Buza Péter (szerk.): Bevilaqua Borsody Béla: A Víziváros (Budapest, 2005)
Bevilaqua Borsody Béla: A víziváros
Arany János családja az Erdélyi fejedelemség által nemességre emelt bihari hajdúcsalád fia volt, Nagyszalontai Nemes Arany névvel. Az Erdélyhez tartozó Részek — a Partium —, Biharország, a Hajdúság, a Nyírség, az Érmellék, Szabolcs lelkiségének örököse, Bessenyei György és Csokonai Vitéz Mihály kemény hajdú-mivoltának lelki rokona és lelki utóda, az ősi debreceni Kollégium lelkiségének kifejeződése volt. Ugyanolyan, mint az Öregúr, néhai Atyámfia, Kossonczy Nagy Lajos táblabíró, akiről vízivárosi vonatkozásban alább írunk. (Arany) családja ott, Biharnagyszalontán művelte kis kurtanemesi birtokát. Férfi korában ezért nem szerette a nagyvárosi életet, tehát a pestit sem. Ezért írta egyik versében: „Szülőföldem Szalonta, nem szült engem szalonba!” Debrecenben volt a kálvinista Kollégium diákja. Mint a Bihari Nemzetőrség — a nagyemlékezetű Veres Sipkások — őrmestere volt ott a Lengyel Légióval együtt Temesvár ostrománál. A sikerbe, az országos hírnévbe 1847-ben emelte fel a „Toldi” megjelenése. Ebben a kapzsi bátya a nagynemesi Toldi György által paraszti sorba lenyomott fiatal Toldi Miklós fölemelkedését írja meg. A Toldi forrása egyrészt a 16. századi magyar kobzos Seregdiák, Tinódi Lantos Sebők írta Krónika, másrészt — mint ezt néhai Prof. dr. Alexander Bernát írta meg —Shakespeare „As you like it!” (Vagy amit akartok!) című színműve. Ebben benne van a bátyja elűzte bujdosót segítő öreg paraszt szolga, a „Toldi” öreg Benczéje előképe is. Arany János a flandriai Ardennes erdőben lefolyt lovagi mérkőzést a pestbudai Nyulak Szigetére, a Víziváros fölötti Margitszigetre stilizálta át, a fiatal Toldi Miklós a „Toldi”-ban a budai Vízivárosban fogja le a megdühödött, száguldó bikát, a cseh lovagot a Víziváros fölötti Nyulak Szigetén (Insula Leporum, utóbb Margitsziget) győzi le. Arany János remek Balladát írt a vízivárosi Rózsadombon lefejezett Hunyadi László haláláról és Budaváráról, a gyilkos V. László önvádoló éjszakai rémlátásairól. (Jó Budavár magas tornyán az érckakas csikorog élesen.) Amikor ezt Arany János írta, még ott forgott a vízivárosi Szegényház melletti középkori eredetű ház ormán díszlő remek Szélkakas is, melyről (később) írunk. Ezt megbámulta az egész régi Víziváros, lehetséges, hogy Arany János is látta ezt. Arany János tősgyökeres debreceni-bihari Hajdúlélekkel gyűlölte a bécsi németet, a Bach-korszakot is, az elnémetesedettek