Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1896. április-szeptember (32. kötet, 1-24. szám)
1896-06-25 / 13. szám
13. SZÁM Büntető Jog Tára kékitő olajjal leöntötte; Stancsik sem neki, de férjének sem fizetett s udvarukban csak a zsidó Istenüket szidalmazta s őket agyonütéssel fenyegette. Stancsik István tagadja, hogy délelőtt Miselbachnál megfordult, hanem csak délután nejével együtt, mikor is neje felvette a hordót s fizetni akart egy forintos bankjegygyel, de Miselbachné azt kiáltotta, hogy a rablóbetyárnak ne add ki a hordót: elismeri, hogy botját felemelte Miselbach ellen, hogy megüti, de ezt meg nem ütötte s ezt is csak azért tette, mivel ez őt a pincze előtt feltaszitotta; valótlan, hogy Miselbach után a konyhába bement, hanem csupán a konyha előtt állt s ütött Miselbach felé, kit azonban el nem talált, s ez neje azon biztatására, hogy forrázd ki a szemét, őt vitriollal szemen öntötte s mikor elkiáltotta magát, hogy „jaj, vége van a szememnek” s a kendőjét a szeméhez fogta, Miselbach még kétszer leöntötte ruháját; tagadja, hogy Miselbachot agyonütéssel fenyegette volna. Azt hiszi, hogy Miselbach azért bánt el vele ily módon, mert üzletében mit sem vásárol s neki egy ízben 200 frtot kölcsön nem adott s azt hiszi, hogy ezért is kért tőle 52 kr. helyett 59 krt; ez bosszantotta is őt legalább, hogy mint lehet azt megtenni, hogy ilyen uzsora kamatot szedjen egy ember 52 krra. Való, mondja, hogy egy Kézi nevű kékitős asszony, kit látásból ismer, volt ott Miselbachéknál s egy fa alatt részegen feküdt. Mivel tehát vádlott Miselbach Adolf beismeri, hogy a bütykös tartalmával ő öntötte le Stancsik Isvánt, mivel a csatolt orvosi látlelet s felülvélemény határozottan azt igazolja, hogy Stancsik István sérülését maró folyadék okozta s 20 napnál tovább tartott egészséghálorítást okozott, mivel özvegy Szabó Mihályné s Sárik Józsefné hit alatt is kihallgatott tanuk határozottan azt állítják, hogy a mondott napnak délelőttjén Miselbach Adolf azt mondotta leányának, hogy ha Stancsik eljönne s gorombáskodnék, úgy zárja be az ajtót s öntse le vitriollal, s mivel özvegy Szabó Mihályné még azt is igazolja, hogy Miselbach Adolf bűncselekményének elkövetése után kijelentette, hogy Stancsik Istvánt vitriollal öntötte le, kétségtelen bizonyítékokat szolgáltatnak arra nézve, hogy Miselbach Adolf már jó eleve maga tette oda a maró folyadékkal teli bütyköst a konyhaasztalra, hogy az előtte házsártosnak ismert Stancsikkal könnyű szerrel elbánjon, miért is, mivel igazolást nyert, hogy Stancsik István tettleg csakugyan bántalmazta Miselbachot s szidalmazta, s hogy Miselbachnak az 59 kijának ki nem fizetése s a hordónak e nélküli elvétele miatti felhevülésében követte el tettét, a kir. törvényszék javára a B. T. K. 92. §-át alkalmazásba vette és ezen vádlottat a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntette helyett csakis az érintett törvényszakaszban itt súlyos testi sértés vétségében mondotta ki vétkesnek s mérte ki rá a megfelelő fogház- és mellékbüntetést. Azon védekezését vádlottnak, hogy a bütykös tartalmát önvédelemből öntötte Stancsikra, mert ez őt a konyhába is követte, a kir. törvényszék figyelembe azért nem vette, mert a tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy vádlott a konyhában egyedül volt, oda Stancsik őt nem követte, a konyha ajtaját tehát bezárhatta s a konyhán keresztül az üzlethelyiségébe s innét az utczára juthatott volna s igy nem lett volna szüksége arra, hogy az előtte veszélyes maró folyadéknak ismert vitriollal Stancsikot úgy szembe öntse, hogy az 20 napnál tovább tartott egészségháborítást szenvedjen, de mi több, Stancsikot ezáltal szeme világától könnyen megfoszthatta volna. Igaz ugyan, hogy Miselbach Adél fné tagadásával szemben arra nézve, hogy férjét ő biztatta arra, hogy Stancsikot lőjje le s vitriollal öntse le, özvegy Szabó Mihályné s Mikus Józsefné kifogás alá nem eső s hit alatt is kihallgatott tanuk kétségtelenül beigazolják; mégis, mivel özvegy Szabó Mihályné és Sárik Józsefné tanuk azt vallják, hogy már délelőtt foglalkozott elsőrendű vádlott Miselbach Adolf azzal, hogy Stancsikot vitriollal le kellene önteni s ennek esetleges eszközlésére leányát fel is hívta, a kir. törvényszék Léwi Rozália terhére a felbujtási részességet beigazolva