Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1896. április-szeptember (32. kötet, 1-24. szám)

1896-06-25 / 13. szám

13. SZÁM Büntető Jog Tára kékitő olajjal leöntötte; Stancsik sem neki, de férjének sem fizetett s udvarukban csak a zsidó Istenüket szidalmazta s őket agyon­­ü­téssel fenyegette. Stancsik István tagadja, hogy délelőtt Miselbachnál megfordult, ha­nem csak délután nejével együtt, mikor is neje felvette a hordót s fizetni akart egy forintos bankjegygyel, de Miselbachné azt kiáltotta, hogy a rablóbetyárnak ne add ki a hordót: elismeri, hogy botját felemelte Miselbach ellen, hogy megüti, de ezt meg nem ütötte s ezt is­ csak azért tette, mivel ez őt a pincze előtt feltaszitotta; valótlan, hogy Misel­bach után a konyhába bement, hanem csupán a konyha előtt állt s ütött Miselbach felé, kit azon­ban el nem talált, s ez neje azon biztatására, hogy forrázd ki a szemét, őt vitriollal szemen öntötte s mikor elkiáltotta magát, hogy „jaj, vége van a szememnek” s a kendőjét a szeméhez fogta, Miselbach még kétszer leöntötte ruhá­ját; tagadja, hogy Miselbachot agyonütéssel fenyegette volna. Azt hiszi, hogy Miselbach azért bánt el vele ily módon, mert üzletében mit sem vásárol s neki egy ízben 200 frtot kölcsön nem adott s azt hiszi, hogy ezért is kért tőle 52 kr. helyett 59 krt; ez bosszan­totta is őt legalább, hogy mint lehet azt megtenni, hogy ilyen uzsora kamatot szedjen egy ember 52 krra. Való, mondja, hogy egy Kézi nevű kékitős asszony, kit látásból ismer, volt ott Miselbachék­nál s egy fa alatt része­gen feküdt. Mivel tehát vádlott Miselbach Adolf be­ismeri, hogy a bütykös tartalmával ő öntötte le Stancsik Isvánt, mivel a csatolt orvosi lát­lelet s felü­lvélemény határozottan azt igazolja, hogy Stancsik István sérülését maró folyadék okozta s 20 napnál tovább tartott egészség­hál­­orítást okozott, mivel özvegy Szabó Mihályné s Sárik Józsefné hit alatt is kihallgatott tanuk határozottan azt állítják, hogy a mon­­­­dott napnak délelőttjén Miselbach Adolf azt mondotta leányának, hogy ha Stancsik eljönne s gorombáskodnék, úgy zárja be az ajtót s öntse le vitriollal, s mivel özvegy Szabó Mihályné még azt is igazolja, hogy Miselbach Adolf bűncselekményének elkövetése után ki­jelentette, hogy Stancsik Istvánt vitriollal öntötte le, kétségtelen bizonyítékokat szolgál­tatnak arra nézve, hogy Miselbach Adolf már jó eleve maga tette oda a maró folyadékkal teli bütyköst a konyhaasztalra, hogy az előtte házsártosnak ismert Stancsikkal könnyű szerrel elbánjon, miért is, mivel igazolást nyert, hogy Stancsik István tettleg csakugyan bántalmazta Miselbachot s szidalmazta, s hogy Miselbachnak az 59 kijának ki nem fizetése s a hordónak e nélküli elvétele miatti felhe­­vü­lésében követte el tettét, a kir. törvény­szék javára a B. T. K. 92. §-át alkalmazásba vette és ezen vádlottat a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntette helyett csakis az érintett törvényszakaszban itt súlyos testi sértés vétségében mondotta ki vétkesnek s mérte ki rá a megfelelő fogház- és mellék­­­büntetést. Azon védekezését vádlottnak, hogy a bütykös tartalmát önvédelemből öntötte Stan­csik­ra, mert ez őt a konyhába is követte, a kir. törvényszék figyelembe azért nem vette, mert a tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy vádlott a konyhában egyedül volt, oda Stan­csik őt nem követte, a konyha ajtaját tehát bezárhatta s a konyhán keresztül az üzlet­­helyiségébe s innét az utczára juthatott volna s igy nem lett volna szüksége arra, hogy az előtte veszélyes maró folyadéknak ismert vitriollal Stancsikot úgy szembe öntse, hogy az 20 nap­nál tovább tartott egészségháborítást szenved­jen, de mi több, Stancsikot ez­által szeme világától könnyen megfoszthatta volna. Igaz ugyan, hogy Miselbach Adél fné tagadásával szemben arra nézve, hogy férjét ő biztatta arra, hogy Stancsikot lőjje le s vitriollal öntse le, özvegy Szabó Mihályné s Mikus Józsefné kifogás alá nem eső s hit alatt is kihallgatott tanuk kétségtelenül beigazolják; mégis, mivel özvegy Szabó Mihályné és Sárik Józsefné tanuk azt vallják, hogy már délelőtt foglalkozott elsőrendű vádlott Miselbach Adolf azzal, hogy Stancsikot vitriollal le kellene önteni s ennek esetleges eszközlésére leányát fel is hívta, a kir. törvényszék Léwi Rozália terhére a felbujtási részességet beigazolva

Next