Czeglédi Hiradó, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-01-01 / 1. szám
Czegléd, 1920. II. évfolyam, 1-ső szám. Csütörtök, Január , CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP I------1 MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. ker., Felelős szerkesztő: MOLNÁR GÉZA Eötvös-tér, régi járásbírósági épület Főmunkatárs: SÁRKÁNY JÓZSEF Előfizetési díj: egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. ›=■ Egyes szám ára 1 K r~n Nyikttér garmond sora 5 K £=‹= «■■■■■■■■BBeMBaaeaaaasD Határkőnél. Az Idő vén fájáról ismét lehullott egy levél a múlt avarjára, az Idő mérhetetlen tengerén ismét egy hullámrebbenés simult bele a múlt sir nyugalmába: ismét eltűnt egy esztendő a múlt emlékvilágába. A végtelenség mértékén mily parányiság egy esztendő! De nekünk porszemnyi embereknek hatalmas átéléseket, élet-halál kérdéseket jelent. A múlandóság e jelénél megriadva pillant vissza tekinteted; még most is borzongással remegsz meg a visszaemlékezéstől! Még most is mintha éreznéd a vérözönt lábaidnál, a lángtengert fejed fölött! Borzalom mindenütt: ínség, nyomorúság, halálvergődés, segítség sehol; sőt: köröskörül szomszédaid csak rúgtak rajtad s marcangolták véres sebző testedet. S te tetten gyámoltalanságban tűrted bajodat, meggyalázásodat! Ne mondd, hogy nem volt erőd a védelemre, nem volt orvosságod a gyógyulásra! Ne mentegesd magadat, hogy a háború tűzviharában elfolyt minden véred, elaludt szíved dobogása, elernyedt régi izmod! Ne mentegesd magad, mert magad sem hiszel önmagadnak! Valld be és lássad be, hogy ha a sors csapást csapásra mért is rád, de nyomorúságodnak önmagad is oka voltál. Ha valaha, úgy soha jobban nem volt szüksége hazádnak öntudatos, összetartó, tettreképes magyarjaira, mint az elmúlt évben. S te mégis akkor, amikor még magyarságodat is kiszakgatták szívedből, behúzott nyakkal, zsebretett lanyha kézzel, süket füllel tűrted meggyalázásodat. Pedig csak érezned kellett volna úgy, mint soha jobban, magyar voltodat, csak testvéri jobbodat kellett volna nyújtanod magyar véredhez, s összefogva egy szívvel, meg nem riadó egy lélekkel, mindnyájunknak egybedördülő kiáltásával kellett volna a „ne tovább“-at odaharsogni a patkány csordára, hogy az riadtan tódult volna vissza kanálistanyájára! De nem tudott összefogni a kezed a magyar kézzel, nem tudott együtt dobogni szíved a magyar szívvel. Újra elszenvedted a visszavonás, a széthúzás átkát! Tanultál-e, okultál e önbajodon? Itt az új esztendő. A jövőbe nem lát bele szemünk. De azt az egyet tudjuk, látjuk, hogy nemsokára nyakunkba akasztják ott Párisban a koldus tarisznyát, elénk dobják a nyomorúság mankóját. Szívünket a keserűség marja, arcunkat a szégyen égeti. Tűrjük ezt, tűrhetjük ezt, hogy a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát rajtunk kövessék el? Ha tanultunk, okultunk legkeservesebb önbajunkon, akkor itt az ideje, az utolsó óra, hogy észbe kapjunk. Hiszen egy cél felé törekszünk, egyet akarunk, egy utón haladunk, és mégsem tudunk kéz a kézben, egy táborban a közös egy célunk felé törni! Mért vagy dacos, mért vagy „csak azért is“ nyakas magyar a magyar testvéred ellen ? Ha fajszereteted, ha önjövődnek akarása még most sem égeti ki lelkedből a pártos széthúzást, akkor az új esztendő nemcsak világkoldusává teszi ezt az országot, hanem egy szennyes, rongyos szemfedőt is hoz erre az ezer éves dicsőséges élet után dicstelenül elmúló magyar nemzetre. Dobbanjon hát össze szivetek, fogjon hát össze kebletek, s együtt egy táborban vívjuk meg sírunk szélén életbevágó harcunkat. Ha az uj esztendő összehoz igy bennünket, akkor — majd meglátjátok — az a Párisból küldött koldus tarisznya a bőség szarujává válik rajtunk s az az elénk dobott mankó építő szerszám s Kárpitokat visszaszerző fegyver lesz erős markunkban. Dr. Simon László. A „Czeglédi Híradó“ a közérzületnek a közgondolkozásnak a kifejezője iparkodott lenni eddig is, s az akar lenni autón is. Lehet, hogy a kimondott őszinte szó nem mindenkinek tetszik, de hát nem azért tartunk fenn egy lapot, hogy a tyúkszemet kíméljük, hanem azért, hogy a keresztény nemzeti öntudatra ébredt magyarságot talpra állítani segítsünk. Most ugyan a pártpolitizálás lapunk