Czegléd és Vidéke, 1891 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1891-05-10 / 2. szám
lső évfolyam. CZEGLED és VIDÉKE volt a kezdője és nincs fogalmunk róla, hogy mikor lesz vége. Mert oly különös ez az ártéri munkálat, hogy vérig sérti a czeglédi gazdaközönség egy nagy részét. Akik rimánkodva kérték, nem tudták mit cselekesznek, akiknek számára kérték, nem kérdezték, hogy kell-e nekik ? Valóban koporsót vásároltak maguknak, de azután azokat terítették belé, akik legkevésbbé sem vágyódtak az ártér szabályozása után. Így a mérnöki munkálatnál, valamint a teher kivetésnél, ha megtapogatja — a vak is megleli azt a nagy hibát, amely még sok gazdálkodó család vagyonának ássa meg a pusztulás sírját. Ugyanis a mérnöki munkálatnál belevontak sok helyett partokat, más helyt kihagytak laposakat és vizereket. A kivetésnél megfordították az ártéri törvény ama szavait, hogy mindenik a haszon arányában tartozik hozzájárulni a teherhez, így a kiknek hasznára vált a csatorna, csak nevethetnek a felett, hogy azt nekik mások építették, kiknek semmi hasznot sem hajt. Azon birtokok, melyek a csatornázás által a vízveszélytől mentesek lettek, a legutóbbi kataszteri munkálat szerint vagy igen kevés adójúak, vagy majdnem adótlanok , így ártéri költségük vagy igen csekély, vagy ahoz épen semmivel sem járulnak. A terheknek adó utáni kivetése is nagy tévedésen alapszik, mert e szerint azon birtokok, melyek a csatornázás nélkül is első osztályúak voltak, az ártér költségeinek fizetésénél is a legtöbbet fizetők lettek, pedig épen megfordítva kellett volna ennek történni, mert ezen birtokokon a csatornázás mitsem javított. Midőn ezen jogtalan kivetés ellen több birtokos folyamodott, gúnnyal utasították vissza, azt mondván hogy: „Annyi sem lesz az ártéri költség, mint a mennyit a folyamodvány bélyegéért kellett fizetni“. De azóta kinőtte ez magát bélyeg nélkül is örök iszappá és hívatlan, kelletlen vendéggé, mely ellen eddig nincs párt, hogy reá fel ne másszon, nincs lapos, hogy rajta el ne terüljön s igy minden évben akár látunk vizet földeinken, akár nem, elönt mindnyájunkat az ánéri költség iszapja. Ifj. Kádas Mihály: Szőlőink veszélyben. Szőlőtelepeink ama réme, mely „filokszéra“ néven, — mint valami vandál ellenség — pusztit hazánkban, méltán ejti kétségbe azokat, kik szőlőültetéssel foglalkoznak. Magyarország nagy részébe betette már lábát e pusztító rovar; s számtalan és számtalan hegyvidéket, hol boraink legjelesebbjei termettek, tett tünkre s számtalan polgárt, kinek a szőlőmivelés képező egyedüli életföltételét, juttatott koldusbotja. Nem mondhatnánk, hogy a filokszéra Magyarországba tett első behurczolása idejében is nem tett volna meg a kormány, illetve a hatóság mindent, hogy szőlőtelepeink e pusztító rémtől megmentessenek ; ám azt sem tagadhatni, hogy e veszedelmes rovar elterjedésének a nép közönye volt oka nagyrészt, kik nem akartak hinni annak veszedelmes voltában. Mióta azonban a baj tetőpontra hágott, mióta a kopár hegyhátak beszélnek a rémes ellenség pusztításairól, úgy egyesek, mint egyesületek s úgy a kormány minden lehetőt elkövetnek arra, hogy gazdasági életünk egyik főtényezője, a szőlőmivelés e pusztító rovar által fejlődésében, terjedésében meg ne akadályoztassák. Kevés, nagyon kevés ama vidék, mely még elmondhatja magáról : „Hála Isten, nekünk nincs fitokszéránk.