintagazdaságot létesített, hogy a betegek ellátásáról házilag gondoskodhassanak. A mintagazdaságnak modern tehenészete, disznóhizlaldája, tyúkfarmja van, ezenkívül fajnyulakat is tenyésztenek, amelynek húsát étkezési, értékes prémjét pedig eladási célokra szánják. Érdekes és egyben jellemző, hogy a kórház kenyérszükségletének javarészét a tehenészet tejtermékeinek fölöslegéért szerzi be csereképpen. A kórháznak különben 100 ágya van, amelyből ötvenet ingyenes betegek részére tartanak fent. A város nagy megértést tanusít a kórházzal szemben, olyannyira, hogy a kórház telkén a közeljövőben 60 ágyas újabb pavilont építenek. A gyógyszert az államtól kapják, amely a négy orvost is fizeti. A város naonta 16 fejjel járul hozzá személyeként az ingyenes betegek ellátásához. A kórház munkásságára élénk fényt vet t az 1933 évi statisztika, amelyet most állítottak össze. Az elmúlt évben 1923 bentfekvő, 3965 bejáró, tehát összesen 5888 beteget ápoltak. Az operációk száma 631 volt, 72 szülés történt az intézetben. A szemészeti osztályon 121 beteget kezeltek és 17 műtétet végeztek. A kimutatás szerint 127 vakbéloperáció, 40 méhrák-műtét, orvosi beavatkozás szülésnél pedig 94 esetben történt. Méhen kívüli terhességgel 18 nőt operáltak. Húsz tuberkulotikus és 152 vérbajos női betegük volt. E Szimulánsok, bliccelők és más törzsvendégek (Kávéhászi Veresxímeusssei) Aki a szóbanforgó kolozsvári kávéházba délutánonként bekukkant, joggal hiheti, hogy a tulajdonos betegre keresi magát. Egymás hegyén-hátán nyüzsögnek a törzsvendégek, akik helyeikért olykor valóságos kézitusát vívnak. . . Ahogy valamelyik szék megürül, rögtön százan vetődnek rá. Ki látott még egy rakáson ennyi törzsvendéget ? Folyton „dekonjunktúráról“ sápitoznak és tessék ! Hát ez itt mi, ha nem forgalom ? ! Hisz itt gázolják egymást az emberek és néha nagyobb tülekedés van, mint a legvadabb Universitntea-meccseken. A múltkor például egy gyanútlan urat, csak úgy „mimix-dimix“ sípcsontot rúgtak. Igaz, hogy siker volt az illető, ami sokak szemében enyhít a dolgon... De nem is erről van szó. A lényeg az, — amint fentebb is említettem — hogy a , tulaj“ látszólag betegre keresi magát. Az ember, aki a kávéház látogatottságát szemmel tartja, joggal feltételezheti a kávésról, hogy nyaranként Deauvilleban üdül, valamelyik hollywoodi platinaszőke szekszepil-angrasszista társaságában. Mint játszi gyermekek, ezerfrankosokból csinálnak papírhajót és „napoleon d'or“okkal dobálják a tengerben feltünedező halacskákat! Mert, hogy a „tulaj“-nak nem volna rá pénze, arról szó sincsen ! Már pedig szó van ! Nagyon is szó van. . .!! Állítólag, nemhogy Deauville-ra, de még gőzfürdőre sem futja. . . Biztos forrásból tudom-A tulajdonos, a zsúfolt kávéházbán elcsukló hangon, csaknem könnybelábadt szemekkel nyilatkozni kegyeskedett. Jeremiás próféta, azokkal a bizonyos siralmakkal, tehetségtelen kezdő hozzá képest: — Nézzen körül uram! — mondotta és egy elszabadult könnycseppet itatott fel zsebkendőjével — telt ház van, amint látja. Nagyszerű, nemdebár ? Most elmondom, hogyan oszlik meg a publikum: 50 százalék egyáltalán nem rendel semmit. Na, kérem ! 10 százalék szimulál, vagyis olyan arccal ül itt, mintha rendelt, sőt fizetett volna. Tíz százalék le se teszi a kabátját, orvul issza meg a feketét és bliccelve meglóg a balfenéken. Tíz százalék abban a reményben keresi fel a kávéházat, hogy üzletet köt valakivel... Tíz százalék alkuszik és nem tud szegelletre jutni ! Marad tehát 10 százalék. Már úgy értem, hogy adós marad ! Mit mondjak. . . ? ! — Szóval ? Mit mond ? Milyen a jövője ? — Fekete ! — kiáltotta valamelyik sarokból egy törzsvendég. A jóslatként ható felkiáltás lehangolt kissé, egyúttal azonban fel is vidított, mert tanúja voltam, hogy egy vendég elveszi kezét a szívéről és rendel valamit. „ Csak később tudtam meg, hogy a mármár rokonszenves törzsvendég korántsem a pincér, hanem egy Fekete nevű ismerőse után kiáltozott. . „ Azért ugyanis nem kell fizetni! 5 — Talán! — mondja utánam a lőnékiéven. UTCHANC Néhány hónappal ezelőtt nagy hüt csaptak Párisban egy Gueriot nevű francia orvos miatt, aki csodálatraméltó kondícióban töltötte be századik életévét. Az öreg, aki különben az akadémi tisztes tagja, ez alkalomból felolvasó tartott. Kötve hiszem, hogy olyan érdekes dolgokat mesélt, mint maga, Rosenfeld néni! Mégis ő volt a nap hőse! Pedig nem látta Moliére-t színpadon játszani... Meg aztán ez a Gueriot doktor valóságos hátulgombolós lurkó magához képest, hiszen maga kerek egy évvel idősebb nála! Lássa, lássa! Rossz helyen született Rosenfeld néni! Itt ül, kis lakáséban, Kolozsváron, a Zápolya utca 5. szám ala, és nem tagja az akadémiának sem...« Igaz viszont, hogy fő az egészség! A» r ak a Gueriotnak biztosan van valami baja, csak letagadja. Magának nincs ... Hiszen — a szomszédjai mérget vesznek rá, hogy igy van — most is egyedül visz be vizet a kútról, valahányszor mosakodik... Mert ápolja magát. Friss víz a kozmetikája. Hogy tiszta legyen, csinos legyen ... Nézze, Rosenfeld néni, mit tagadjam, háta mögött besúgták, hogy nekem v letagadott 2—3 évet. Ne is öregítse magát! Kívánom, hogy még sokáig 101 éves maradjon!!! Özv. Neuberger Zsigmondné, a kolozsvári Zsidó Nőegylet elnöknője, —— ni i in in minin un inw ii ■mimiiT^wnp Gólyamese (Kolozsvári sanzon.) Itt történt ez a kis eset, kincses Kolozsváron ... Figyeljen hát egy keveset s okuljon a káron! Elsőéves jogász volt Pál, azaz másképp „gólya" lépteit, mert kedvében áll, a nők után rója.... Később megismerte Sárit, szive nagyon égő.„ „ Ön viszont sejtheti már itt, hogy mi lett a vége? Tudjuk jól, hogy a szerelem nem csak lári-fári, megtörtént a veszedelem, babát kapott Sárii Szülők kezük összecsapták, a hít szerteszéled; Jöjj rapportra, Sárii Hapták! Hogy történt ez véled? A kis nő sírásba csap át, szeme könnyben fénylett. Higgjétek, hogy ezt a babát, „gólya“ hozta tényleg! / / 4UK> 10KU5CT LEGOLCJO-B6I5N TIKIAK SZÁLLÍT | CI-U3. PTA. M. VNTERZOL. 8X 1 *