Bukaresti Lapok, 1934. március (3. évfolyam, 48-57. szám)

1934-03-01 / 48. szám

Egyes szám­ára *­­ej Magyarországon 20 fillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATAL BUCURESTI STRADA SFÂNTA MIN­­A­ No 9. (P­R­I­N­CALEA CALARASILOR) - TELEFONSZAM: No. 3/23-86 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP előfizetési dijak ütLtoLDA( havonkent ihaz­hozKULDvE) 30 LEJ. - MAGYARORSZÁGON NEGYED­ÉVENKÉNT 14 PENGŐ. - EGYES SZÁM ARA 4 LEJ. III. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1934 MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖK 48. SZÁM MA: LÁSSUK NAGYKÁROLYT! Kelet __ raus« ipMf«* Iamandi miniszter mondta legújabban Gogáról, hogy Kelet Mussolinija sze ret e lenni. Mondta pedig ezt abból az alka­lomból, hogy Goga­ vezér már hangos türelmetlenkedni kezdett a képviselőház­­ban és követelte az őrizetbe vett vasgar­­disták szabadlábra helyezését. Mi nem tagadtuk és nem tagadjuk m­ost sem, hogy Goga Oktávián a mi számunk­ra megdöbbentően fájdalmas és nagyon keserű csalódás. Abban a garnitúrában amelyet az impérimváltozáskor az uj Románia erdélyi román intellek­tuelek­­ben átvett, Goga csillogó gyöngyszemnek látszott. Képviselője, még­pedig nagyon értékes és jól felszerelt képviselője volt annak a magasabbrendű emberségnek, amely az örök és tiszta fejlődésben lát­ja az emberiség útját és amelyről letérni csak a politikai kalandorok privilégiuma 114­ Az" elmúlt esztendők alatt Goga oktá­vián rapszódikus tojástáncot tart ,a naiv politikai parketten. A legellentétesebb világnézeti megnyilatkozásaiban is ki-ki­csillant az egyéni kvalitás ereje, színe és lendülete. Kicsi remény mindig volt ar­ra boi»v Goga ráeszmél arra az egyetlen hivatásra, amely őrá itt várhat és megil­letett misszionáriusa lesz a megértésnek. A legutóbbi választáson már nyíltan a fajgyűlölet apostolaként járta Goga Uk­­távián az országot. Volt is sikere 9 ° ®*­ költő is, aki különleges talulékonysággal tudja felszervirozni azt a maszlagot, a­melytől most olyan sokan kótyagosak. A költő, a nyugateurópai felszereltségű Goga Oktávián átvette a fasiszta elveket és Ady egykori rajongója Csúcsától Berlinig lendült következetlenségben. Tagadhatatlan, hogy nem jelentéktelen jelenség ez az egyéni fordulat. Kétségte­len, hogy a legú­jabb áramlat szuggesztív ereje olyan egyéniséget nyert meg a ma­ga számára, aki veszteséget jelent a m­á­­sik­ oldal szempontjából. Még akkor is, ha sokan vannak, akiknek más a felfogá­suk Goga egyéni értékelésében. Mert ilyenek is vannak­­ bőségesen. Akik úgy tudják, hogy Gogából sem itt nem lehe­tett, komoly harcos, sem ott nem lehetett soha. Szerintük egy beteg lélek ő, akit szükségszerűen magához sodort a gyűlö­let politikává magasztosított tébolya. Mégis, mégis, ez a Goga — más hiányá­ban is — predesztinálva volt arra a történelmi szerepre, amelyre — sajnos, ezerszer sajnos — az erdélyi román po­litikusok közül eddig senki sem vállalko­zott. Ha az évek folyamán kiállt volna valaki és következetes harcosává szerző­dött volna annak az erdélyi eszmeiség­nek, amely itt, ezen a kis földön örökké és mindig csak a boldog és tiszta megér­tést, szabadságot termelte ki. Az erdélyi gondolatot az egész romániai közélet ve­zér motívumává kellett volna terebélye­­síteni. Ezt a szerepet kelllett volna Gogának