Czeglédi Hirlap, 1905. május-július (1. évfolyam, 1-6. szám)

1905-05-28 / 1. szám

Czegléd­, 1005. I. évfolyamr­.*­— 1-fő szám. M in n inm mii 11— ■íiiiiiiii vn—i~ iJTiiifcrB8ii5iifiiffh TÁRSADAMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 5 k., félévre 2 k. 50 fii. negyedévre 1 k. 25 fii. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Sárik Gyula könyvnyomdájában Kiék Írattok­at nem adunk­ viasza. Felelős szerkesztő: Főmu­nkatárs: Kolofont József, Dobos János. Kiadótulajdonos: SÁRIK GYULA. Vasárnap, május 28. Előfizetési és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, Sárik Gyula könyvnyomdája veszi fel. M­úllttér soronként 20 fillér­. Beköszöntő. A mai napon, íme, egy új helyi lapot adunk a nagyközönség kezébe. Úgy véljük, hogy ezzel olyan munkát kezdtünk meg, a­mely már kimondott el­veink következetes megtartása és az ala­kulandó viszonyokhoz mért öntudatos fej­lesztése mellett közéletünkre hasznos lesz. Nem álltatjuk magunkat avval, hogy a Czeglédi Hírlap megindítása forradalmat jelent a közérdek szolgálatának történeté­ben, hogy megjelenése egyszerre segít a társadalmi bajokon, hogy minden fájó sebre azonnal megtalálja s alkalmazza is a gyó­gyító írt. De erős meggyőződésünk, hogy azzal a törekvéssel, lelkiismeretességgel s egy hírlap hivatásának avval a tiszta fel­fogásával, a­melylyel munkánkat megkezd­tük, a közügynek csak jó és hasznos szol­gálatot tehetünk. Célunk nemes volta, alkalmazandó eszközeink tisztasága adja meg az erőt, acélozza meg izmainkat, erősíti kitartásun­kat, hogy munkánkban félúton meg ne álljunk, félre ne lépjünk, hanem az egye­nesen előre vezető irányt mindvégig meg­tartva, folyton az első csatasorban álljunk, ha a közjónak nyílt férfias szóra, bátor vé­delmezőre, a titkos, vagy ismert célú el­lenséget erélyesen visszaverő kézre van szüksége. A közjó minden igaz barátjával váll­vetve fogunk működni egymást segítve, támogatva,— de az ellen ,bárhonnan jövő támadás elé odatartjuk mellünket s hisz­­szük, hogy nem fogunk halálos sebeket kapni, mert az igaz ügy védelme és a jól teljesített munka tudata lesz oltalmazó paj­zsunk mindenkoron. Abban a hitben bocsátjuk e lapot útjára, hogy az olvasó és érdeklődő kö­zönség benne a közérdek­­komoly szószó­lóját fogja megtalálni és méltányolni. Mert a Czeglédi Hírlap minden sorá­val, minden betűjével a közérdeket akarja szolgálni. Óvakodni fog,­­hogy abba a hi­bába essék, a­mely igen sok lapban — különösen megindulásakor — fellelhető, hogy magát nagyhatalomnak tekinti azon ismeretes ötletszerű mondás alapján, hogy „a sajtó a hetedik nagyhatalom.“ — Fű­nek a mondásnak helytelen értelmezéséből származik sok lapnak nagy betegsége, fél­­szegsége, bénasága, a mi azt eredményezi, hogy a közönség csak tűri, de nem ked­veli s jobbnak hiányában elfogadja, de más után vágyakozik. — Mert nem a sajtó és a lap, hanem egyedül a közérdek az egyetlen nagy­hatalom s a lap e hatalomnak csak úgy és annyiban lesz részesévé, ha a közérde­ket híven szolgálja, de sajtó ereje a köz­érdekben rejlik s abból csak annyi erőt nyerhet, a mennyire hasznos szolgálataival érdemessé tette magát. A közérdeknek — többé-kevésbbé helyes-kifejezője a közvéle­mény, a­melynek letéteményese a sajtó. A­mely lap minden magán-, személyi-, párt­vagy osztályérdek mellőzésével csak a he­lyes közvéleményt fejezi ki, csak a közér­dek szükségleteit segíti kielégülésre, — az felemelkedett hivatása magaslatára, annak lesz ereje, hatalma, a­mely a közönségre gyakorlott vezető, irányító hatásában nyil­vánul. Ez azonban oly szoros összefüg­gésben van a közérdekkel, hogy e kettő egymás nélkül el sem képzelhető, ám ha mégis valami okból szakadás áll be a sajtó szolgálata és a közélet követelmé­nyei között, — az okvetlenül a sajtó rová­sára történhetik csupán; s igy az egyes lapok is adélig szamithatnak a köz­érdek­ adta erőre és hatalomra, a mig azt hiven szolgálják, a mig követelményeinek