Czegléd és Vidéke, 1891 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1891-05-10 / 2. szám

lső évfolyam. C­Z­E­G­L­E­D és VIDÉKE­ volt a kezdője és nincs fogalmunk róla, hogy mikor lesz vége. Mert oly különös ez az ártéri munkálat, hogy vérig sérti a czeglédi gazdaközönség egy nagy részét. A­kik rimánkodva kérték, nem tudták mit cselekesznek, a­kiknek számára kérték, nem kérdez­ték, hogy kell-e nekik ? Valóban koporsót vásároltak maguknak, de azután azokat terítették belé, a­kik legkevésbbé sem vágyódtak az ártér szabályozása után. Így a mérnöki munkálatnál, valamint a teher kivetésnél, ha megtapogatja — a vak is megleli azt a nagy hibát, a­mely még sok gazdálkodó család vagyonának ássa meg a pusztulás sírját. Ugyanis­ a mérnöki munkálatnál bele­vontak sok helyett partokat, más helyt kihagytak laposakat és vizereket. A kivetésnél megfordították az ártéri törvény ama szavait, hogy mindenik a haszon ará­nyában tartozik hozzá­járulni a teherhez, így a kik­nek hasznára vált a csatorna, csak nevethetnek a felett, hogy azt nekik mások építették, kiknek semmi hasznot sem hajt. Azon birtokok, melyek a csatornázás által a víz­veszélytől mentesek lettek, a legutóbbi kataszteri munkálat szerint vagy igen kevés adójúak, vagy majdnem adótlanok , így ártéri költségük vagy igen csekély, vagy ahoz épen semmivel sem járulnak. A terheknek adó utáni kivetése is nagy tévedésen alap­­­­szik, mert e szerint azon birtokok, melyek a csa­tornázás nélkül is első osztályúak voltak, az ártér költségeinek fizetésénél is a legtöbbet fizetők lettek, pedig épen megfordítva kellett volna ennek történni, mert ezen birtokokon a csatornázás m­itsem javított. Midőn ezen jogtalan kivetés ellen több birtokos folya­modott, gúnnyal utasították vissza, azt mondván hogy: „Annyi sem lesz az ártéri költség, mint a mennyit a folyamodvány bélyegéért kellett fizetni“. De azóta kinőtte ez magát bélyeg nélkül is örök iszappá és hívatlan, kelletlen vendéggé, mely ellen eddig nincs párt, hogy reá fel ne másszon, nincs lapos, hogy rajta el ne terüljön s igy minden évben akár látunk vizet földeinken, akár nem, elönt mindnyájunkat az ánéri költség iszapja. Ifj. Kádas Mihály: Szőlőink veszélyben. Szőlőtelepeink ama réme, mely „filokszéra“ néven, — mint valami vandál ellenség — pusztit hazánkban, méltán ejti kétségbe azokat, kik szőlő­­ü­ltetéssel foglalkoznak. Magyarország nagy részébe betette már lábát e pusztító rovar; s számtalan és számtalan hegyvidéket, hol boraink legjelesebbjei termettek, tett tünkre s számtalan polgárt, kinek a szőlőmivelés képező egyedüli életföltételét, juttatott koldusbotja. Nem mondhatnánk, hogy a filokszéra Magyar­­országba tett első beh­urczolása idejében is nem tett volna meg a kormány, illetve a hatóság mindent, hogy szőlőtelepeink e pusztító rémtől megmentesse­nek ; ám azt sem tagadhatni, hogy e veszedelmes rovar elterjedésének a nép közönye volt oka nagy­részt, kik nem akartak hinni annak veszedelmes voltában. Mióta azonban a baj tetőpontra hágott, mióta a kopár hegyhátak beszélnek a rémes ellenség pusztításairól, úgy egyesek, mint egyesületek s úgy a kormány minden lehetőt elkövetnek arra, hogy gazdasági életünk egyik főtényezője, a szőlőmivelés e pusztító rovar által fejlődésében, terjedésében meg ne akadályoztassák. Kevés, nagyon kevés ama vidék, mely még el­mondhatja magáról : „Hála Isten, nekünk nincs fitok­­széránk.