vállalnia, akinek mindehhez volt erköl­csi hitele itt is, ott is és aki ehelyett ko­­pirozni kezdett kész fajharcos sablono­kat. Kiderült, hogy nemcsak politikusnak, de költőnek is gyenge. Megírhatta volna az új politika leg­szebb hősi eposzát. Ehelyett ocsmány in­dulót harsog, amely kitaposott beleket és szétvert agy­vel­őket sürget. ... Nem, nem kár érte. Egészen bizo­nyos, hogy azoknak van igazuk, akik nem sajnálják és nem tartják veszteségnek. A Suvich-körút hullámverése DMEIUSS kon slerniztes imádástól fél és csap­atot von­t­­ l­e a német határon Bécs, •február 28. Az olasz—magyar—osztrák közeledés politikai fejezetének első mozzanata Su­­vich olasz külügyi államtitkár hazaérke­zésével lezáródott. Suvich, amint már je­lentettük, szombaton éjszaka érkezett meg Rómába, de csak hétfőn jelentkezett ki­hallgatáson Mussolininél, aki előbb Eden angol főpecsétőrrel tanácskozott. Mussoli­ni Suvich kihallgatása és jelentésének át­tanulmányozása után újra fogadta Edent, majd hétfőn délután folytatta a megbe­széléseket Suvich-csal. AZ OLASZ LAPOK A kihallgatásokkal kapcsolatban az olasz lapok nagyon bőségesen és melegen foglalkoznak Eden tárgyalásaival is, cé­lozgatva arról, hogy a leszerelés ügye be­kapcsolható az olasz tervekbe is. Feltű­nően hangsúlyozzák, hogy Eden nagyon érdeklődött Suvich budapesti és bécsi lá­togatásáról és arról az elvi megállapodás­ról is, amely Magyarország, Olaszország és Ausztria között létrejött. Az olasz lapok annak a reményüknek adnak kifejezést hogy Mussolininek talán sikerül elfogad­tatni Edennel az olasz leszerelési javas­latot, amelynek alapján aztán tovább le­hetne folytatni a kérdés körül a nemzet­közi tárgyalásokat. Ha ez sikerül, nem csak az olasz diplomáciának jelent győ­zelm­et, hanem előbbre viszi Olaszország középeurópai terveit is. ^ ^ Doílfuss elsietett A leszerelés és az olasz—magyar-­osz­trák összefogás közötti kapcsolat ügye azonban hirtelen elromlott. Dollfussnak egy elsietett nyilatkozata rontotta el. Az osztrák kancellár fogadta az Evening News tudósítóját, aki előtt többek között ilyen kijelentéseket, sőt bejelentéseket tett: — Csapatokat szállíttattam a határra, mert nem tudom, hogy mit terveznek a nemzetiszocialisták február 28-ra. Ekkor jár le tudniillik az ő úgynevezett ult-­ná­­tumuk, amelyben a hatalom átadását kö­vetelték. Megerősítettem a határőrséget 3 ezer Heimroehr-taggal is. A csapatokat az osztrák—bajor határ mentén, Csehor­szág és Salzburg között helyeztem el. Ágyúja ugyan a határőrző csapatnak nin­csen, viszont a többi helyőrségek minde­nütt készen állanak, hogy szükség esetén a veszélyeztetett pontok segítségére sies­senek. Annak a hírnek, hogy a németor­szági osztrák légió esetleg betör Ausztriá­ba, nem tudok hitelt adni, bár nem lehe­tetlen, hogy valami effajta ostobaság is készül. Az újságíró ezek után megkérdezte, hogy várjon Olaszország valóban nyújt katonai segítséget arra az esetre, ha bár­melyik más állam megtámadná Ausztriát. Dollfuss így felelt: — Erre nincsen kétségtelen támpontom. De annyit tudok, hogy ha bárki benyomulna Ausztriába, nem a támadó csapatai lesznek az egyedüli­ek, amelyek megindulnak. Érthető, ha Dollfussnak ez a nyilatko­zata hatalmas feltűnést keltett Angi­ában.. Maga az Evening News, amely a nyilat­kozatot leközölte, vezércikkben