C. Tóth Norbert: Adatok Cegléd középkori történetéhez - Ceglédi füzetek 44. (Cegléd, 2019)
Kronológia
amellyel felmentette a ceglédi királynéi polgárokat és telepeseket, valamint a náluk lévő holmikat és javakat az országban fekvő közlekedési, azaz úti és vízi vámok megfizetése alól.10 (Források 2. sz.) Az oklevél szövegének fordítása: Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya jelen oklevelünk tartalmával hírül adjuk mindenkinek, akinek hasznára válik, hogy mi a ceglédi polgároknak és telepeseknek a királyné, szülőanyánk állhatatos kérésére királyi jóságunkból kegyesen megengedjük, hogy a mondott ceglédi, most királynéi polgárok és telepesek országunkban javaik és személyük után semmilyen vámot se fizessenek, hanem minden vámfizetés alól teljesen mentesek legyenek. Mindezekért erősen és szigorúan meghagyjuk minden főpapnak, bárónak, ispánnak, várnagynak, nemesnek és birtokos embernek, illetve az ő tiszttartóiknak, valamint úgy a földön, mint a vízen vámot szedő alkalmazottaiknak, tehát mindazoknak, akikhez a jelen levél eljut, hogy a ceglédi királynéi polgárok és telepesek holmijai és javai, továbbá személyük után semmilyen vámot, már amennyiben királyi kegyünket meg akarjátok tartani, ne követeljetek és szedjetek, amiként azt már másik, az Ozora földjén csalárdul ellopott nagypecsétünkkel megerősített oklevelünkben világosan kinyilvánítottuk. Kelt Visegrádon, 1364. évben olajban főtt Szent János ünnepe utáni szerdán. 1368. szeptember 11. Lajos király megparancsolja a budai káptalannak, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében Erzsébet anyakirályné adorjáni (Csongrád m.) tiszttartója, György deák királyi ember megjárja az óbudai klarissza apácák Cegléd nevű birtokát. (Források 5. sz.) Az oklevél szövegének fordítása: Lajos, Magyarország királya híveihez, a budai egyház káptalanához, üdvözletét és kegyet! Mi az óbudai klarissza apácák Pest megyében fekvő Cegléd birtokát, amelyet királyi felségünk és a királyné, legkedvesebb édesanyánk, a mondott apácáknak a mi és édesanyánk is saját lelki üdvéért örökre nekik adományozott, szükséges meghatárolni és mások birtokjogaitól elkülöníteni, mindezek megtörténte után pedig azt részükre iktattatni akarja. Ezért erősen megparancsolja nekik, hogy küldjenek ki maguk közül egy alkalmas személyt tanúként, akinek jelenlétében György deák, a királynéi udvar szolgája és adorjáni (Csongrád m.) tiszttartó, mint a királyi kúriából külön e célra kirendelt királyi ember menjen ki Cegléd birtokra, ahol a szomszédok és határosok összehívása után azok jelenlétében járja meg a birtokot annak igaz és ősi határai mentén, a szükséges helyeken állítson új határjeleket, válassza el mások birtokaitól, majd iktassa és hagyja meg azt az apácák részére minden haszonvételével és tartozékával királyi adomány címén örök birtoklásra, ha nem lesznek ellentmondók, az esetleges ellentmondókat idézze meg az apácákkal szemben alkalmas időpontra ellentmondásuk okán a királyi jelenlét bírósága elé. A 10 A fenti országos vámmentességet biztosító oklevélben először nevezik a városunkban élő személyeket polgároknak és telepeseknek (cives et hospites). Mindez azt jelenti némi megengedő feltételezéssel, hogy Cegléd a középkori Pest megye második, a névadó Pest városa után következő legjelentősebb települése volt. De mit is jelent a ceglédieknek adott országos vámmentesség? A kiváltságlevél egyértelműnek látszó szövege mögött ugyanis korántsem az áll, hogy a polgárok és telepesek mindenféle vámfizetése alól mentességet nyertek. A királyné ceglédi népeinek a személyük, illetve az általuk szállított javaik után csak a közlekedési vámokat nem kellett megfizetniük, mentesek lettek a szárazföldi, azaz útvámok, és a vízi vámok, azaz a rév-, a híd-, a hajó- és a kikötővámok tekintetében. Ezzel szemben a vásárvámot, amely gyakorlatilag a piacon ma is fizetett helypénznek felel meg, valamint a külkereskedelmi vámokat nekik is meg kellett fizetniük. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben a ceglédi polgárok és telepesek kereskedés céljából járták az országot - a külkereskedelemben biztosan nem vettek részt -, akkor áruik után ugyanúgy kötelesek voltak mind a közlekedési, mind a vásárvámot megfizetni. Ugyanakkor a szóban forgó vámmentesség hatályát tovább csökkentette az a tény, hogy noha az ország egész területére érvényes volt, de azt az addig az időpontig létesült vámhelyeken nem érvényesíthették a ceglédiek. Megfordítva: a ceglédi lakosok csak a mondott oklevél kiadása után létesült közlekedési vámok megfizetése alól mentesültek. (Minderre összefoglalóan lásd Weisz B.: Király ketteje és az ispán harmada.) - Ezzel el is érkeztünk az oklevél legkritikusabb részéhez: mikor kapták városunk polgárai a vámmentességet? Az eddigi megállapításokkal ellentétben I. Lajos király nem új jogot adományozott a ceglédi lakosoknak 1364-ben, hanem megerősítette az általuk korábban elnyertet. Ezt bizonyítják az oklevél utolsó sorai (semmilyen vámot... ne követeljetek és szedjetek, amiként azt már másik, az Ozoraföldjén csalárdul ellopott nagypecsétünkkel megerősített oklevelünkben világosan kinyilvánítottuk). Ismeretes, hogy 1363 júniusában az esztergomi érsek és a nádor Boszniába vezetett hadjárata idején „egy éjjelen ezen érsek úr, a kancellár sátrából a király úr kettős pecsétjét... ellopták, és némi idő eltelte után e tolvajok Besztercén egy ötvösnek eladták és összetörték” (Thuróczy-krónika 163. fejezet). A király 1363 végén új pecsétet készíttetett és elrendelte, hogy 1364 folyamán a trónralépésétől (1342. július 21.) eltelt időben általa kibocsátott minden oklevelet be kell mutatni a királyi kancellárián és ha hitelesnek bizonyulnak, akkor azokat új pecsétjével meg fogja erősíteni (Grünn A.: Lajos király záradéka). Nos, a szóban forgó oklevél vonatkozó része erre a kötelezően előírt oklevélvizsgálatra utal és nem mellesleg számunkra igen jelentős információkkal szolgál: kiderül belőle, hogy a ceglédi polgárok már korábban is rendelkeztek vámmentességgel. Ezek alapján erre 1342 júliusa és 1363 júniusa között került sor, ám I. Lajos király adománylevelének valószínűsíthető kibocsátási időpontját az oklevelünkben szereplő (most királynéi polgárok) kitétel alapján tovább pontosíthatjuk. Tudjuk, hogy a király 1358. január 10-én adományozta anyjának, Erzsébet királynénak Cegléd birtokot, így a jelen 1364. évi oklevélben szereplő jelen időre (most) vonatkozó meghatározásból az következik, hogy a vámmentességet a király még 1358 előtt adta városnak, valószínűleg az 1350-es évek elején, amikor jogászának és követének, Pál gurki (Ausztria) püspöknek adományozta Cegléd birtokát.