Buza Péter: Borozó Budapest. Régvolt szőlőskertek élő öröksége - Mesél a város (Budapest, 2008)

Pesti fröccs, a monarchikum

bor, fele szóda. A Lajtán túl ezzel kész a teljesség horizontja. Térjünk is vissza, haza. A górékis po­hár bor, ujjnyi szódával, a sóher, 1 deci bor és kilenc deci szóda. Végül következzék a felhígulás utáni mezőny egyetlen tagja, a színészfröccs - ezt Ruffy Péter, a régi Magyar Nemzet klasszikusa ta­lálta föl: deci langyos víz némi szódával. Következzenek a borból és valami másból kotyvasztottak. Ezeket tulajdonképpen felelőt­lenség volna persze fröccsnek nevezni. Mint a kisvadászt (egy deci bor és egy deci kóla), a nagy­vadászt (két deci bor, egy deci kóla), a tébécét, az­az a „termelői bort Colával”. Ebbe az osztályába sorolandó a vizsgált italcsoport egy régi klasszi­kusa is: az Újházyfröccs. Wampeticsnél találta fel a híres színész, aki rájött, hogy nagy ivászatok után, de közben is nyugtatólag hat a gyomorra, sőt az érzületre is a bor, ha kovászos uborka levé­­vel keverik. („ízlés szerint.” Brrrrrr.) Ismert az irodalomból a kagál-fröccs: a Borsszem Jankó stábjának tagjai (khagal: írástudók gyülekezete, héberül) Báló Jánosné Ráday utcai korcsmájá­ban, a törzshelyükön, evőkanálnyi málnaszörp­pel tették ihatóbbá a savanyú bort. Zárásként, de nem mert a csúcsra értünk, sőt­ álljon itt még néhány fröccsnek nevezett italne­ Fröccsel is vigadhat sírva a magyar

Next