“ Ez áldásos vidékek közé tartozik a mi városunk Czegléd is, mely borának izénél, zamatánál, szesztartalmánál fogva újabban jó hírnévre tett szert s távol vidékek borkereskedőitől is fölkerestetik. Fájdalom, mint halljuk egy czeglédi szőlőtulaj­donos olyan helyről hozatott szőlővesszőket, hol fitok­­szérás a terület. El is ültettette azokat s ezáltal kitette a kámáni szőlőhegyet annak a valószínűségnek, hogy a fitokszéra nálunk is meghonosít­tatik. Szőlőbirtoko­saink, de a kámáni bor jó hírneve érdekében is kí­vánatos, hogy a városi hatóság ez ügyben erélyesen intézkedjék s elejét vegye egy szőlőtelepeinkre egyip­tomi csapással felérő bajnak. * Mint utólag értesülünk, a polgármester elköve­tett minden lehetőt arra nézve, hogy a baj csirájá­ban elfojtassék , kiszedette az elültetett szőlővessző­ket s egyúttal intézkedett, hogy egy,­­a kormánytól kiküldendő szakértő által a szőlővesszők megvizsgál­tassanak. Mindenesetre dicséret illeti meg az illetékes köröket, ha városunk szőlőbirtokosai és szőlőtelepei érdekében a szükséges óvintézkedéseket sürgősen megteszik akkor, a­midőn­­vannak olyanok is, a­kik a fitokszéra veszély kiütésének eshetőségéből reájuk származható valóban terhes felelősség következmé­nyeivel leszámolni nem tudnak és könnyelműen ve­szik szőlőszomszédaik, sőt a szőlőhegy nagy része tulajdonosainak lázas aggodalmát, vagy épen a sző­lészet tovább­fejlesztése iránti teljes elkedvtelenedését. A közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő úr! „Vastagnyakú“ aláírással egy vaskos tévedésen alapuló a „közönség körébőli“ rovatban egy közle­mény jelent meg becses lapja legközelebbi számában. Nem akarom taglalni, hogy mennyire nevetsé­ges és illemes a hívatlan prókátor szerepére vállal­kozni,­­ csupán annak a kijelentésére szorítkozom, hogy attól, aki nyílt természetű­ közleményekkel lép a közönség elé s oly dolgokat feszeget, melyek a nagy­­közönségre nem tartoznak , annyit mindenesetre el­várunk, hogy alaposan járjon utánira annak, a­miről írni óhajt, nehogy igaztalanságot kövessen el azokkal szemben, kiket a közvélemény ítélő széke elé akar hurczolni. Azt írja „Vastagnyakú“, hogy a püspöki ebéd­ről, melyre a presbyterium 500 forintot szavazott meg, sem a presbyteriumnak, sem a tanítói testület­nek nem lett volna szabad hiányzania, miután az hivatalos jellegű volt. Nos, hát ez egyszerűen nem áll. Az egyház megszavazott ugyan 500 irtot, hanem részben az egyházi épületek javítására, részben a fogadtatás költségeinek fedezésére. Az ebéd pedig sem az egyik, sem a másik categóriába nem sorozható. Ez tehát először : nem volt hivatalos, másodszor : nem is az egyház számlájára rendeztetett, hanem igenis adta azt a lelkész püspökének tiszteletére. Igazolják állításomat a püspöki ebédre — ne­vezzük így — kiadott meghívók is. Kinek a nevében hívogat­ott a lelkész ? Talán a rendezőség nevében ? Nem, hanem a saját nevében. Hivatalos ebédre hívogat? Nem, — hanem „a lelkész­lakon szőkébb kör­ben adandó ebédre“. Hogy pedig a presbyterium s a tanító testület mellőzve lett volna — szintén nem felel meg az iga­zságnak. A presbyterium tagjai közül, a főgondnok, jegyző, gondnok és pénztárnokon kivnl, kik e testü­letet hivatalosan képviselni szokták, még 6-an kap­tak meghívást, a tanítói testületet pedig képviselte az igazgató. Hogy többen nem hivattak meg, oka az, hogy két napon 60—60 embert a lelkész­lakban ellátni, a helyiség szűk volta miatt nem lehet, hacsak a pinczébe nem akarunk egy részt elhelyezni. Ami pedig azt a kijelentést illeti, hogy a taní­tói énekkar hat heti szakadatlan tanulása daczára mellőztetett, vagyis hogy az ebédre meg nem hivatott: hát ezt az énekkar köszöni és köszönheti meg önnek legkevésbbé. Ilyen fáradságot s igazán nemes buz­galmat, melyet a tanítói kar az ünnepségek emelése érdekében kifejtett, nem meghívásokkal s ebédekkel szokták méltányolni, hanem köszönettel, elismeréssel és pedig jegyzőkönyvi kivonat alakjában. Ezt igenis megvárhatjuk az egyház, illetve annak kormányzó testületé­t a presbyterium­tól. És a presbyterium ezt meg is fogja adni, vagy hogy az ön kifejezését használjam: „a presbyterium tudni fog feladatának magaslatára emelkedni“. Ennyit óhajtottam „Vastagnyakú“ úr állításaira megjegyezni s befejezésül még csupán ezt: „Véko­nyabb nyak s erősebb tapintat". X. Z. Tekintetes szerkesztő úr !