megfelelnek. A Czeglédi Hírlap munkásai ezzel a — bizton hiszik — helyes felfogással ír­ták az első betűt a lap homlokára s ez a tudat fogja tollakat vezetni, a mikor e lapban az utolsó pontot leteszik. Most, a midőn városi közéletünkben TÁRCZA. jiwuwmimummiumwiiiHmimiiiai) «ininniiiiiiiiinitiiiuiiütmiiinMimuHimiwHtKiniHiHmiHmiHtnuiiiiiinutiimi Az én osztálysorsjegyem. — A „Czeglédi Hírlap“ eredeti tárczája. — A teles gém kicsit babonás. E miatt hosszú udvarlásom alatt szerzett biztos kilátásom dacára is három ízben kellett megkérnem a kezét. Mikor harmadszor töröltem le a port a jobb térdemről, a közismert boldogító igent ebben a formában kaptam meg: — Na, lássa milyen meggondolatlan maga! Először idejön pénteken, áprilisban, azután május 13-án, csak belátja, hogy nem tehettem másként! Úgy féltem már, hogy harmadszor is valami ba­kot lő. Na, de most már jól van,­­ a mama az ebédlőben törülget. Illedelmes csók után rohantam a mamához, a­ki az arcomról meglátta, hogy ide már csak az ő áldása hiányzik s 2 perc múlva megelégedett mosolylyal csukta be utánam az ajtót. Négy hónap múlva már a mézes heteken is túl voltunk s akkor igen sokszor és komolyan számoltunk. Pénzzel számoltunk — olyannal, a­mi nincs. Ekkor tudtam meg, a­mit addig száz ma­thematikus sem lett volna képes velem elhitetni, hogy nekem nagyon csekély a fizetésem. A fele­ségem minden számadási diskurzust azzal rekesz­tett be: — Hiszen magának alig van fizetése ! Nagyon bántott, hogy az én tisztes állásom s addig bőséges jövedelmem neki csak „alig van“. — De hiába, egy forintból csak két koronát tud­tam csinálni én is. Hasztalan álmodoztunk aztán ■rendkívüli előléptetésről, — a­miben ő nem látott volna semmi rendkívülit — fizetésjavításról, drá­gasági pótlékról s más, a hivatalnok ember előtt oly kívánatos dologról, — fizetésem maradt „alig valami“. Hanem egyszer mégis történt valami! Mikor Laczi fiam, aki a születési egymásután­ban a harmadik sorszámot kapta, — az első ön­álló lépést tette, — a feleségem róla és egy to­­rontálmegyei nagynénjéről olyan dolgot álmodott, a­minek különböző számítások alapján az lett a következménye, hogy egy osztálysorsjegyet kellett vásárolnom. De nem ám akármilyent, hanem csakis az 52312. számút. Nagy nehezen az első húzás előtt három nappal a hetedik főelárusítónál szerencsésen meg­kaptam ezt a számot. A feleségem roppant meg­örült, hogy éppen a hetediknél volt meg, különö­sen a­mikor megtudta, hogy ez a hetedik ráadá­sul még rendezetlen vallási viszonyok között él. Mely utóbbi körülményben én nem láttam semmi különöset. Izgatottan vártuk a húzás napján a 60.000 koronát. A feleségem minden ajtó nyikorgásból egy-egy sürgönyhordót remélt, de bizoy nem jött se távirat, se expresse levél, ellenben jött a vice­­házmesterné jajveszékelve, hogy a 2-dik sorszámú Naczuka a lépcsőn legurult s most a földszinti fűszeres felesége mossa a kútnál a fejét. Erre persze ott hagytuk a 60.000 koronás ábrándokat s rohantunk mi is le, a feleségem halványan és ijedten, én dühösen és vörösen. Szerencsére a kis­lánynak nem történt semmi komolyabb baja, az orra ugyan alaposan betört és duzzadt volt s karcolások és zúzódások látszottak az arcán és fején, hanem azoknak a második osztály húzása­kor már nyoma sem maradt. — Az első részletnek oda se néztünk, a máso­diknál már szívtam a fogam. Mennyivel jobb len­ne, ha az a 20 korona nálunk maradna biztos helyen, — de a feleségem álmára és tapasztalt érvelő képességére való tekin­tetből nem szóltam. — Megint nem nyertünk, de az asszony a nyeremények emelkedésére való hi­vatkozással újból kivasalta belőlem a részletet. — Eredmény semmi! A negyedik osztály előtt kijelentettem, hogy TT • ¡• 1­1 Megnyílt RÉVÉSZ MANÓ készruha Naji raktár M-SZÖtettM U 1 117161. üs.lele. tel ip jutányos­an lehet kapi mintanetó i öltönyök megrendelésre 2 nap­o i készörtöntőket, valamint kalapot, cipőt, j alatt mérték után készülnek.

Next