Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1885. október-1886. március (11. kötet, 1-25. szám)

1886-02-25 / 22. szám

22. szám Büntető Jog Tárat állapíttatott meg, a­minek folytán kétség­telesnné vált, hogy Szabó Károly más által, erőszakos módon fosztatott meg életétől. A tett elkövetésének gyanúja egyenesen Juhász Ferenczre nehezedett, mert ő vele ment ki utoljára Szabó Károly az erdőre fát irtani, fejszékkel ellátva, és attól fogva többé Szabó Károlyt senki sem látta. Juhász Ferencz azon előadása, hogy Szabó Károly, még mi­előtt az erdőre értek volna, a szántóföldeknél a kocsiról leszállt, hogy Szendrőládra vagy Edelénybe menjen, valótlannak bizonyult, mert Szabó Károly sem Szendrőládon, sem Edelényben nem volt és az említett helyeken őt senki sem látta. De teljesen valószínűtlen is, hogy ha Szabó Károly más által valahol az után, vagy más helyen megöletett volna, a hulla oly távolról Szuhogyra a saját erdejébe, hol Ju­hász Ferencz 1883. november 14-én délután 4 óráig tartózkodott, hurczoltatott volna elrej­tés végett, és ott hosszú ideje­ munkát igénylő szabályos sírt vágott volna a hullának az illető, mert így igen könnyen kitehette volna magát a felfedeztetésnek, annál is inkább, mert azon erdőben és annak közelében irtók és favágók dolgoztak; alaposan következtet­hető tehát, hogy ott csak oly egyén járhatott, kinek mint az erdő tulajdonosa köréhez tar­tozónak, ottan tartózkodása és munkálkodása senkinek fel nem tűnhetett. Ezenkívül következő adatok és bizonyí­tékok merültek fel Juhász Ferencz ellen: Salamon János, Vári Andrásné, Kecskeméti Károly, Pálfi Emma tanult valomásából kitet­szőleg Juhász Ferencz azon idő óta, hogy Szabó Károlyhoz mint örökbe fogadott fiú bejutott, Szabó Károly irányában nem a leg­jobban viselte magát, e miatt őt Szabó Ká­roly többször megrótta, pirongatta, szidta, sőt Pálfi Emma vallomása szerint házától vég­kép el akarta küldeni, miért Juhász haragot táplált magában, és általában semmi tiszte­lettel Szabó Károly irányában nem viseltetett. Ugyancsak nevezett tanuk, valamint öz­vegy Barna Mihályné és Sallai Jánosné vallo­másából kitűnik, hogy Juhász Ferencz és Szabó Károlyné között szerelmi viszony fej­lődött ki, mit, úgy látszik, Szabó Károly is gyanítani kezdett. Ehhez járul még azon kö­rülmény, mely a 18. sz. alatti iratnak Pálfi Tamás tanú vallomásával való egybevetéséből kitűnik, hogy Szabó Károly után, ennek halála esetére, vagyonának egy részét Juhász Fe­rencz volt öröklendő. Továbbá Fóris Márton János tanú hit alatt vallja, hogy midőn 1883. november 21 én Szabó Antallal és Juhász Ferenczczel az erdőre a hullát keresni kimen­tek, és midőn ott Fóris Márton János Juhász Ferenczczel a kerítésen belül felfelé haladt, Juhász Ferencz, ki Fóris mellett oldalt ment, egyszerre csak elmaradt, és midőn Fóris vissza­nézett, látta, hogy Juhász Ferencz egy csomó harasztot felölelt, de hihetőleg azért, mert észre nem vette, hogy Fóris János vissza­nézett, a harasztot leeresztette, azonban ugyan­azon hely közelében maradt, és midőn Fóris ismét visszanézett, látta, hogy Juhász Ferencz a harasztot lábával a kerítés felé rúgta, a mely hely épen Juhász ezen magaviselete miatt gyanússá tétetvén, Fóris által vizsgálat alá vétetett, és csakugyan ott a kerítés alatt, egy szabályosan, éles eszközzel kivágott sír­­gödörre találtak, melyben Szabó Károly hul­lája feküdt és ennek láttára Juhász Ferencz, Fóris Márton János, Szarka János, Takács András és ifj. Fóris Márton János tanult val­lomása szerint elsápadt és felkiáltott: „jaj édes apa, ki ölhetett meg téged az én kon­tómra ! “ Özvegy Barna Mihályné vallomásában foglalt azon körülmény is terhelő Juhász Fe­­renczre nézve, hogy a midőn 1883. novem­ber 14-én haza érkezett, és özv. Barna Mi­hályné — ki akkor Szabó Károlyné cseléde volt — a kisebbik fejszét keresve, Juhász Ferencztől kérdezte, hogy hol van a kis fejsze? Juhász Ferencz azt felelte, hogy azt elvitte Szabó Károly magával, holott pedig ezen fejsze, mely bűnjelként az iratokhoz van csatolva, későbben, napok múlva a kama­rában, a répa alatt elrejtve, megtaláltatott. Ezen fejsze volt minden valószínűség szerint a gyilkoló eszköz, mely a hullán észlelt sebek­hez hozzá illik ; ugyanez lehetett azon eszköz is, melylyel a sir élesen és szabályosan körül metszetett, mert a fejszén föld nyomai lát­szanak. Feltűnő és gyanús körülmény az is, hogy Juhász Ferencz a Szabó Károly eltűnése után, saját vallomása szerint több ízben felment a cserjésbe, állítása szerint azon czélból: vájjon Szabó Károly nem jön-e Edelényből arra? Holott az edelényi út nem arra vezet, de valószínűleg inkább azért ment ki az erdőre, hogy a sírt lehetőleg eltakarja szem elől és a nyomokat elenyésztesse. Balada János tanú­hit alatt vallja, hogy egy szerdai napon egy héttel a Szabó Károly hullájának feltalálása előtt, tehát épen eltűnése napján délelőtt 10—11 óra tájban juhaival a Szabó Károly erdeje felé menvén, ott Juhász Ferenczet 841

Next