Czeglédi Hirlap, 1905. július-december (1. évfolyam, 6-31. szám)

1905-07-02 / 6. szám

Czeg­léd, 1905. T. évfolyai­t. — 0-ik szám. Vasárnap, julius 2. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTA J HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 5 k., félévre 2 k. 50 fil. negyedévre 1 k. 25 fil. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Sárik Gyula könyvnyomdájában. Kéziratokat, nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: Kolofont József, Dobos János. Kiadótulajdonos : SÁRIK GYULA. Előfizetési és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, Sárik Gyula könyvnyomdája veszi fel. Nyilttéxt soronként 20 fillér. Nőkről a férfiaknak. Nem bírálatot, hanem csak eszmecse­rét akarok közölni ahhoz a kérdéshez, amely már másfél éve forogván a ref. egy­házban szőnyegen, különböző vitát provo­kált. E kérdés: ,,megilleti-e a nőtanítókat a földes tanítói állás?“ E több személyi éllel, mint gyakorlati értékkel vitatott kér­dés áthullámzott azóta a közvélemény kö­rébe s hallani nyilatkozatokat pro és contra egyformán. Különösen azóta, hogy a ref. egyháztanács ellenző álláspontot foglalt el. Hogy mi indította a ref. egyháztanácsot a dijlevél világos rendelkezése dacára is erre a helytelen állásfoglalásra, nem célunk kutatni, hanem jelenleg csakis véleményünk támogatására hozunk fel érveket az általá­nos nőkérdés keretén belül. És itt megelégedéssel constatálom, hogy nagy azoknak száma, akik velünk egy nézetet vallanak. És ez természetes is: a mai modern gondolkozásmód nem tűri a megkötöttséget és következetlenséget, s ha már most a fejlődött kor szelleme a nők előtt bizonyos pályákat megnyitott, nincs ok arra, hogy e pályákon, amelyek egyenlő képzettséget követelnek nőktől, férfiaktól egyaránt, őket a férfiakkal egyen­rangú és­­javadalmazású versenytársaknak el ne fogadjuk. A kérdésnek különben csakis általános oldalait vizsgálva, az ki­válóan a nők kenyér­kérdésével, illetőleg itt specializer a tanítónők javadalmazásá­val függ össze. A mai társadalmi felfogás, valamint a törvényalkotás is mind azon az álláspon­ton vannak, hogy gondoskodni kell róla, miként az a nő, aki férjhezmenés útján nem tudja magát kellően ellátni, tisztessé­ges kereset által egyedül is megállhasson az életben. A nőknek tehát azon pályákra indulása, amelyeket a fejlődött kor előt­tük megnyitott, az ő tisztességes kenyér­­kereset út­áni megélhetésüket célozza. Ez azonban nem azt teszi, hogy mert egy nő, — mondjuk — 1000 korona fizetésből megélhet, ez elég neki és megfoszszuk őt attól, hogy a férfiakkal egyenlő képzettsé­gük és képességük dacára is velük együtt emelkedhessék. Már­pedig az igen tisztelt ref. egyháztanács ezt cselekszi akkor, mi­kor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nőket földes javadalmazásban nem ré­szesíti és ezért semmiféle fizetésbeli kárpótlást nem nyújt nekik. Okul pe­dig itt azt hozni fel, hogy esetleg férj és nő, kik mindketten tanítók, egyforma ja­vadalmazás mellett éppen két annyit kap­nak, mint pl. az a tanító, kinek a felesége nem tanító, nevetséges, mert hiszen a ja­vadalmazás nem családhoz kötött, hanem személyhez. A személy, az egyén munkás­sága javadalmaztatik, amely családi állás­hoz kötve nem lehet. Az efféle érvek csak szánalmas mosolyt érdemelnek. — De még nevetséges az is, hogy a czeglédi ref. egyház mindenáron különböz­tetni akar javadalmazásban tanitók és ta­nitónők között, holott ezt az állam sem teszi, s úgy a javadalmazásban, mint a fokozatos előléptetésben egyformán része­síti a nőket a férfiakkal. De az egyenlő képesítés mellett nem is különböztethet, mert ez jogtalanság volna.