Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1884. október-1885. március (9. kötet, 1-25. szám)
Polgári Törvénykezés IX/18.
POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉS. A BÜNTETŐ JOG TÁRA IX. KÖTETÉNEK 18. MELLÉKLAPJA. Kir. Curia. Elbirtoklás kellékei. (A. P. T. K. 1460. §.) Az elbirtoklás általi jogszerzésnek egyik lényeges kelléke folytonos és szakadatlan birtok. Félbeszakad ennélfogva az elbirtoklás akkor is, ha bizonyos ideig nem az ellenfél, hanem az elbirtokló saját ténye gátolja meg a jog gyakorlását. Noha tehát a következő esetben igazolva volt, hogy az egyik telek tulajdonosai a törvényes 32 évet meghaladó idő óta, gyalog, marhával és szekérrel a másik telken keresztül, az utczával közlekedtek, útszolgalom elismerése iránt elbirtoklás czimén indított keresetük mégis elutasíttatott azon okból, mert ezen időszak alatt több évig a közlekedés deszkakerítéssel volt elzárva, melyet az uralgónak vitatott telek tulajdonosai maguk állítottak fel. Ítéletek: A soproni kir. törvényszék: Alperesek kötelesek a vadosfai 200. telekjegyzőkönyvben felvett 75. számú házuk udvarterén szekérrel, marhával és gyalog szabadon gyakorolható keresztüljárásra felpereseknek jogát elismerni, és ezen szolgalmi jognak telekkönyvi kitüntetésére alkalmas okiratot 15 nap alatt kiállítani, ennek elmulasztása esetében pedig felperesek ezen szolgalmi jogának telekkönyvi kitüntetését végrehajtás útján tűrni. Indokok: Tekintve, hogy P. Zsigmond, N. Gáspár, N. István, R. János és T. Károly hit alatt kihallgatott tanúk vallomása szerint az alperesek tulajdonát képező vadosfai 75. számú ház udvarán keresztül a szekérrel, marhával és gyalog átjárás a vadosfai 100. telekjegyzőkönyvben felvett 76. számú közvetlen szomszédos ház és az ugyanott 169. helyszám alatt felvett kertben létezett kis ház eddigi tulajdonosai és birtokosai P. Zsigmond, F. Sándorné illetve ennek az említett kis házbani bérlői, úgy M. és neje N. Mária és felperesek mint a fenti 76. számú ház és 169. helyszámu kert jelenlegi tulajdonosai részéről 1845. év óta egész 1880. év június haváig, vagyis 35 évig gyakoroltatott, és hogy ennélfogva be van igazolva, miszerint ezen további átjárásra a magyar törvényes gyakorlattal megállapított 32 évi időszak alatti elbirtoklás következtében, felperesek az országbírói értekezlettel a telekkönyvi tárgyakat képező jogokra nézve érvényben fentartott osztrák polgári törvénykönyv 1460., 1463. és 1493. §§-ai értelmében szolgalmi jogot szereztek; tekintve továbbá, hogy alperesek az egész per során nem állítják, annál kevésbbé bizonyítják, noha e részben a bizonyítási kötelezettség őket terheli, miszerint az említett 35 év alatt a kérdéses átjárást képező szolgalom gyakorlatának az osztrák polgári törvénykönyv 1501. §-ánál fogva hivatalból figyelembe sem vehető elévülés által félbeszakíttatott volna, éspedig még akkor sem, midőn N. Gáspár, N. István, R. János, N. László, G. Nándor, D. Imre és K. Mihály hit alatti tanúvallomása szerint M. Samu deszkakerítéssel a kérdéses átjárást önként megszüntette, minthogy a kerítés eltávolításával ismét megújította és az alperesek saját viszonválaszirati beismerésükhöz képest beleegyezésükkel gyakorolta; tekintve végre, hogy alperesek azon állításukat, mintha a per tárgyát képező szolgalmi jog gyakorolhatása a felpereseknek kertjén állott, s körülbelül 25 év előtt elpusztult ház fenállásához kötve lett volna, az erre nézve kihallgatott F. Sándorné saját tanurok és a kérdéses ház volt tulajdonosa vallomásaival sem képesek bizonyítani : ezekhez képest alpereseket a felperesek által szerzett szolgalmi jognak elismerésére annak telekkönyvi bekeblezésére alkalmas okirat kiállítására és ellenkező esetben a bekeblezésnek végrehajtás útján leendő tűrésére az osztrák polgári törvénykönyv 1498. §-a alatján kötelezni kellett. F. Sándorné, F. Fáni, Sz. Mihály és K. Ferencz ama vallomása, hogy F. Sándorné a felperesi háznak 12 évig tartó birtoklása idejében a kérdésben forgó átjárást nem gyakorolta, felvilágosítást nyer P. Zsigmond hit alatti tanúvallomásában.