Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1887. október-1888. március (15. kötet, 1-25. szám)

1888-03-15 / 24. szám

24. szám Büntető Jog Tára­ terhe mellett fizetendő 5 forint pénzbüntetésre s behajthatlanság esetén további egy napi fog­házra ítéltetik. Indokok: Vádlott a tanuk vallomásá­val egybehangzólag beismeri, hogy a város utczáján nappali időben, kétlovas szekeréről a sajt fedelének keresése végett a nélkül, hogy a lovak istrángját levetette volna, le­­szállott, s hogy a lovak ezen óvatosság pa­rancsolta intézkedés mulasztása miatt csak­ugyan nála nélkül a népes utczán elindultak s a szerencsétlenség meggátlása czéljából a lovakat feltartóztatni akaró Derdák István en­nek folytán elgázoltatván, május hó 18-ától július 6-ig a kórházi orvos tanúsága szerint gyógyítás alatt állott. Vádlottat tehát a fentebb jelzett mulasz­tás miatt a B. T. K. 310. §-a szerint az al­sóbb bírói ítéletek megváltoztatásával bűnös­nek kimondani, s büntetlen előéletének figye­lembe vételével a jelen ítélet rendelkező része szerinti fogházra kellett elitélni. (1886. évi deczember 2-án 2574. sz.) IV. ítéletek: A székesfehérvári k­i­r. törvényszék: I. Schlesinger Bernát és II. Rácz János vádlottak a B. T. K. 290. §-ában foglalt emberölés vétsége miatt — további sza­badlábon hagyásuk mellett — ezennel vád alá helyeztetnek. Indokok: Király Ágnes 9 éves, Ki­rály Anna 12 éves és Ujfalusi Julianna 12 éves leánygyermekek 1884. évi július 6-án Nagy-Perkáta községben, az úgynevezett ken­­deráztatóban fürödvén, egy abban a víz által elborított és általuk nem látott kútba estek, hol mindhárman életüket vesztették. Az orvosi látlelet és vélemény megálla­pítja, hogy haláluknak oka vízbefulás volt, a ténykörülmények pedig igazolják, hogy vétkes mulasztásnak estek áldozatul. A jelzett vétség tárgyi tényálladéka e szerint megállapítva lévén, a­mi az alanyi tényálladék megállapítására szükséges adato­kat illeti, erre nézve Pintér János és Somo­gyi János tanuk vallomásával, de részben Schlesinger Bernátnak különösen a szolgabíró előtt tett vallomásával igazolva van, hogy ne­vezett Schlesinger Bernát 1882. évben az 1872. évi VIII. törvényczikk 8. §-ában meg­követelt rendőri intézkedések mellőzésével a kérdéses kenderáztatóban kutat ásatott, hogy abból gőzcséplő gépét vízzel elláthassa, de ugyanakkor nem rendelkezett arról, hogy ezen kút ártalmatlanná tétessék, a mennyiben azt sem körül nem keríttette, sem pedig más vész­jelzővel el nem láttatta, sőt midőn őt Rácz János biró az 1876. évi VIII. t.-cz. 141. §-ának d) pontjában gyökeredző jogánál fogva Katona Nagy János feljelentése nyomán a veszélyes kút betemetésére Viertl Venczel tanú jelenlétében utasította, sem akkor, sem későbben azt nem tétette meg, s így az ő gondatlansága lett annak oka, hogy a veszélyt nem is sejtő három kis leány kútba fuladván, áldozatul estek. Ezen elősorolt adatok panaszlott Schle­singer Bernát ellenében a jelzett vétség ala­nyi tényálladékát is megállapítják. Hogy pedig a szóban forgó kút az em­beri életre nézve veszélyes jelleggel bírt, azt a bekövetkezett tény mellett Kapócs Péter, Pék József és Baszicz István tanúk egyhangúlag igazolják, kik bizonyítják azt, hogy a sze­rencsétlenség megtörténtekor a kútban két méter magasságú vízállás volt. Tekintve, hogy a napló 13. szám alatt lévő szemle jegyzőkönyv szerint hivatalosan­ is megállapíttatott, miszerint az állítólag Schle­singer Bernát által készíttetett vízfogó a köz­ség tulajdonát képező kenderáztató és fürdő­helyen ásatott, s tekintve, hogy ezen veszé­lyesnek látszó vizfogó betemetése iránt 1884. év julius haváig semmi hatósági intézkedés nem létetett, holott Rácz János tanú vallomá­sában maga is beismeri, miszerint Katona Já­nos őt erre még 1882. évben figyelmeztette, s igy habár ő azt állítja, miszerint Schle­­­­singer Bernátnak a vizjogó betemetését meg­hagyta, annak ellenőrzését, sőt a veszély elhárítása végett saját rendőri hatáskörében a szükséges intézkedés megtételét is elmulasz­totta , s tekintve azt is, hogy ezen helyet a­­ községi lakosok fürdőhelyül is használták, a 379

Next