Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1887. április-szeptember (14. kötet, 1-25. szám)
Polgári Törvénykezés XIV/18.
POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉS. A BÜNTETŐ JOG TÁRA XIV. KÖTETÉNEK 18. MELLÉKLAPJA. Eladás a bérlet fentartásával. Harmadik előnyére kötött szerződés. A bérleti szerződés, ha nyilván könyvi bekebelezéssel biztosítva nincs, a bérlemény vevőjét nem kötelezvén, ez felmondással élhet, és a bérlőnek ilyenkor csak kártérítési joga marad fen a bérbeadó ellen. Utóbbinak tehát már ez okból érdekében állhat a vevőt a bérlet fentartására kötelezni, s így kétségtelen, hogy e kikötés a szerződők között bíróilag érvényesíthető jogot és kötelezettséget szül. Más kérdés azonban, váljon a bérlő ily szerződés által, mely hozzájárulása nélkül jött létre, a vevővel szemben önálló jogosítványt szerez-e, melynek alapján a bérleti tárgy használatában magát megvédheti. E szempontból az említett kikötés a harmadik előnyére kötött jogügyletek fogalma alá esik. A kir. Curia eddigi gyakorlatához híven a szerződést ez irányban is érvényesnek és alkalmasnak találja arra, hogy a nem szerződő harmadik, kinek előnyére szolgál, attól önálló jogosítványt meríthessen. Megjegyzendő, hogy ezen esetet többen azok közé számítják, melyekben már a római jog is hatályosnak ismerte el a harmadik előnyére kötött szerződést.*) ítéletek : 1.pestvidéki kir. járásbíróság: Alperesek kötelesek a Zsámbék községi vásárjogot és az azzal egybekötött helypénzszedési jogot felperes községnek 8 nap alatt rendelkezése alá bocsátani, illetve a bérletet elhagyni. Indokok: Alperesek beismerték, hogy felperesi község a keresetbe vett haszonbért felmondotta, felperes a NB. alatt becsatolt adásvevési szerződéssel beigazolta, hogy a kérdéses királyi kisebb haszonvételeket az óbudai királyi koronauradalomtól megvette, a szerződés 4. pontjával pedig azt, hogy neki az alperesek által, az eladótól haszonbérbe birt jog tényleges birtokába is adatott; felperes tehát mint tulajdonos az ezzel járó összes mindazon jogoknak gyakorlására jogosított, és mint ilyen, habár az adásvevési szerződés szerint a haszonbérlőt a haszonbérleményben megtartani kötelezettséget vállalt az eladó irányában, jogában áll a haszonbérletet szabályozni, azt felmondani, amire különben az eladó által is ezen B. alatti szerződés 4. pontja utolsó soraiban feljogosittatik. Felperes ezen jogával élvén keresetében, ennek helyt adni és alpereseket a haszonbérelt jognak átadására kötelezni kellett. (1886. április 29-én 2774. sz.) A budapesti kir. Ítélő tábla: Az elsőbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1886. június 28-án 23,132. sz.) A kir. Curia. Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatása mellett felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Mert a per tárgyát alperes az A. alatti haszonbéri szerződés szerint 1884. évi október 1-től 1890. évi deczember 31-ig terjedő időre vette ki haszonbérbe a kir. kincstártól, utóbbi pedig a B. alatt bemutatott adásvevési szerződés 4. pontja szerint csak azon feltétel mellett adta el örökáron felperesnek, hogy a vevő köteles a kincstárral kötött haszonbéri szerződés alapján a bérlőt a haszonbér lejártáig a bérletben megtartani és azon haszonbérrel megelégedni, mely az eladást megelőzött haszonbéri szerződésben a kincstár számára kiköttetett, következőleg a kincstár és alperes között kötött haszonbéri szerződés a kincstár jogaiba és kötelezettségeibe lépett felperesre nézve is jogérvényesen fenállónak tekintendő, és mert jóllehet az említett adásvevési szerződés 4. pontja azt is tartalmazza, hogy szabadságában áll egyébiránt vevőnek eme haszonbéri jogviszonyt bérlővel saját veszélyére és a kincstár minden megterheltetése nélkül szabályozni, illetőleg a felmondási joggal élni“, mindazonáltal ezen haszonbéri viszonyok máskénti szabályozása a dolog természeténél fogva csak alperes beleegyezésével, a bérletteri elmozdítás pedig alperes akarata ellen csakis a haszonbéri feltételeknek alperes által netáni meg nem tartása esetében eszközölhető; miután azonban ezen esetek egyikét sem érvényesítette, felperes alaptalan keresetével elutasítandó volt. (1886. évi szeptember 10-én 5475. sz.) *) Hivatkozással l. 9. C. 4.65. re : Emtori quitlem fundi necesse non est stare colonum, cui prior dominus locavit, nisi ea lege emit. Verum si probetur aliquo paeto consensisse, ut in eadem conductione maneat, quamvis sine seripto, bonae fidei judicio ei, quod piacúit, parere cogitur.