Bukaresti Lapok, 1935. november (4. évfolyam, 251-275. szám)

1935-11-01 / 251. szám

fej stratégaronzdűon 20 Mié SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BRASOV STR. REG. CAROL 56-58.­­ FIÓKKIADÓ BUCUREST VÁNÁTOÜ8. TELEP. 323/86 — ELŐFIZETÉSI ÜGYEKBEN TELEF 436/95 IV. ÉV­FOL­Y­AM B A FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI DÍJAS. HELPOLY’i­ dAVONSCETI HAZ­HOZ KÜLDVE) 30 LEJ. — MAGYARORSZÁGON NEGYED­­ÉVENKÉNI 14 PENGŐ.­­ EGYES SZAM­ARA 4 LE J­ ASOV 1 9 35 NOVEMBER lPENTEK 251 S ? A M I Szína ja rácáfolt a bukaresti válsághírekre Scrutator szerint veszély fenyegeti a Tatarescu-Titulescu egyességet Lupu Szinajában hosszasan tárgyalt Gogával . A Lupta nem tartja kizártnak a november 14-iki pártgyűlések betiltását Vajda Sándor nem akar egyesülni a Boga-Cuza párttal Bukarest, október M. A keddi izgalmak után TMarescu­ szi­najai nyilatkozata megnyugtatóan hatott a kormánypárt felé, bár egyes ellenzéki körökben e kijelentések dacára is kétel­kedni­k abban, hogy a miniszterelnöknek sikerülni fog leküzdenie az útjában álló nehézségeket. A korm­ány Sz­najában tartózkodó tagjai egyébként Tataresmi cáfolatát azzal egészítették ki, hogy a különvonaton tartott tanácskozások fo­lyamán valamennyi miniszter szolidari­­­­tást vállalt a miniszterelnökkel a hadfel­szerelési program végrehajtása tekinteté­ben. Ennek következtében szóba sem ke­rült a kormány átszervezésének lehető­sége Hangoztatták továbbá, hogy Tasa­­rescu a legfőbb alkotmányos tényező tel­jes bizalmát élvezi s kész arra, hogy ez­úttal is megkísérel­je az útjában álló ne­hézségek elhárítását. Előző számunkban röviden jelentettük,­­ hogy az uralkodó a szénáját Peles-kas­­télyban tartott ünnepség után félórás ki­hallgatáson fogadta a miniszterelnököt Újabb jelentések szerint az indiencia fo­­­vam­án főképpen hadfelszerelési kérdé­sek kerültek szóba. A díszebéd végezté­vel egyébként az uralkodó Angelescu hadügyminiszterrel is hosszasan elbe­szélgetett, valamint Lupu doktorral, aki tudvalevőleg a nemzeti parasztpárt kép­viseletében vett részt a névnapi ünnep­ségen. Politikai körökben rámutatnak arra, hogy ez az első eset a november 14-iki gyű­lés összehívása óta, amikor az uralko­dó egy vezető politikai személyiség út­ján érintkezésbe lép a nemzeti paraszt­párttal. A fővárosi lapok úgy tudják, hogy a király szerdán újabb kihallgatáson fo­gadja Tatarescut, aki — amint már je­lentettük — a kormány többi tagjaival együtt Szinajában mardt, hogy jelen le­gyen Visarion Puiu bukovinai érsek es­­kü­letételi ünnepségén. Az eskü letétel, —­ amint fővárosi tudósítónk jelenti — szer­dán délben ment végbe a hagyományos keretek között. Az uralkodó a kormány jelenlétében átnyújtotta a pásztorbotot az új érseknek, akinek egyházi beiktatá­sa vasárnap fog megtörténni a csernovici ortodox székesegyházban. Arról azon­ban, hogy a király újabb kihallgatáson fogadta volna a miniszterelnököt, ezideig nincs jelentésünk, szinajai táviratunk mindössze azt közli, hogy az eskületételi ünnepség végeztével a kormány tagjai megbeszélésre ültek össze a Palace szál­lóban. Az értekezletről hivatalos közle­ményt nem adtak ki. fi / / A zsilett és a­­ kon­centrációs tábor Irta: Halász Sándor í. Végy száz Intellektuell és kérdezzed meg tő­lük : mit szólnak a gépekhez? Lehetőleg húsz százalék ügyvéd és orvos, húsz százalék mér­nök és tanár legyen közöttük De legyen bank­igazgató, magasabb rangú tisztviselő, állami hivatalnok is a masszában. Az összetétel na­gyon fontos. A jó heterogén massza elenged­­­hetetlen előfeltétele annak, hogy a sütet sike­rüljön: ropogós legyen