­­ Azon érvelés, hogy „a mai társadalmi rend, meg a törvény is, a férfit utasítja a család fenntartására, tehát módot kell neki nyújtani, hogy eme teher viselésé reá nézve megkönnyíttessék“ — egészben a mi véleményünket támogatja. Ha az állam a mind nehezebbé váló megélhetési vi­szonyok között arról gondoskodik, hogy a nők is keresethez jussanak, már segítve van a férfin és meg van könnyítve a családalapítás és családfenntartás. Mert tudvalevő dolog, hogy rendszerint csak ama nők törekszenek önálló keresetre, akik­nek anyagi helyzete olyan, hogy kevesebb kilátásuk van a férjhezmenésre. Ha azon­ban keresetképességre egyszer szert tehet­nek, ezzel férjhezmenetelüket is megkönnyí­tik. Ekként a versenytárssá emelkedett nő­ből munkatárs is lehet, s a családfenntar­tás terhe, valamint maga a családalapítás, férfira, nőre egyaránt megkönnyíttetik. — A megélhetési viszonyok nehézségein eny­hítve lesz, mert a nő keresetképessége foly­tán tőkét hoz a férjhez. — Ennek aztán meg van az a morális biztosítéka is, hogy az ily nő nem szük­ségből fog férjhez menni, hanem csak ha szive vonza. T Á R C Z A. IIIIIIHII»IIIIHllllllUHHHIHIIHllHllllllllllllilHIIHIHIHIIIIHIIIlj«IHIIIIHII|IHIIIIHIIIIIIII»lllllllHIHIIIIIlllllHlllllllllllllHIHIIIIIIl||i A hanyatló félhold. — A „Czeglédi Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: BOZSIK ANDOR. Vége. — Kígyó! — ordított fel erre a szerdár s úgy ellökte magától a nőt, hogy az végig hem­peregte a sátort. — Ha te nem vagy, már régen felmentettük volna Budát, vagy dicsőn hullottunk volna el ott s már azóta látnám Allah fényes arcát. Ezúttal másodízben akarsz lebeszélni a tá­madásról. Óh, a próféta átka sújtsa szegény feje­met, hogy először is hallgattam rád ! Nincs más­ként: a te szived még most is húz hitetlen vé­reidhez s azért akarsz lebeszélni a harcról. Hát ezt érdemlettem én, hogy álnokul keblemre csúszsz és orozva csepegtesd szivembe a keserű csalódást. Tudd meg hitvány, hervatag virágszál, hogy első a félhold szent ügye s csak aztán jöhetnek holmi földi dolgok. Ezzel felugrott s kirántotta karját. Néhány­szor megsuhogtatta maga körül. Mig a hosszú fényes penge nagyokat villámlott, a háremhölgy jelűit s hirtelen kibontotta mellén könnyű, zöld selyem pruszlikját, aztán vakmerően nézett a ha­lál elébe. A szerdár dühösen rontott neki, de mikor a szép keblet meglátta, füstös, fekete arca elsár­gult s a kard lehanyatlott kezéből, aztán halkan dörmögte: — Elmehetsz, ravasz asszonyi állat, mert Szolimán szerdánnak nincsen szive, hogy olyan keblet döfjön át, mely szebb a fehérorgonánál és csábítóbb a Korán szavainál. Néhány pillanat múlva a szerdár maga ma­radt , de mig kardját hüvelyébe dugta, új vendég érkezett. A nagyerejű Hedajet janicsár aga. Ezüst láncon lógó súlyos szablyáját lecsatolta, turbánját földhöz vágta aztán lekuporodott a földre. Elő­ször is egy nagyot köpött ura felé s aztán szó­lott : Allah juttasson a Morhu (pokol) lángjaira. Csak ne meressz olyan nagy szemeket, méltó helyed lenne ott. Miért nem vezettél minket Buda felmentésére ? Mert nem akaródzott a szép német­leány viganója mellől távozni. Tudd meg, hogy árulónk volt a kioja-khadunával együtt. Egy do­hányárus budai zsidótól gyakran küldött az ellen­ség nekik levelet, hogy téved veszteglésre csá­bítson. Véletlenül jöttem rá. — Óh a kutyák ... Óh az undok teremtések!.. Óh a kigyók! — kiáltott­a szerdár. Hát igaz lenne ez, jó. Hedajetaga ? Légy nyugodtan, rögtön elveszik méltó büntetésüket. — Én már megelőztelek. Hallod sátorod hátsó helyiségeiben a dulakodást ? Négy kirgiz harcos­nak kiadtam, hogy fojtsák meg őket. Te nagy­­rangú harcos vagy, de veled is meg merném ezt tenni, hanem tudom, hogy jó katona vagy s Allah őrizzen meg engem attól. Hanem kérlek uram a szent Alkoránra, kérlek a Próféta feleségének kö­tényére, mely minékünk szent zászlónk, máskor dobj el minden földi dolgot, ha a félhold ügye fegyverre szólit. Jelentem neked, hogy Buda el­esett és nincs más hátra, mint gyorsan elvonulni a győztes hitetlenek elől, kikkel nyilt harcba nem állhatunk. Kis idő múlva csauszok futkosták be a tá­bort, hirdetni az útrakelést. A hátrálásra hívogató kürtök bús hangja völgyet, bércet bejárt szomorú hangokat pendítve meg a moziin szivekben. És csodálatos gyorsasággal el is indult a nagy sereg délre, Sóskút felé. Legelől mentek a basibozsukok fékezhetetlen, vad hordája; utánuk szép rendben a híres janicsárok; középen szerdár a szerecsen testőreivel és az ágyúsokkal; leghátul a daliás, büszke szpáhik lovon. A nap régen leáldozott, de nem borult a menekülőkre hold és csillagsugáros éjszaka. Sötét felhőkből gyász­szőnyeget terített Allah az égre haragjának jeléül.

Next