­­ , Botrányos volt a sötétség, a mely a minapá­­ban a vasút-utczán (talán a többi utczán is) uralko­dott, mert a jótékony hold ez alkalommal a meg­­gyujtatlanul maradt lámpások helyett nem kárpótol­hatott bennünket. És ez, valamint a lámpások rossz világítása, azok begyúrása és így könnyen tűzveszé­lyessé válása nagyon gyakori esetek közzé tartozik. Legutóbb a külső vasút-utczán és a belsőn is a Bogyasz- féle bolt átellenében szemlélhettük az ilyen illumi­­natiót. Régebben tapasztaljuk, hogy az utczák­ vilá­gítása körül mulasztás van, nem tudjuk, hol a hiba, de mert ha a világítás el van rendelve, azt a kö­zönségnek lehető legjobb kiszolgáltatással követelni joga van , mert nem hisszük, hogy takarékossági szempontból a világításra vonatkozólag csillagászati és meteorológiai észleletek eszközöltetnének, felkérjük e helyen a t. gazdatanácsos urat, aki a város ilyen­fajta háztartásának vezetője s akinek rendszereteté­­ben egyáltalán nincs okunk kételkedni, hogy nézzen utána a dolognak, talán több okból is a lámpagyúj­­togatók ellenőrzése nem lesz fölösleges. Egy szemlélődő. Értesítés! Mindazon­t­ előfizetőink, valamint a nagyérdemű olvasóközönség szíves tudo­mására hozzuk, hogy a­kik a tömeges szétküldés által okozott zavar miatt lapot nem kaptak, de arra igényt tartanak, ne terheltessenek ez iránt lapunk kiadó­­hivatalához (Piros József és Társa I. ker., vasút-utcza 10I. sz.) fordulni. HÍREK. — Esküvők. Somogyi János kecskeméti lakos a kinek nevével az irodalmi téren is találkoztunk, f. hó 9-én vezeti oltárhoz D. Balog Jánosné asszony kedves nevelt leányát, Emődi Zsófikát. — Úgyszintén Törtelén folyó hó 13-án tartja esküvőjét, Kiss János tör­teli lakos, Tóth Mariskával. Boldogságot kívánunk az új pároknak. — Alapkőletétel. Az újonnan épülő város­ház alapjába e hó 6-án tették le a lapunk által is közlött „Városház történetét“ magában foglaló ok­mányt, Gubody Ferencz polgármester, a városi tiszti­kar, a tanács és az építőbizottság jelenlétében. Ez alkalommal Tursánczky Antal kőmives tartott alkalmi beszédet, este pedig a város az összes munkásokkal áldomást itatott. — Az érzékeny egyházgondnok. Cs. Tóth Mihály, a ref. egyház hűséges volt gondnoka becsületsértési perbe fogta a helybeli kir. járásbíró­ságnál Farkas Pál presbytert, mert nevezett, mint az egyháztanács által kiküldött vizsgálóbiztos a volt gondnok úrnak az egyház vagyona megőrzése körül viselt dolgait felderítette. Ez természetesen hivata­los tény lévén, becsületsértés tényét nem képezi, en­nélfogva sietett is panaszos az ellene indítható rá­­galmazási per súlya alatt panaszát a tárgyalás kez­detén hanyatt-homlok visszavonni. — Azon­­, iparos urakat, kiknek tanulóik, vagy segédeik a munkakiállításon részt vesznek, figyelmeztetem, hogy a kiállításra szánt munkákat pünkösd szombatján lehetőleg délelőtt 8 —12 óráig, de legkésőbb délután 4 óráig szállitassák be az állami polgári fiú­iskola rajztermébe, hogy azokat kellőleg elrendezni és megbírálni lehessen. Kérem egyszersmind, hogy a kiállított munkák árát vagy értékét, a megrendelő nevét, vagy azt, hogy eladók-e, a beszállításkor szintén bejegyeztetni szíveskedjenek. Kelt Czegléden, 1891. május 7-én. Simon Béla ipar­iskolai igazgató. Székely Endre, közszeretetnek örvendő t. barátunk, amint a beküldött értesítésből olvassuk, folyó év junius hó 1-én helyben zenedét nyit. Sokkal jobban ismerjük mindnyájan Székely Endre zenei te­hetségét, minthogy városunkra valóban előnyös válla­lata túlerőltetett ajánlásra szorulna. Azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy nyugodt lehet az a szülő, aki gyermekét a zene terén Székely Endre úrra­ l ik szám.

Next