és foszló­, habkönnyű és emészthető. Aztán nyomassad ki a kérdőívet és küldjed szét. — Mi az ön véleménye: gazdaságilag he­lyes, okos és megengedhető-e, ha a kalapgyár új gépet vásárol, amely hatszor annyiba kerül, mint egy munkás évi bére, de tízszer annyit termel, mint amennyit hat munkás egy év alatt terme­ni tud. Nagyon érdekes kísérlet. Érdemes megcsi­nálni. A bécsi Gazdaságlélektani Kutatóállo­­más meg is csinálta. Mikor a válaszok befutottak, összeszámolta az eredményt. A száz kérdezett orvos, ügyvéd, állami tisztviselő, mérnök és más intellektuel hetven százaléka a gép ellen nyilatkozott. Nem szabad gépekkel tetézni a válságot és selyí­­teni a munkanélküliséget — mondotta a het­ven százalék. 2. Aztán kiment a másik kérdőív is. Ugyanan­­­nyi ügyvéd kapta és ugyanannyi bankigazga­tó, mint az előbbit. A massza százszázalékosan egyezett. A kérdés szintén. A tű­z, amely sü­tötte, ugyanolyan lánggal égett. A kemence me­­gtartási képességét szakszerűen megvizs­gálták, mielőtt a tésztát bevetették. Most így szólott a kérdés: — Kitaláltak egy önborotváló készüléket, örökké tartó masina. A pengét sohasem kell kicserélni. A borotválkozás vele kényelem és öröm A pengét gyártó ipar tönkremegy bele. Az összes borbélyok kenyértelenekké lesznek általa. Mi a véleménye: szabad ezt az önborot­váló gépet forgalomba hozni? Gazdaságiag h­elyes, okos és megengedhető-e, hogy egy ilyen gépezet emberek tíz- és százezreinek ke­­nyérkereseti lehetőségét elvegye? Ez a­ halom­nal a többség nem hetven, hanem hetvenkilenc százalékos volt. Hetvenkilenc szá­zalék­ szavazott — a gép mellett, így indokolták: — Nem lehetünk géprombolók. A haladást megállítani nem szabad. A technika fejlődésé­nek gátat vetni embertelenség. Különben <s a gazdasági válságnak és a munkanélküliségnek nem az a megoldási módja, hogy a gépeket ha­lálra ítéljük. Tessék a megoldást más irányban kutatni.­­ És most tedd meg megállapításaidat! Hirdess ítéletet! De ne légy nagyképű­, sőt álszemérmes sem. Ne befolyásoljanak elveid, meggyőződé­sed és hited, politikai pártállásod és szentnek vallott világszemléleted. ,,Kapásbó,“ mérd össze az ellenpárttal a het­ven százalék gép­rombolót, aki ellene van an­nak, hogy a könnyebb termelési lehetőség és a nagyobb haszonszerzés) alkalom kedvéért le­áldozzák a munkás kenyerét, ha arról van szó, hogy a gép, amelyet fel akarnak állítani, nem az­­ övé. Ez a mér­eg másik serpenyő­jébe helyezted be a hetvenkilenc százalék gép­imádót, aki híve, barátja és fanatikusa a hala­dásnak és újításnak még akkor is, ha ember tíz- és ember százezrek kenyértelenek marad­nak, ha­ a — neki szükséges és az ő céljait, kényelmét és takarékosságát elősegítő önbo­­rotvá­kozó k­észü­lékről van szó. És ugyancsak „kapásból“ ítélkezz felettük. És egyben magad felett. A kalapgyári gép nem kell, az önborotvál­kozó igen. Az elbocsátott hat munkás fáj, de nem jajdulsz fel, ha a világegyetem sok száz­szer talán sokmilió borbélya keny értelén ma­rad. Hol és merre itt az igazság? Nem is az ab­szolut, csak a relativ igazság, vajjon kinek a pártján áll? 4. A bölcs itéletü Salamon király sem tudott volna ebben az esetben dönteni, mert külön nemű volt a múltban és külön­nem, még ma is a fájdalom. Másképpen fáj az én fejem és más­képpen fáj a másé. Annak faját legfeljebb csak meghallom és széplelkü humanista vagyok, ha sajnálom. A magam fájdalmában azonban or­dítok és átkozódom. És tiltakozom ellene és lá­zadozom. Ha az ember elérkezett volna már a kollek­tív érzések magasságába, az átfogó szemlélet régiójába, a tisztá­t rálátás bölcseségéig, csak akkor lehetne összemérni, szembeállítani és megítélni a hetven százalékot, amely forradal­mat hirdet, mert „jön a kalapgyári gép!