belső életében is megzavarta egy kicsit az összhangot. De ez nem a mi bűnünk. Ha ma az a helyzet, hogy egyetlenegy cél érdekében már eddig is egész tucat párt van, ez nem egyéb, mint ama bizonyos turáni átok, amely vele született a magyar néppel. „Átok fogta meg a magyart! Mert az soha együtt nem tart/ Ha az országos ügyek élén állt vezérek a keresztény nemzeti szellemben dolgozó pártokat nem tudták egyesíteni, ha a személyi érdekeket nem tudták alárendelni az országos érdekeknek, akkor a vidék, amely az országos vezérek után megy, még kevésbé tudhatja azt megtenni. S noha szokatlan dolog, hogy egy vidéki városban, — ahol mindössze két helyi jellegű lap van s úgyszólván minden ember politizál s valamely párt keretébe tartozik — akkor ott az egyik lap párton kívüli álláspontra helyezkedjék. Ezt a pártonkívüli álláspontot fogja képviselni a Czeglédi Híradó, hogy igy pártokhoz nem kötve szolgálhassa nemzetünk nagy érdekeit s városunk közbékéjét. Személyi érdekeket nem támogatunk. Célunk,hogy a puszta igazságot tüntessük fel, amelylyel nem akarjuk befolyásolni senkinek a választásokra vonatkozó elhatározását. Szerk. Válasz Lakos József és társainak Lakos József és társai e lap utolsó számában közölt felhívásának okoskodását teljes egészében elfogadom. Teljesen igaz, nincsen semmi értelme annak, hogy a keresztény és nemzetpolitika hívei ne egy táborban legyenek. Teljesen igaz, hogy ennek a politikának hatalmas támasztéka elsősorban a kisgazdatársadalom. Igaz, hogy valóságos bűn, ha a különböző társadalmi osztályok különböző pártpolitikai keretek közé illeszkednek. Igaza van Lakos József és társainak. Elég volt a dikcióból, lássunk hozzá a munkához! Első és legsürgősebb teendő, mondják Lakos József és társai, a keresztény és nemzeti politika összes híveit társadalmi osztályra való tekintet nélkül egyetlen nagy és hatalmas pártban egyesíteni. Teljesen igazuk van. Az egyesülésnek nincs is semmi elvi akadálya, mondja Lakos József s ezt mondom én is. Miért van mégis két keresztény és nemzeti politikai párt? Ki felelős ezért az áldatlan állapotért? A felelős, véleményem szerint, nagyatádi Szabó István. Amikor augusztus hó legelső napjaiba Friedrich István bátor lélekkel félrelökte a szocialista kormányt s kiadta a keresztény és nemzeti politika hódító jelszavát, akkor eleinte egy csomó politikai párt keletkezett ugyanezzel a jelszóval. Nemsokára rájöttek arra, hogy ennek a sokféle pártra szakadásnak csak rossz vége lehet s kiadták a jelszót: egyesülni! Fel is oszlottak ezek a pártok, illetőleg egyesültek a keresztény és nemzeti egyesülés pártjának neve alatt. Csak nagyatádi Szabó István nem egyesült, noha helytelen dolog, ha a kisgazdák és a többi társadalmi osztály nem egy politikai pártban vannak egyesítve. Hogy mi az oka annak, hogy a Friedrich István vezetése alatt álló keresztény és nemzeti egyesülés pártja és a nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapárt nem egyesültek egyetlen politikai pártban, azt most nem kutatom. De azt tudom, hogy Friedrichék ezt az egyesülést állandóan óhajtják és keresik, nagyatádi Szabóék pedig kerülik, sőt egymásután állítgatják az ellenjelölteket a másik keresztény párt jelöltjeivel szemben. Ilyen lévén a politikai helyzet, Lakos József és társait arra kérem, intézzék az egyesülésre való felhívást elsősorban saját vezérükhöz, nagyatádi Szabó Istvánhoz. Figyelmeztessék arra az óriási felelősségre, mely az ő személyére háramlik, ha nem engedi meg, hogy a keresztény Magyarország összes társadalmi osztályai egyetlen politikai pártba tömörüljenek. (Ne blokkba, amiről a gyakorlatban látjuk, hogy csak üres szó, hanem egy pártba). S mutassunk rá arra a történelmi jelentőségre, melylyel az országos egyesülés megteremtése az új Magyarország kiépítése szempontjából bír. Mihelyt a kisgazdapárt országos vezére maga is komolyan akarja, hogy a keresztény és nemzeti politika hívei egyetlen pártban egyesüljenek vagyis mihelyt a két országos pártnak egyesülését ő is óhajtja, nyomban megszületik a politikai egység országszerte, s természetesen Cegléden is. Ismétlem azért, Lakos József és társai először nagyatádi Szabó Ivánnal intézzék el az egyesülés dolgát. A : *n magától jön. ‘ w