“ Ez áldásos vidékek közé tartozik a mi városunk Czegléd is, mely borának izénél, zamatánál, szesztartalmánál fogva újabban jó hírnévre tett szert s távol vidékek borkereskedőitől is fölkerestetik. Fájdalom, mint halljuk egy czeglédi szőlőtulajdonos olyan helyről hozatott szőlővesszőket, hol fitokszérás a terület. El is ültettette azokat s ezáltal kitette a kámáni szőlőhegyet annak a valószínűségnek, hogy a fitokszéra nálunk is meghonosíttatik. Szőlőbirtokosaink, de a kámáni bor jó hírneve érdekében is kívánatos, hogy a városi hatóság ez ügyben erélyesen intézkedjék s elejét vegye egy szőlőtelepeinkre egyiptomi csapással felérő bajnak. * Mint utólag értesülünk, a polgármester elkövetett minden lehetőt arra nézve, hogy a baj csirájában elfojtassék , kiszedette az elültetett szőlővesszőket s egyúttal intézkedett, hogy egy,a kormánytól kiküldendő szakértő által a szőlővesszők megvizsgáltassanak. Mindenesetre dicséret illeti meg az illetékes köröket, ha városunk szőlőbirtokosai és szőlőtelepei érdekében a szükséges óvintézkedéseket sürgősen megteszik akkor, amidőnvannak olyanok is, akik a fitokszéra veszély kiütésének eshetőségéből reájuk származható valóban terhes felelősség következményeivel leszámolni nem tudnak és könnyelműen veszik szőlőszomszédaik, sőt a szőlőhegy nagy része tulajdonosainak lázas aggodalmát, vagy épen a szőlészet továbbfejlesztése iránti teljes elkedvtelenedését. A közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő úr! „Vastagnyakú“ aláírással egy vaskos tévedésen alapuló a „közönség körébőli“ rovatban egy közlemény jelent meg becses lapja legközelebbi számában. Nem akarom taglalni, hogy mennyire nevetséges és illemes a hívatlan prókátor szerepére vállalkozni, csupán annak a kijelentésére szorítkozom, hogy attól, aki nyílt természetű közleményekkel lép a közönség elé s oly dolgokat feszeget, melyek a nagyközönségre nem tartoznak , annyit mindenesetre elvárunk, hogy alaposan járjon utánira annak, amiről írni óhajt, nehogy igaztalanságot kövessen el azokkal szemben, kiket a közvélemény ítélő széke elé akar hurczolni. Azt írja „Vastagnyakú“, hogy a püspöki ebédről, melyre a presbyterium 500 forintot szavazott meg, sem a presbyteriumnak, sem a tanítói testületnek nem lett volna szabad hiányzania, miután az hivatalos jellegű volt. Nos, hát ez egyszerűen nem áll. Az egyház megszavazott ugyan 500 irtot, hanem részben az egyházi épületek javítására, részben a fogadtatás költségeinek fedezésére. Az ebéd pedig sem az egyik, sem a másik categóriába nem sorozható. Ez tehát először : nem volt hivatalos, másodszor : nem is az egyház számlájára rendeztetett, hanem igenis adta azt a lelkész püspökének tiszteletére. Igazolják állításomat a püspöki ebédre — nevezzük így — kiadott meghívók is. Kinek a nevében hívogatott a lelkész ? Talán a rendezőség nevében ? Nem, hanem a saját nevében. Hivatalos ebédre hívogat? Nem, — hanem „a lelkészlakon szőkébb körben adandó ebédre“. Hogy pedig a presbyterium s a tanító testület mellőzve lett volna — szintén nem felel meg az igazságnak. A presbyterium tagjai közül, a főgondnok, jegyző, gondnok és pénztárnokon kivnl, kik e testületet hivatalosan képviselni szokták, még 6-an kaptak meghívást, a tanítói testületet pedig képviselte az igazgató. Hogy többen nem hivattak meg, oka az, hogy két napon 60—60 embert a lelkészlakban ellátni, a helyiség szűk volta miatt nem lehet, hacsak a pinczébe nem akarunk egy részt elhelyezni. Ami pedig azt a kijelentést illeti, hogy a tanítói énekkar hat heti szakadatlan tanulása daczára mellőztetett, vagyis hogy az ebédre meg nem hivatott: hát ezt az énekkar köszöni és köszönheti meg önnek legkevésbbé. Ilyen fáradságot s igazán nemes buzgalmat, melyet a tanítói kar az ünnepségek emelése érdekében kifejtett, nem meghívásokkal s ebédekkel szokták méltányolni, hanem köszönettel, elismeréssel és pedig jegyzőkönyvi kivonat alakjában. Ezt igenis megvárhatjuk az egyház, illetve annak kormányzó testületét a presbyteriumtól. És a presbyterium ezt meg is fogja adni, vagy hogy az ön kifejezését használjam: „a presbyterium tudni fog feladatának magaslatára emelkedni“. Ennyit óhajtottam „Vastagnyakú“ úr állításaira megjegyezni s befejezésül még csupán ezt: „Vékonyabb nyak s erősebb tapintat". X. Z. Tekintetes szerkesztő úr ! , Botrányos volt a sötétség, a mely a minapában a vasút-utczán (talán a többi utczán is) uralkodott, mert a jótékony hold ez alkalommal a meggyujtatlanul maradt lámpások helyett nem kárpótolhatott bennünket. És ez, valamint a lámpások rossz világítása, azok begyúrása és így könnyen tűzveszélyessé válása nagyon gyakori esetek közzé tartozik. Legutóbb a külső vasút-utczán és a belsőn is a Bogyasz- féle bolt átellenében szemlélhettük az ilyen illuminatiót. Régebben tapasztaljuk, hogy az utczák világítása körül mulasztás van, nem tudjuk, hol a hiba, de mert ha a világítás el van rendelve, azt a közönségnek lehető legjobb kiszolgáltatással követelni joga van , mert nem hisszük, hogy takarékossági szempontból a világításra vonatkozólag csillagászati és meteorológiai észleletek eszközöltetnének, felkérjük e helyen a t. gazdatanácsos urat, aki a város ilyenfajta háztartásának vezetője s akinek rendszeretetében egyáltalán nincs okunk kételkedni, hogy nézzen utána a dolognak, talán több okból is a lámpagyújtogatók ellenőrzése nem lesz fölösleges. Egy szemlélődő. Értesítés! Mindazont előfizetőink, valamint a nagyérdemű olvasóközönség szíves tudomására hozzuk, hogy akik a tömeges szétküldés által okozott zavar miatt lapot nem kaptak, de arra igényt tartanak, ne terheltessenek ez iránt lapunk kiadóhivatalához (Piros József és Társa I. ker., vasút-utcza 10I. sz.) fordulni. HÍREK. — Esküvők. Somogyi János kecskeméti lakos a kinek nevével az irodalmi téren is találkoztunk, f. hó 9-én vezeti oltárhoz D. Balog Jánosné asszony kedves nevelt leányát, Emődi Zsófikát. — Úgyszintén Törtelén folyó hó 13-án tartja esküvőjét, Kiss János törteli lakos, Tóth Mariskával. Boldogságot kívánunk az új pároknak. — Alapkőletétel. Az újonnan épülő városház alapjába e hó 6-án tették le a lapunk által is közlött „Városház történetét“ magában foglaló okmányt, Gubody Ferencz polgármester, a városi tisztikar, a tanács és az építőbizottság jelenlétében. Ez alkalommal Tursánczky Antal kőmives tartott alkalmi beszédet, este pedig a város az összes munkásokkal áldomást itatott. — Az érzékeny egyházgondnok. Cs. Tóth Mihály, a ref. egyház hűséges volt gondnoka becsületsértési perbe fogta a helybeli kir. járásbíróságnál Farkas Pál presbytert, mert nevezett, mint az egyháztanács által kiküldött vizsgálóbiztos a volt gondnok úrnak az egyház vagyona megőrzése körül viselt dolgait felderítette. Ez természetesen hivatalos tény lévén, becsületsértés tényét nem képezi, ennélfogva sietett is panaszos az ellene indítható rágalmazási per súlya alatt panaszát a tárgyalás kezdetén hanyatt-homlok visszavonni. — Azon, iparos urakat, kiknek tanulóik, vagy segédeik a munkakiállításon részt vesznek, figyelmeztetem, hogy a kiállításra szánt munkákat pünkösd szombatján lehetőleg délelőtt 8 —12 óráig, de legkésőbb délután 4 óráig szállitassák be az állami polgári fiúiskola rajztermébe, hogy azokat kellőleg elrendezni és megbírálni lehessen. Kérem egyszersmind, hogy a kiállított munkák árát vagy értékét, a megrendelő nevét, vagy azt, hogy eladók-e, a beszállításkor szintén bejegyeztetni szíveskedjenek. Kelt Czegléden, 1891. május 7-én. Simon Béla ipariskolai igazgató. Székely Endre, közszeretetnek örvendő t. barátunk, amint a beküldött értesítésből olvassuk, folyó év junius hó 1-én helyben zenedét nyit. Sokkal jobban ismerjük mindnyájan Székely Endre zenei tehetségét, minthogy városunkra valóban előnyös vállalata túlerőltetett ajánlásra szorulna. Azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy nyugodt lehet az a szülő, aki gyermekét a zene terén Székely Endre úrra l ik szám.