“ és a hetvenkilenc percentet, amely háborúért ordít, ,,ha nem engedik hozzá az örökéletű borotváló masinát“. Szemünk látóköre szük­ és annál keskenyebb területet fog be, minél inkább befelé és önös magunk valósága felé nézünk. Az ősember nem látott a parittyája tulajdonán túl, az ókor gyermeke csak a család, törzs, vagy nemzet­ség határkövéig merészkedett el, a középkor eszmélete sem ment túl a nemzeti és állami kollektivitás körén és csak a francia forrada­lom óta kaptunk határokat és régiókat átfo­gó szemléletet. De hol tartunk még mindig az egyetemes, oszthatatlan és bonthatatlan emberiesség tel­jességének felismerésétől ? Még mindig csak­­ ott állunk, hogy „akarom“, ha szükségem van­­ rá és „megvetem“, ha nem látom a hasznát. Még mindig addig jutottunk csak el, hogy az ő sebe seb, az enyém pokol, az ő élete a min­­denség örökkévalóságában pont és rebbenésnyi lét, az enyém maga a Világegyetem, amely ad­dig értelmes, valóságos és szükséges Csoda, amíg benne élek, vagyok és — borotválkozom, olcsón, fájdalommentesen, költségek nélkül én — örökké. 5. És mivel így van és mivel minden volt-fion és minden változatban mindig így van, mivel a kollektív érzés még alig embrió bennünk és az élet­ értelem magasabbrendüsége még talán meg sem fogant: hetven százalék az egyik vég­leten és hetvenkilenc a másik póluson. A vége azután koncentrációs tábor és emig­ráció, fasizmus és bolsevizmus, tőke-utálat, vagy munkásgyülölet, tőr, vagy bomba, hábo­rú vagy béke. Nem is lehet másképpen. Még mindig csak emberek vagyunk. Még mindig messze és fe­lettünk, elérhetetlen dimenzióban és légies tisztultságban^ * —­ méh, a termesz és a han­gya, 1 Miről tárgyalt Goga Lupuval ? Szinajában nagy feltűnést keltett, hogy az ünnepségre szintén meghívott Goga a tegnapi nap folyamán hosszabb időt töltött I.cpu dr. társa­ságában. A két politikus együtt villásreggelizett a Palace szálló éttermében, délután pedig közös sétakirándulást tettek. Valószínű­nek tartják, hogy a két vezető pártember tárgyalása a november 14-iki bukaresti gyűlésekre vonatkozott. Kétségtelen, hogy Lupu dr. érdekes értesülésekkel tér vissza Szí­na­jából s tapasztalatait a ma is ülésező elnöki tanáccsal föltétlenül közölni fogja. Egyes körökben nem látják kizártnak azt az eshetőséget sem, hogy a szinajai események kihatásai módosítani fogják a belpolitikai helyzetet, illetve a nemzeti parasztpárt vezetőségének magatartását. A 1 [TULI­SCU-ÜGY Az Adeverulban Sem­lator azt az érte­sülését közli, hogy Titulesci­ csak a jövő hét végén tér vissza az országba, miután a Népszövetség október 31-iki ülésén föl­tétlenül részt kell vennie. — Egyes politikai körökben — írja Scrutator — ezzel szemben azt állítják, hogy a külügyminiszter hazatérésének állandó halogatása azokban a nézetelté­résekben leli magyarázatát, amik közte és a kormány között feletkeztek bizo­nyos, napirenden levő kérdésekkel kap­csolatban. Hivatalos helyen természete­sen sietnek megcáfolni ezt a beállítást és bizonyára némi joggal. Nem kevésbé igaz azonban az is, hogy a legutóbbi ese­mények olyan természetűek, hogy azok komolyan veszélyeztethetik a Ta­­tarescu és Titulescu között egyes nagy külpolitikai problémák tekintetében fennálló egyességet. Az igazságot természetesen csak akkor tudjuk meg, ha Titulescu visszatér az országba. „INCULETI UGT TESZ, MINTHA NEM TUDNA SEMMIBŐL“ A helyzet nemzeti parasztpárti oldalon csaknem változatlan. Ezt mutatja Ar­mand Calinescu volt alminiszter nyilat­

Next