Buza Péter: Pest-budai történetek. Rendhagyó városnéző séta (Budapest, 1984)
X. Thaisz Elek tündöklése és bukása
136 Ebben a leírásban az egykor divatos szépség már öregedő asszony, de el kell hogy higgyük: nem véletlenül bolondultak egykor utána a férfiak, és Rézi különben is értette a módját az újjászületésnek. Azt rebesgették, hogy a Bach korszak jól fizetett besúgója volt, amiben feltétlenül van is annyi igazság, hogy az olyasfajta találkahelyek, mint amilyent igazgatott, a világ minden pontján alkalmas színhelyét jelentik a titkok kicsalogatásának. És bár az évek múltával a szépség elmúlt, nem kopott meg a bordélyos Rézi és Thaisz Elek barátsága. Igaz, a szerelmet a szövetség váltotta föl. Többen tudni vélték, hogy a kémjelentéseket Thaisz önti formába, és hogy a hasznon is osztozkodnak. Ez azonban már egy későbbi történet. 1848 fontos év a fiatal ügyvéd életében: megválasztják városi tanácsnoknak - nagy sarzsi, tucatadmagával képviseli a hivatalos hatalmat Pest városában - és dolga is akad hamarosan. Windischgrätz csapatai megszállják a két fővárost, s a katonai kormányzó, Wrbna altábornagy parancsát Rottenbiller Lipót polgármester már 1849. január 6-án kénytelen előterjeszteni Pest városának tanácsülésén: „ ... minden, akár katonai, akár polgári középületek kapui - és ahol vannak, karfái még ma a császári fekete-sárga színre befestendők!” A határozat a felelőst is megjelöli. „Thaisz Elek tanácsnok, a helybeli színező céh elöljáróit rögtön maga elé rendelvén, nekik legsúlyosabb felelet terhe alatt megparancsolja, hogy e meghagyás teljesítését minden, e város kebelében találkozó színező mesterek és legények alkalmazásával azonnal foganatba vegyék.” A hivatal: szolgálat! „Kiszolgálat” - ha a sors úgy hozza. És hozza. A következő január 15-i tanácsülés már azt teszi Thaisz kötelességévé, hogy mázoltassa be A Gellérthegy aljában húzódó utcasor volt szépapáink korában a „lányos házak" utcája. Aki kevesellte a „választékot” továbbsétálhatott a Tabánba, a prostitúció fellegvárába