szólítja fel a kormányt, hogy ilyen körülmények között azonnal hívja vissza Edent európai körútjáról és utasítson vissza azonnal minden olyan kötelezettséget, amely An­glia esetleges katonai beavatkozását von­hatná maga után. Angliának ezekhez az ügyekhez már nincsen köze, siessen tehát semlegességét biztosítani minden irány­ban. AZ ANGOL ALSÓHÁZBAN Az Evening News-ben megjelent Doll­­fuss-nyilatkozat még friss ahhoz, hogy az angol kormány hivatalos formában tenne, vagy tehetne valamit az üggyel kapcso­latban. Egyébként pedig valószínűnek lát­szik az is, hogy maga Dorlfuss is megcá­folja a nyilatkozatot. A Reichspost, amely az osztrák kormány félhivatalosának te­kinthető, már cáfol is. Kijelenti, hogy azok a hírek, amelyek szerint az osztrák kormány a bajor határ mentén csapato­kat vonna össze, nem felel meg a valóság­nak. Magán­jelentések szerint azonban va­lóban nagy és felszerelt csapatok von­ul­­nak állandóan a bajor határ felé. Ez ter­mészetesen még nem is volna baj. A baj az, hogy a kis Dorlfuss elszólta magát Az angol alsóházban egyébként szor­gosan foglalkoznak az osztrák üggyel. Hétfőn Weywood ezredes kérdést intézett a külügyminiszterhez: — Kapott-e a külügyminiszter a fran­ciáktól olyan közleményt, amelyből az tűnnék ki, hogy a francia kormány ma­gáévá tette Anglia felfogását a hatalmak­Az osztrák kérdéshez tartozik a levert felkelés „mérlegének“ a kérdése is. A félhivatalos Reichspost hivatalos je­lentése szerint a harcok során egyedül Bécsben, csak a polgárok közül, 118 ember halt meg. Ezek­ közül 101 férfi és 17 nő. A bécsi polgári sebesültek száma 279, amelyből 219 férfi, 62 nő és 5 gyerek. A karhatal­mi áldozatok számát nem közli a félhi­vatalos. Történt újabb halálraítélés is. Grätzban akasztás általi halálra ítélték Gomner szo­cialistát, aki az egyik csetepaté alkalmá­val két rendőrt agyonlőtt. A szövetségi nap az osztrák kormányformát illető kö­telezettség tárgyában? Simon külügyminiszter nemmel felelt. Az angol kormány a külügyminiszter sze­rint soha sem nyilvánította azt a nézetet, amit Weywood neki tulajdonít. Weyrwood: Ez annyit jelent, hogy az angol kormánynak semmiféle nézete nincs a sorozatos ausztriai zsarnokságot követő hátrányokról? Simon: Válaszom azt jelenti, hogy kü­lönbséget kell tenni valamely állam füg­getlenségének támogatása és az illető ál­lamban elfogadott kormányforma feletti nézetnyilvánítás között. Kedden Mabane képviselő intézett kér­dést a külügyminiszterhez: — Mit tud a magyar—osztrák gazdasági szerződésről és örömmel fogadná-e ezt az angol kormány? Simon külügyminiszter későbbre ígért választ. A Times is nagy cikket írt a kérdéssel kapcsolatban. Megállapításai szerint egy­­előre nincsen szó vámegységről, sőt nin­csen szó megkötött szoros szerződésről sem. Mussolini csak munkában tartja ter­vét, de még nem valósította meg. elnök élt a megkegyelmezés jogával és Gom­ez büntetését 20 évi fegyházban szab­ta meg. KICSERÉLIK A BÉCSI MAGYAR KÖVETET? A budapesti Az Est jelentése szerint az osztrák—magyar—olasz kérdéshez tarto­zik az is, hogy Nelky Jenő bécsi magyar követet kicserélik. A követ hírek szerint már el is hagyta az állását. Egy későbbi jelentés azt adja hírül, hogy Nelky helyébe valószínűleg báró Apor Gábor, a külügyminisztérium egyik tanácsosa kerül. A felkelés áldozatai

Next