Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1887. október-1888. március (15. kötet, 1-25. szám)
1888-03-15 / 24. szám
24. szám Büntető Jog Tára terhe mellett fizetendő 5 forint pénzbüntetésre s behajthatlanság esetén további egy napi fogházra ítéltetik. Indokok: Vádlott a tanuk vallomásával egybehangzólag beismeri, hogy a város utczáján nappali időben, kétlovas szekeréről a sajt fedelének keresése végett a nélkül, hogy a lovak istrángját levetette volna, leszállott, s hogy a lovak ezen óvatosság parancsolta intézkedés mulasztása miatt csakugyan nála nélkül a népes utczán elindultak s a szerencsétlenség meggátlása czéljából a lovakat feltartóztatni akaró Derdák István ennek folytán elgázoltatván, május hó 18-ától július 6-ig a kórházi orvos tanúsága szerint gyógyítás alatt állott. Vádlottat tehát a fentebb jelzett mulasztás miatt a B. T. K. 310. §-a szerint az alsóbb bírói ítéletek megváltoztatásával bűnösnek kimondani, s büntetlen előéletének figyelembe vételével a jelen ítélet rendelkező része szerinti fogházra kellett elitélni. (1886. évi deczember 2-án 2574. sz.) IV. ítéletek: A székesfehérvári kir. törvényszék: I. Schlesinger Bernát és II. Rácz János vádlottak a B. T. K. 290. §-ában foglalt emberölés vétsége miatt — további szabadlábon hagyásuk mellett — ezennel vád alá helyeztetnek. Indokok: Király Ágnes 9 éves, Király Anna 12 éves és Ujfalusi Julianna 12 éves leánygyermekek 1884. évi július 6-án Nagy-Perkáta községben, az úgynevezett kenderáztatóban fürödvén, egy abban a víz által elborított és általuk nem látott kútba estek, hol mindhárman életüket vesztették. Az orvosi látlelet és vélemény megállapítja, hogy haláluknak oka vízbefulás volt, a ténykörülmények pedig igazolják, hogy vétkes mulasztásnak estek áldozatul. A jelzett vétség tárgyi tényálladéka e szerint megállapítva lévén, ami az alanyi tényálladék megállapítására szükséges adatokat illeti, erre nézve Pintér János és Somogyi János tanuk vallomásával, de részben Schlesinger Bernátnak különösen a szolgabíró előtt tett vallomásával igazolva van, hogy nevezett Schlesinger Bernát 1882. évben az 1872. évi VIII. törvényczikk 8. §-ában megkövetelt rendőri intézkedések mellőzésével a kérdéses kenderáztatóban kutat ásatott, hogy abból gőzcséplő gépét vízzel elláthassa, de ugyanakkor nem rendelkezett arról, hogy ezen kút ártalmatlanná tétessék, a mennyiben azt sem körül nem keríttette, sem pedig más vészjelzővel el nem láttatta, sőt midőn őt Rácz János biró az 1876. évi VIII. t.-cz. 141. §-ának d) pontjában gyökeredző jogánál fogva Katona Nagy János feljelentése nyomán a veszélyes kút betemetésére Viertl Venczel tanú jelenlétében utasította, sem akkor, sem későbben azt nem tétette meg, s így az ő gondatlansága lett annak oka, hogy a veszélyt nem is sejtő három kis leány kútba fuladván, áldozatul estek. Ezen elősorolt adatok panaszlott Schlesinger Bernát ellenében a jelzett vétség alanyi tényálladékát is megállapítják. Hogy pedig a szóban forgó kút az emberi életre nézve veszélyes jelleggel bírt, azt a bekövetkezett tény mellett Kapócs Péter, Pék József és Baszicz István tanúk egyhangúlag igazolják, kik bizonyítják azt, hogy a szerencsétlenség megtörténtekor a kútban két méter magasságú vízállás volt. Tekintve, hogy a napló 13. szám alatt lévő szemle jegyzőkönyv szerint hivatalosan is megállapíttatott, miszerint az állítólag Schlesinger Bernát által készíttetett vízfogó a község tulajdonát képező kenderáztató és fürdőhelyen ásatott, s tekintve, hogy ezen veszélyesnek látszó vizfogó betemetése iránt 1884. év julius haváig semmi hatósági intézkedés nem létetett, holott Rácz János tanú vallomásában maga is beismeri, miszerint Katona János őt erre még 1882. évben figyelmeztette, s igy habár ő azt állítja, miszerint Schlesinger Bernátnak a vizjogó betemetését meghagyta, annak ellenőrzését, sőt a veszély elhárítása végett saját rendőri hatáskörében a szükséges intézkedés megtételét is elmulasztotta , s tekintve azt is, hogy ezen helyet a községi lakosok fürdőhelyül is használták, a 379