Buza Péter - Sajdik Ferenc: Kószálunk a régi Pesten. Múltidéző barangolás szövegben és rajzban (Budapest, 1986)

Bajcsy-Zsilinszky út

gyék Bálvány utcai cselédségéhez tarto­zott, a mosónői teendőket látta el. A fo­tográfus a nyolcvanas években vette magához a gyereket. Söpörgette a pad­lót, cipelte a vegyszereket, rendben tar­totta a laboratóriumot. Megcsinált min­dent, amit egy ilyen kiskamaszra rá lehet bízni. Csak egyetlen hibája volt, folyton rajzolgatott, pazarolva a barna retusfes­téket. Míg a mester vagy a segédje igaz­gatta a delikvenst, ő, a műtermet a la­boratóriumtól elválasztó függöny mögé bújva egy-egy papírdarabkára ráheve­nyészte a kuncsaft portréját. Mit szöszmötöl itt ez a gyerek? - morfondírozott magában a tulaj, míg­nem egyszer odaugrott és elkapta a kö­­lyöktől a rajzocskát. Elbámult azon, amit látott. S becsületére legyen mondva azonnal beíratta a sugárúti rajztanodába. Strelisky később is támogatta egykori vizesnyolcasát - a sorban az utolsó bolti segédet nevezte így a városi nyelv, akire még nemigen lehetett mást rábízni, mint azt, hogy amolyan alul nyíló tölcsérbe hajtott hártyapapírból eregetve, nyolca­sokat rajzolva a porba, a csurgó vízsu­gárral fölüdítse a kiszáradt padlót, a szikkadt járdát. Párizsba küldte, hogy továbbképezze magát, s a fiú meghá­lálta a gondoskodást. Egyik évről a má­sikra világhírt vívott ki magának - akkor már László Fülöpnek hívták -, külföl­dön máig a legismertebb magyar kép­zőművész, a portréfestészet fejedelme­ként s virtuózaként tartja számon a mű­történet. A ház, ahol pályáját kezdte, üres fog­híj. Egyetlen épület áll már csak itt, a Bajcsy-Zsilinszky útnak ezen az olda­lán: a Kasselik-ház. S a kiürült telkek sora folytatódik túl a József Attila utcán is, bár az, hogy itt házak voltak valaha, még annyira se látszik meg az Engels tér mai képén, mint az előbbiek hiánya a reklámokkal telefestett tűzfalak előte­rében. Pedig három épületből állt a tér keleti kulisszája. S kettő közülük híres­ség a maga idejében. Kezdjük a Marokkói udvarral a szel­lemidézést. 1962-ben bontották le a nagy sárga házat, amely négy telket el­foglalva terpeszkedett itt. A telkeket még Rupp Károly pékmester vásárolta meg, 1789-ben, nagyjából hétezer aranyforintért. Ez a Lipótváros születé­sének első évtizede, amikor azonban már - hála a pontosan kidolgozott ter­veknek - egzakt elképzelései vannak az árverező tanácsnak s a vásárlóknak is, hogy fest majd néhány év múlva ez a kacsafészkes vadvízország, gidres-göd­­rös vidék.

Next